Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Dutyi – Józsa Márta jegyzete
8/12/2024 07:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Vannak szerencsésebbek és szerencsétlenebbek a rácsok mindkét oldalán. Neves és névtelen hőzöngők korát éljük, némelyik rács mögé kerül, némelyik trónra.
Vegyünk egy esetet, mondjuk egy kerekesszékben élő embert, aki az utcán koldul, vagy éppen kukázik. Jön a rendőr, megbünteti, emberünk nem tudja kifizetni a büntetést, mehet kerekesszékestül a börtönbe – ezt szeretnék megakadályozni civil jogvédők, a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és az Utcajogász Egyesület arra a törvényre hivatkozva, miszerint fogyatékossággal élő embert tilos szabálysértés miatt őrizetbe venni vagy börtönben elzárni. Feltehetően kapnak is majd a fejükre a rendpárti hatalomtól, hiszen afféle tudjukkik, gyanús ügynökök lévén bűnpártolókká léphetnek elő, legalábbis a mindeddig használt logika mentén.
Ha arra gondolunk, hogy a szabadság korlátozásának a társadalmi reintegráció a fő célja, ezt kell minden eszközzel elősegítenie e módszernek, akkor nyilvánvaló, hogy a mondjuk 28 500 forintos minimáljövedelemből, vagy esetleg ennek kétszereséből dőzsölő fogyatékos büntetésének letöltése után a börtönkapuból kigurulva azonmód be fog majd illeszkedni az amúgy is befogadó, toleranciájáról híres többségi társadalomba.
Miután találkozott például azzal a rabtársával, aki Szegeden a turistanegyedben rátámadt egy idegennek vélt járókelőre, aki talán az volt, talán nem, talán turista volt, talán vendégmunkás, talán emigráns. Vagy csak egyszerűen benézte a támadója a származását, megkérdezte tőle, hogy miért jött ide és miért nem megy haza, majd választ sem várva elagyabugyálta. Ő még nem ül börtönben, de a bíróság igen helyeslendő módon két év büntetést kért rá. Arra a másik, feltehetően szintén nem túl szociális lényre, aki a miniszterelnök Facebook-oldalán a kormányülés felrobbanásával fenyegetőzött, pedig több mint két és fél év vár a rács mögött.
Ezek között az esetek között az a közös, hogy mindannyian pechesek. Mert hasonló dolgokért más is járhat. Nem indul például eljárás az ellen a kommunikációs igazgató ellen, aki a pécsi utcán nyílt színen alázza a legnépszerűbb ellenzéki politikust, pedig egy becsületsértés vagy hasonló éppenséggel kijárhatna neki. Nem kerül börtönbe, legalábbis egyelőre, az a politikus sem, aki úgy nyerte meg a polgármesteri választást, hogy számos büntetőügy van ellene folyamatban, és az a volt országgyűlési képviselő sem, akinek ügyében olykor elvész néhány telefonos lehallgatás a törvényszéken, az indoklás szerint adminisztrációs hiba miatt. Mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, de, nyugtatta meg a sajtót és a közvéleményt a hatóság, az ilyen hiba ritkán esik meg. Az meg nyilván puszta véletlen, hogy egy olyan ember esetében történt a sajnálatos elpárolgás, aki gyakran fotózkodott a miniszterelnökkel is.
Persze ha mégis elítélnék és le is ülné a büntetését, akkor sem lenne minden veszve, Trump például éppen most reintegrálja sikeresen kereskedelmi és gyártási elnöki főtanácsadó tisztségben azt a fickót, aki korábban is tanácsadója volt, de éppen most szabadult a dutyiból. Azért, mert megtagadta a 2021. január 6-i capitoliumi események kivizsgálására létrehozott kongresszusi bizottság idézésének teljesítését.
Gazdasági személyekkel itthon is jól állunk, az ország hetedik leggazdagabb, kormányközeli üzletemberét négy és fél milliárdos adócsalással vádolják, ő pedig magabiztosan közli, hogy nem megy börtönbe és úgy tudja, hogy megússza pénzbüntetéssel. Ami az ő információi szerint akkora összeg, amely az okozott kár értékének egytizedét sem éri el. És két nyilatkozat között mellesleg megveszi az egyik legnagyobb nemzetközi üzletlánc magyarországi üzletrészét, cserébe megígéri, hogy jól viselkedik. Ami alatt azt kell érteni, hogy volt arra precedens, hogy az emígyen szerzett javakat gyorsan át is játszotta a királyi család jeles tagjának. Akinek nem kell immár spanyolországi száműzetésbe vonulni, itthon is biztonságban érzi magát.
Szóval így van ez bűnökkel és bűnhődésekkel, vigasztaljon a tudat, hogy egy szomszédos ország elnöki posztjára egy olyan ember pályázik, aki az ottani büntető törvénykönyv gyűlöletbeszédet tiltó paragrafusait naponta szegi meg – egyebek mellett olyan politikai szereplőket dicsőítve, akik közismerten népirtásban jeleskedtek. Szóval vannak szerencsésebbek és szerencsétlenebbek a rácsok mindkét oldalán. Neves és névtelen hőzöngők korát éljük, némelyik rács mögé kerül, némelyik trónra. Ez nem újdonság, mondhatni történelem.
Józsa Márta jegyzetét a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg, a teljes adást pedig itt:
