
A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.

Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.

Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.

Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.

Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.

Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...

A burkus királynő és az igazmondó juhászok – Józsa Márta jegyzete
Manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. Az akciónak ugyan eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban.

Hogy melyik disszonancia? Hát a kognitív! - Szénási Sándor jegyzete
Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.
Az oda vezető út - Szénási Sándor jegyzete
4/12/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Menczer Tamás és Magyar Péter afférjáról van szó persze, amivel kapcsolatban most nem térünk ki a kormányoldal sima projekcióira, amelyekkel Menczer verőlegény stílusát Magyarra próbálja rávetíteni.
A magyar politikai kultúra, vagyis az az izé, amit ilyen szépen hívnak, de amihez olyan régen volt szerencsénk, hogy már nem is tudjuk, mi fán terem, és mi a termése, szóval ez a valami állítólag szintet lépett az elmúlt napokban. Lefelé természetesen.
Menczer Tamás és Magyar Péter afférjáról van szó persze, amivel kapcsolatban most nem térünk ki a kormányoldal sima projekcióira, amelyekkel Menczer verőlegény stílusát Magyarra próbálja rávetíteni. Ennek az okait értjük persze, de annak, aki megismerte a randinak a kép és hangfelvételét, illetve olvasta korábban Menczer fenyegetéseit, a Fidesz média erőlködései fárasztóan gyenge kísérletek. Ehhez tegyük gyorsan hozzá, hogy nyers, sőt durva hangvételre Magyar is képes, csak hát most a Fidesz kommunikációs igazgatója egyetlen svunggal mosta le őt a pályáról.
Ám vannak itt nemes elődök. Torgyán doktort, aki többek között álliberális undorító férgekről, és édes hazánk nemes testét rágó dögkeselyűkről értekezett, Szájer József azzal vádolta a parlamentben (joggal), hogy politikai ellenfeleit kiirtással, akasztófával, és kötéllel riogatja. Csurka István 1992 augusztusában megjelent „gondolatait” párttársa Debreczeni József komplett náci ideológiai alapvetésnek nevezte, ami a szerző egyébként tartósan és mélyen átélt, mondhatni szokványos antiszemitizmusához képest is szintlépés volt valóban. De ha már szintek: Csurka a nemzetből zárt ki embereket, Torgyán az emberi fajból, és ha jól emlékszem, ez ügyben tele volt szörnyülködéssel, apokaliptiklus jóslatokkal a közélet, hogy tudniillik ennél lejjebb már nincsen. Csurka egyébként most kap szobrot, Orbán Viktor főtanácsadója, a rendszer egyik oszlopa, Schmidt Mária szerint az írónak az volt a legfőbb baja, hogy „mindenben túl korán volt igaza”. Mindenben.
A korszakból nem sok kutatómunka után több példa is gyűjthető lenne, de most ettől is eltekintünk.
Természetesen nem azt állítjuk, hogy Menczer Tamásnak az előbbi mondatokhoz bármi köze lenne, mert nincs, csak azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a pokolba vezető út többféle ösvényen, lépcsőn, ereszkedőn megközelíthető, és a kommunikációs igazgató a megközelítés egy különösen koncentrált formájával egészítette ki a Magyar Péter nevű jelenség földig való lerombolásának fideszes eljárásait.
A Magyar elleni karaktergyilkosság egyik lényegi eleme a feleség és a volt barátnő felhasználása volt, amihez ők felnőtt emberként hozzájárultak, jogi gond itt tehát nincs, a morális meg kit érdekel? Menczer, aki futtában M.P. férfi mivoltát vontra kétségbe, ez utóbbi módszert Magyar gyerekeire is kiterjesztette: az apjuk állítólag megtagadására, illetve az apa velük szembeni szintén állítólagos érdektelenségére, ami a jogtalanságnak és az aljasságnak különösen minősített esete, már ha a magyar politikai kultúrában ez a fogalom negatívumként, a gyerekjog meg pozitívumként még létezik egyáltalán.
A kommunikációs igazgató egy másik újítását is említsük meg. Menczer fizikai közelségbe lépett az üldözött személlyel, ami a verbális behatások dinamikáját nyilván emelte (különösen a habzó száj, ha M.P megfigyelése pontos volt) és a testi erőszak lehetőségét is megcsillantotta, mint sajnálatos jövőbeli esélyt az ilyenfajta konfliktusokban.
Az lesz csak a szintlépés.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. december 4-ei adásában hangzott el.