Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
20/12/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
szabadsAbban talán társadalmi konszenzus-közeli állapot van, hogy valamit, valahol elrontottunk. Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bicikliztem ma az esőben és egy Bérczesi Róbert interjút hallgattam. Csodálatos beszélgetés, amiben többek között elmeséli, hogy 2023 karácsonyáig egyetlen dalt sem írt józanul.
Ugye mennyi isteni dalt, regényt, vagy ugye esetünkben jegyzetet lehetne megtölteni e történet, és Magyarország elmúlt harminc éve közötti párhuzamokkal. Legyen elég most annyi, hogy jól el lehet itt élni, lehet maradandó, értékes dolgokat csinálni, csak az egészet csalódás, a hiány, a gyűlölet, meg a dögszag lengi körbe, amitől az ember néha menekülne, sokunk a saját módján el is menekül, hogy ne fulladjon, ne haljon bele, ahogy az idézett szerző halt bele kis híján az életébe és a legjobb dalaiba.
Abban talán társadalmi konszenzus-közeli állapot van, hogy valamit, valahol elrontottunk. Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Nekem ebből az évből sehogy sem következik, hogy jobb idők várnak ránk, és boldogabb lesz itt az élet, sőt a szétesőben lévő Európa többi része felé tekintve sem a bizakodás az első, ami eszembe jut, de ugye azt sem gondolta senki még tavaly, hogy megbukik az Aszad-rendszer (bár ki tudja persze, mi jön azután), vagy hogy az egyik legjobb Hiperkarma album a józanságban születik meg. Ahogy a történelem azon a csodálatos liberális demokráciás módon sem ért véget, úgy talán az sincsen kőbe vésve, hogy nekünk, magyaroknak mindig szarabb lesz legalább egy kicsit annál, mint amilyen lehetne.
Boldog Karácsonyt.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. december 20-ai adásában hangzott el.