Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Távolban egy fehér vitorla - Szénási Sándor jegyzete
11/12/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
A magyar tinik nem boldogok, ez rendben van, a maláj, vagy észak-macedón tinik sem azok, és nem feltétlenül a körülöttük tenyésző társadalom feltűnő idiotizmusa miatt, hiszen a tizenéves még befelé figyel, bár a világot mindenesetre ab start utálja. És ki mondja, hogy ok nélkül is nincs igaza?
Az LL Longevity11 országot érintő kutatása szerint a magyarok igazi boldogtalansága a 35-49-es korosztállyal kezdődik, előtte a 18-34 évesek kifejezetten eufóriában vannak, hogy túlélték a kamaszkort, utána azonban jönnek az élet keserű tényei. Ennél rosszabbul csak a 65 év felettiek érzik magukat. Ez a boldogság-skálán 5,2-t jelent. A komor hangú hazai jelentések szerint bezzeg a szlovákoknál ez 6,2 pont, a cseheknél, és a lengyeleknél 6,4, a románoknál meg egyenesen 7. Igaz, ezt még az elnökválasztási botrány előtt regisztrálták, azóta az ország feltehetően mély apátiával és/ vagy dühkitörésekkel küzd.
Már persze ha nem vesszük egészen komolyan azt, amit a kutatók ígérnek, tudniillik a boldogság definícióját, ami azt tételezi, hogy a sugárzó mosoly főleg a pénzügyi biztonságérzeten alapul. Vagyis ha egy magyarnak van hathavi tartaléka, rögtön nyájas természetűvé válik, ha azonban nincs, elkomorul. Ekkor a hazai átlagnál is mélyebbre, 5,1 pontra süllyed a kedve, míg a megtakarítások 6, 7 pontot hoznak neki, vagyis kenterbe veri, mondjuk a lengyeleket.
A magyar válaszadók viszont a pénz mellett a nyugalmat, és a harmonikus családi együttlét is megjelölték a boldogság feltételéül, amiből azonban végképp világos, hogy a boldogság szó, pontosabban annak használata körül valami katyvasz van. Mert ugye a románoknál a rosszkedv biztosan nem politikai természetű, pénzhez nincs köze, de a családi örömöket sem az Aldi-ban árulják akciósan, és ha valakinek nagyon fel van ütve az agya, akkor sem lel nyugalomra, ha a Nikkei index az eget veri.
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
Ámde a kutatásnak mégis az a neve, hogy „Long, happy and healthy life”, ami még lehangolóbb, mert a happyness mellett a vagyon sem garantál hosszú életet, illetve az egészségünk is inkább függ attól, hogy a pénz mellett milyen géneket örököltünk.
Aztán megnézzük a felmérés megrendelőjét. Azt mondja, NN Group. Globális vállalat, 18, főleg európai országban jelen lévő biztosítási és befektetési szolgáltató cég. Vagy úgy.
Vagyis a magyar nem feltétlenül boldogtalan, viszont szegény, és ennek nem örül, a családnak azonban igen, de szeretne minimum hathavi megtakarítást is, és legközelebb, ha rászakad Fortuna istennő bőségszaruja, most már tudja, kihez forduljon szolgáltatásokért. Boldog ugyan ettől se lesz, de jobban ráér megnézni, hogy kire szavaz, és ha a választása nem jön be, van miből kifizetni az utat valami távoli, és egészségesebb vidékre. Fél év hesszelés, az is valami.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. december 11-ei adásában hangzott el.