A nagy kamu – Rózsa Péter jegyzete
A mázavári Kökörcsin utcai általános iskolában nem volt bombariadó. Mire értesültek az egészről már mindenki megnyugodott. Minden idők legnagyobb Orbán Viktora már jelezte a népnek, hogy minden iskolát megvédenek, a kormányszóvivői tájékoztatón miniszteri szavak erősítették meg az ország megerősödéséről szóló még erősebb állításokat.
Egy dalról - Szénási Sándor jegyzete
A dolog alapja a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.
Trump nem hozza el a demokrácia végét, de vannak veszélyek - Kárpáti Iván jegyzete
Nem csak akkor van demokrácia, ha a demokrata párti elit komfortosan érzi magát. Az már aggasztóbb, hogy a bemindenezett Elon Musk láthatóan úgy érezte, ő is hatalomra került.
Csak négy év, de hosszú lesz - Dési János jegyzete
Dési János jegyzetében azt járja körül, hogyan hathat az illiberális irányba tolódó világra Donald Trump második elnöksége.
Ad Acta – Józsa Márta jegyzete
Sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással érhetett fel, ahogyan az ügyfélkapuban újfajta azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülő rendszer felé.
Nem megy – Szénási Sándor jegyzete
Egy söröskorsós Fidesz-hívő sem hinné el, hogy Orbán az első hívó szóra ne teremne a helyszínen. Hiszen megdolgozott érte, fáradt a barátságért eleget, nem sajnálta rá a pénzünket sem.
Magyarország Legkorruptabb Embere – Selmeci János jegyzete
Párbeszéd egy képzelt díjátadó esélyeseinek nem is olyan képzelt érdemeiről.
Nagyvizit - Józsa Márta jegyzete
A rendezvényszervezők szókincsében lehet egy olyan meghívás is, amelyben a randalírozó, mindenki feleségét elcsábító családtaggal közölni lehet: meghívtunk, mert a meg nem hívást indokolni kellene, de jobban teszed, ha távol maradsz.
Távolban egy fehér vitorla - Szénási Sándor jegyzete
11/12/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
A magyar tinik nem boldogok, ez rendben van, a maláj, vagy észak-macedón tinik sem azok, és nem feltétlenül a körülöttük tenyésző társadalom feltűnő idiotizmusa miatt, hiszen a tizenéves még befelé figyel, bár a világot mindenesetre ab start utálja. És ki mondja, hogy ok nélkül is nincs igaza?
Az LL Longevity11 országot érintő kutatása szerint a magyarok igazi boldogtalansága a 35-49-es korosztállyal kezdődik, előtte a 18-34 évesek kifejezetten eufóriában vannak, hogy túlélték a kamaszkort, utána azonban jönnek az élet keserű tényei. Ennél rosszabbul csak a 65 év felettiek érzik magukat. Ez a boldogság-skálán 5,2-t jelent. A komor hangú hazai jelentések szerint bezzeg a szlovákoknál ez 6,2 pont, a cseheknél, és a lengyeleknél 6,4, a románoknál meg egyenesen 7. Igaz, ezt még az elnökválasztási botrány előtt regisztrálták, azóta az ország feltehetően mély apátiával és/ vagy dühkitörésekkel küzd.
Már persze ha nem vesszük egészen komolyan azt, amit a kutatók ígérnek, tudniillik a boldogság definícióját, ami azt tételezi, hogy a sugárzó mosoly főleg a pénzügyi biztonságérzeten alapul. Vagyis ha egy magyarnak van hathavi tartaléka, rögtön nyájas természetűvé válik, ha azonban nincs, elkomorul. Ekkor a hazai átlagnál is mélyebbre, 5,1 pontra süllyed a kedve, míg a megtakarítások 6, 7 pontot hoznak neki, vagyis kenterbe veri, mondjuk a lengyeleket.
A magyar válaszadók viszont a pénz mellett a nyugalmat, és a harmonikus családi együttlét is megjelölték a boldogság feltételéül, amiből azonban végképp világos, hogy a boldogság szó, pontosabban annak használata körül valami katyvasz van. Mert ugye a románoknál a rosszkedv biztosan nem politikai természetű, pénzhez nincs köze, de a családi örömöket sem az Aldi-ban árulják akciósan, és ha valakinek nagyon fel van ütve az agya, akkor sem lel nyugalomra, ha a Nikkei index az eget veri.
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
Ámde a kutatásnak mégis az a neve, hogy „Long, happy and healthy life”, ami még lehangolóbb, mert a happyness mellett a vagyon sem garantál hosszú életet, illetve az egészségünk is inkább függ attól, hogy a pénz mellett milyen géneket örököltünk.
Aztán megnézzük a felmérés megrendelőjét. Azt mondja, NN Group. Globális vállalat, 18, főleg európai országban jelen lévő biztosítási és befektetési szolgáltató cég. Vagy úgy.
Vagyis a magyar nem feltétlenül boldogtalan, viszont szegény, és ennek nem örül, a családnak azonban igen, de szeretne minimum hathavi megtakarítást is, és legközelebb, ha rászakad Fortuna istennő bőségszaruja, most már tudja, kihez forduljon szolgáltatásokért. Boldog ugyan ettől se lesz, de jobban ráér megnézni, hogy kire szavaz, és ha a választása nem jön be, van miből kifizetni az utat valami távoli, és egészségesebb vidékre. Fél év hesszelés, az is valami.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. december 11-ei adásában hangzott el.