A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
A burkus királynő és az igazmondó juhászok – Józsa Márta jegyzete
Manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. Az akciónak ugyan eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban.
Hogy melyik disszonancia? Hát a kognitív! - Szénási Sándor jegyzete
Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.
Megy a szekér… - Rózsa Péter jegyzete
28/12/2024 15:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Amikor Orbán ráült erre e szegény Magyarország nevű járgányra, az nem volt a legrosszabb állapotban, hiszen előző hajtója éppen egy nagyjavítással végzett, és a 2008-as pénzügyi világválságból kihízva, legalábbis működőképessé tette.
Nagy utat tett meg Orbán, ha csak 2010-től számolom az ellenségképző intézetének élén eljutott Sorostól Sorosig. Sokak szerint ez elég szánalmas eredmény, visszahuppanni a kiinduló pontra, mint a Mádi zsidó. Annak legalább megmaradt az áruja a hordóban, lehetett ismét útnak indulni és leszállítani, amit kell. Orbán hordóiból viszont mintha kicsurgott volna a lé. Ment abból azért közben jó helyre, ilyen gazdag miniszterelnöki család és milliárdos baráti kör még nem termett demokráciákban, de az Európai Unióban biztosan egyedülálló e fényes pálya. Csak megkopott a fénye és a lé helyett maradtak a szürke vagy üres szavak. A hiányért pedig ismét Sorost kiált. Szegény. Illetve mi, szegény magyarok. A nemzet és a magyar szóval túltengő politikai programok nem helyettesítik az észszerűséget, főként a gazdaságban. Amikor Orbán ráült erre e szegény Magyarország nevű járgányra, az nem volt a legrosszabb állapotban, hiszen előző hajtója éppen egy nagyjavítással végzett, és a 2008-as pénzügyi világválságból kihízva, legalábbis működőképessé tette. Aztán a NER-re festett kocsi befutott az uniós pénzesőbe. Azért azt ne felejtsük el, soha annyi lé nem érkezett ebbe az országba, mint abban a hét esztendőben, ami nemhogy szűk volt, hanem még európai mércével is arányaiban a legnagyobb volt a többi tagállamhoz képest. A soros plakátok helyett ebből lehetett volna olyanokra költeni, mint az oktatás, az egészségügy vagy a tudományos kutatás, meg olyasmik, amik a jövőt, a jövőnket tette volna jobbá. Mi lett a vége? Recessziónak mondják, de én csak szegényedésnek hívnám. A huszáros kocsihajtásnak ez lett a vége, csökkenő értékű pénz, fizetés, növekvő infláció. és egyre csak dagadó gazdasági csődhelyzetek.
A MÁV romokban. A tíz éve folyamatosan elmaradtak a fejlesztések, felújítások. Ma már hetente átlagosan két elakadás van, van. Hol szembe megy két szerelvény, hol egy kocsi gyullad ki, hol a sín törik el, hol az irányító rendszer mondja fel, hol a mozdonyvezetőnek jár le két állomás között a munkaideje… a hat hónapja felújított Veszprém- Ajka vonalról meg ne is beszéljünk. Illetve csak beszéd van, Lázár szebb jövőt ígér a vasútnak, csak pénzt nem tud adni hozzá. A már elfogadott jövő évi költségvetésben mindössze 20 milliárd forint szerepel a MÁV ügyeinek rendezésére, ezen még Mészáros Lőrinc is csak röhög, mert a fél fogára több jut.
Az egészségügy romokban – már nem is érdemes sorolni a bajokat, hiszen az elmúlt tíz egynehány évben majd minden ember tapasztalt valamilyen bajt – találkozott bezárt osztályokkal, végeláthatatlan várólistákkal, orvos-, nővér és gyógyszerhiánnyal, nyaranta 30-32 fokos betegszobákkal, elmaradó műtétekkel stb.
A családközpontú kormány kudarcai is itt tornyosodnak. A lepusztult gyermek intézmények, a megalázóan alacsony fizetések, a szakemberek elvándorlása is elég lenne már, és mindenre jött a botrány, a kegyelmi ügy és az újabb és újabb molesztálások, gyermekbántalmazások. Elvándorol csaknem 300 szakdolgozó, és a kormány az intézmények modernizálása, a fizetések rendezése helyett a megmaradt dolgozók nyakába varrta a megalázó pszichológiai vizsgálatokat, ellenőrizendő az alkalmazottak kifogástalan életvitelét. Miközben jegyezzük meg, a kifogástalan életvitelről Orbán elbeszélgethetne inkább saját köreiben, Balog Zoltántól kezdve jó néhány egyházi méltóságig hosszú a sor.
De visszatérve az Orbán hajtotta szekér rakományára, fogy. Bukjuk folyamatosan az ajándékpénzt az EU-tól, ezt harcolta ki a brüsszelező, sorosozó miniszterelnök vitéz módon. Európa legmagasabb inflációját éppen csak túlélte a magyar gazdaság, de ma megint emelkedik, a gazdasági teljesítmény pedig csökken, a forint lassan a millpengők világára kezd emlékeztetni. És akkor a bakra felállva Orbán gazdasági csodáról beszél, ami máris itt van, még néhány nap, és belépünk a fényességes 2025. évbe. Jut eszembe, Soros György éppen 95 éves lesz, Orbán rendszere pedig 15. Minden elmúlik egyszer.
Rózsa Péter jegyzete a Hetes Stúdió 2024. december 28-ai adásában hangzott el.