Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Holnap béke – Józsa Márta jegyzete
29/12/2024 11:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Egyre félelmetesebb mértékű sikereket aratnak az ő nyelvükön fogalmazva szuverenista, magukat vátesznek tartó ámokfutók – Magyarországon is. És ennek a következményeit szenvedik el végső soron azok is, akiknek a kétharmaddal újra és újra felszentelt vezetője a békéről papol, miközben kard kirántására buzdítja híveit a vele egyet nem értők ellen.
Kijevben – idén is – sokan a metróállomásokon töltötték a karácsonyt, országszerte áramkimaradások voltak, az orosz rakéták azt lövik, amit érnek, koncentrálnak az energetikai létesítményekre. Putyin jól érthető választ adott tehát arra a soha komolyan nem vehető kérdésre, miszerint lehetséges volna-e bármilyen humanitárius, vagy akár politikai jellegű megfontolása bármilyen tűzszünetnek.
Általában a száztíz évvel ezelőtti, 1914 karácsonyi, nemhivatalos tűzszünet-sorozat jutott erről sokaknak eszébe, öt hónappal a világégés kezdete után a nyugati frontokon francia, német és brit katonák napokon át átsétáltak a lövészárkokon, köszönteni, és boldog ünnepet kívánni egymásnak. Volt, ahol játszottak valamit, volt, ahol eltemették az elhunyt bajtársakat, és arra is volt példa, hogy ajándékokat vittek az ellenségnek. Persze nem mindenki és nem mindenütt, de valahogy ez a spontán eseménysorozat az emberség és a békevágy jelképeként emlékezetes a nyugati világban. A nyugatiban, amely felé itt nálunk, kompországban már nemigen jár az átkelőhajó. Legalábbis ami a nagypolitikai szinteket illeti, elvégre az említett első világháborús átmeneti, karácsonyi fegyvernyugvást sem a kormányaik intézték el a bakáknak.
„Az orosz elnököt sikerült rávennem, hogy legalább fontolja meg a tűzszüneti javaslatot” – mondta híveinek karácsony előtt pár nappal rádiószózatában a magyar kormányfő, hozzátéve: stratégiai nyugalomra volna szükség, jelentsen ez bármit, de kétségkívül úgy hangzik, mint egy jelzős szerkezet. Hogy mi a tartalma, eredménye ezeknek a frázisoknak, és hogy ezzel összefüggésben mekkora a befolyása a világpolitikai jelentőségével naponta eldicsekvő szónoknak, azt tessenek megkérdezni a kijevi meg harkivi pincékben és alagutakban karácsonyozó családoktól. Nem valószínű, hogy éppen imáikba foglalnák a nagy magyar önjelölt békemisszionárius nevét.
Nyilván amúgy sem ők azok, akiknek az érdekei és életfeltételei bármikor is érdekelnék a politika színpadjaira fellépő, bűbájosan szónokló mágusokat. Amúgy harmincöt évvel ezelőtt egy román kollégájuk kivégzése előtt négy nappal még bátran a népe elé állt Bukarestben, hogy elmagyarázza azt a világigazságot, a szocialista Romániát, amelynek éltetése volt állítólag a rá irányított sortűz előtt elhangzó utolsó mondata is. Miközben a román rádió az Ó, milyen csodálatos hír kezdetű, korábban betiltott román karácsonyi dalt játszotta.
Az ottani társadalom máig nem tud mit kezdeni annak emlékével, hogy a diktátor-házaspártól való megszabadulás akkor pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, ám a jogszerűségnek legalább a látszatát meg kellett volna teremteni – mondják azóta is sokan, és nem elősorban a Ceauşescu-kultusz fanatikusai. Hanem olyan emberek, akik értelmezni tudják azt, hogy a világ televíziós nyilvánossága előtt vesztőhelyre hurcolt vezetők unortodox likvidálása igen távol állt attól, amit jogról, emberi méltóságról gondolunk. És hogy minden erőszaknak és átgondolatlan populista élvhajhászatnak következménye van.
Ebben a keleti tömjénfüst által gerjesztett homályban aratnak egyre félelmetesebb mértékű sikert az ő nyelvükön fogalmazva: szuverenista, magukat vátesznek tartó ámokfutók most Romániában. És ennek a következményeit szenvedik el végső soron most a kijevi metróban karácsonyozók. És az orosz falvak katonának eladott fiai a lövészárkokban. És azok is lassan, de értelemszerűen, akiknek a kétharmaddal újra és újra felszentelt vezetője a békéről papol, miközben kard kirántására buzdítja híveit a vele egyet nem értők ellen.
Ma háború van, holnap béke, mikor lesz már ennek vége. Ismerős? Ez a Kontroll csoport, 1983. Ki gondolta volna, hogy innen, a NER-ből nézve talán boldog békeidőknek számít ma már az a bornírt, emberségesnek aligha nevezhető korszak. Amelynek dicstelen vége lett. Ahogy ennek is az lesz, itt is, ott is, amott is. A kérdés már csak annyi, hogy addig mi lesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. december 26-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
