
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?
Képeslap – Józsa Márta jegyzete
12/01/2025 12:32
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A vízügyeseknek karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre.
Annak idején cipősdobozban volt praktikus tárolni az összegyűjtött képeslapokat, mindenesetre több elfért bennük, mint akár a legnagyobb mai hűtőn elhelyezkedő ékesség. Ha magunk nem is utazhattunk sehova, akkor is jó volt nézegetni, hogy érdekes helyek vannak a világban, ahova mi úgysem kapunk soha az életben útlevelet. Pénzünk meg aztán végképp nem lesz rá.
Jóllehet a képeslapok küldése általában kiment a divatból, vannak szerencsések, akik ma is hozzájuthatnak ilyesmihez, hogy ne csak a közösségi oldalakon bámulhassák kedvenceik szépen fényezett, előnyös pózban készült portréját. Ilyenek például a vízügyesek, az Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozói, „mérnökök és természettudósok, geológusok, vegyészek, fizikusok dolgoznak 350-400 ezer forint bruttókért” pontosította egyikük a Telexnek. Nekik karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre. Hűtőmágnesre már nem telhetett, de azért kedves gesztus volt ez így is a fa alá. Amolyan ántivilágot idéző. Azt a világot, amelyben a postai küldemények kézbesítésük előtt megpihentek a cenzorok gondos kezei között. Vagy amikor egy határátkelés egyet jelentett az órákig való várakozással, komolyabb helyeken vegzálással, testi motozással.
Ma már erről néhány emlékezetes helyszínen nincs szó, januártól ugyanis megszűnt a román-magyar határellenőrzés, ahogy azt mindenki hírül is adta, szabadon, várakozás nélkül jöhet-mehet bárki akárhányszor. Kivéve, hogyha vonattal menne, mert a nagy nemzetközi figyelemmel kísért eseményről a jelek szerint senki sem küldött még csak egy képeslapot sem a MÁV-nak. Vagy ha küldtek is, ott lapul kézbesítetlenül a postás táskájában, sajnos nem értesültek még erről a schengeni hókuszpókuszról. Viszont jól tudják, hogy be kell tartani a menetrendeket, ellenkező esetben nagy miniszteri irgum-burgum lesz a vége. Így a nemzetközi vonatok menetrendszerűen megállnak a volt határon a semmiben, és kivárják azt a negyven percet, amelyet egy korábbi korszakban a most már nem létező ellenőrzésre használtak. Érthető, ugye?
Gondolom sokáig így is marad a helyzet, elvégre vasfüggöny telepítésére is van nosztalgikus igény, lásd déli határainkon a nagy sikerű politikai terméket, az úgynevezett NATO-drótos kerítést. Esetleg a várakozási időt fényképezkedésre is használhatnák az utasok, egy-két élelmes vállalkozó hűtőmágneseket is gyárthatna az eltűnt trianoni határ emlékére. Vagy képeslapot, hogy viszonozzák kedves vezetőink gyakori figyelmességét. Úgyis divat a retro. És egyszer ennek értelmében mindenki elfoglalhatja méltó helyét egy megsárgult képeslapon.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 9-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.