Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Képeslap – Józsa Márta jegyzete
12/01/2025 12:32
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A vízügyeseknek karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre.
Annak idején cipősdobozban volt praktikus tárolni az összegyűjtött képeslapokat, mindenesetre több elfért bennük, mint akár a legnagyobb mai hűtőn elhelyezkedő ékesség. Ha magunk nem is utazhattunk sehova, akkor is jó volt nézegetni, hogy érdekes helyek vannak a világban, ahova mi úgysem kapunk soha az életben útlevelet. Pénzünk meg aztán végképp nem lesz rá.
Jóllehet a képeslapok küldése általában kiment a divatból, vannak szerencsések, akik ma is hozzájuthatnak ilyesmihez, hogy ne csak a közösségi oldalakon bámulhassák kedvenceik szépen fényezett, előnyös pózban készült portréját. Ilyenek például a vízügyesek, az Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozói, „mérnökök és természettudósok, geológusok, vegyészek, fizikusok dolgoznak 350-400 ezer forint bruttókért” pontosította egyikük a Telexnek. Nekik karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre. Hűtőmágnesre már nem telhetett, de azért kedves gesztus volt ez így is a fa alá. Amolyan ántivilágot idéző. Azt a világot, amelyben a postai küldemények kézbesítésük előtt megpihentek a cenzorok gondos kezei között. Vagy amikor egy határátkelés egyet jelentett az órákig való várakozással, komolyabb helyeken vegzálással, testi motozással.
Ma már erről néhány emlékezetes helyszínen nincs szó, januártól ugyanis megszűnt a román-magyar határellenőrzés, ahogy azt mindenki hírül is adta, szabadon, várakozás nélkül jöhet-mehet bárki akárhányszor. Kivéve, hogyha vonattal menne, mert a nagy nemzetközi figyelemmel kísért eseményről a jelek szerint senki sem küldött még csak egy képeslapot sem a MÁV-nak. Vagy ha küldtek is, ott lapul kézbesítetlenül a postás táskájában, sajnos nem értesültek még erről a schengeni hókuszpókuszról. Viszont jól tudják, hogy be kell tartani a menetrendeket, ellenkező esetben nagy miniszteri irgum-burgum lesz a vége. Így a nemzetközi vonatok menetrendszerűen megállnak a volt határon a semmiben, és kivárják azt a negyven percet, amelyet egy korábbi korszakban a most már nem létező ellenőrzésre használtak. Érthető, ugye?
Gondolom sokáig így is marad a helyzet, elvégre vasfüggöny telepítésére is van nosztalgikus igény, lásd déli határainkon a nagy sikerű politikai terméket, az úgynevezett NATO-drótos kerítést. Esetleg a várakozási időt fényképezkedésre is használhatnák az utasok, egy-két élelmes vállalkozó hűtőmágneseket is gyárthatna az eltűnt trianoni határ emlékére. Vagy képeslapot, hogy viszonozzák kedves vezetőink gyakori figyelmességét. Úgyis divat a retro. És egyszer ennek értelmében mindenki elfoglalhatja méltó helyét egy megsárgult képeslapon.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 9-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.