Egy dalról - Szénási Sándor jegyzete

Az egyik híroldal szerint Majkának volt már kritikusabb és tán jobb dala is a mostaninál, amely Bindzsisztán félszemű tolvaj urában személyesíti meg a rendszerkritika tárgyát és egyben alanyát, de az ötmilliós fölötti nézettséget mégis az utóbbi mű érte el. Talán azért, véli némiképp lenézően egy másik írás, mert az alacsonyabb nívójú tömegkultúra-fogyasztó is érti a nem túl bonyolult szöveget, ergo most csodálkozik rá arra, amit korábban csak bámult, de nem látott. A magyar valóságot ugyebár.

A szövegről nekem mondanivalóm nincsen, nem csodálnám, de nem is bántanám, olyan, amilyen, de sok újdonságot valóban nem lök elénk a rezsimről. Nem a tényekről beszélek, azokat a közvélemény tulajdonképpen ismeri, és ismerte akkor is, amikor azt feltételezték róla, hogy birkatermészetét nemcsak történelmi szocializációja, de tudatlansága is magyarázza. Nem, a társadalom tudta, hogy lopnak, hogy kifosztják az oktatást. az egészségügyet, de még a szociális rendszert is, végignézte, ahogy az országát, az érdekeit kiárusítják testvéri diktatúráknak, nem szólt rájuk, amiért az uniós pénzektől inkább megfosztják a magyarokat, ha ezeket nem rabolhatják el, látszólag nem képedt el, amikor kiderült, hogy Európa legkorruptabb országa lettünk, és nem lázadt a negyven százalékos szegénységi ráta miatt sem, minek is, hiszen a szegények zöme a rendszerre szavaz.

A Majka-szöveg újdonságértékét a képi ötletek átható ereje, a megfogalmazás érzékisége, a megnevezések tűpontossága adná, de erről sincsen szó, a dal nem nyit új nyelvi valóság felé, ami persze nem baj, csak elvben kicsit megnehezíti a siker magyarázatát. Márpedig siker van, akkora, hogy az a rogáni agymosoda gépeit is beindította, és a botok már napok óta darálják, hogy „ Majesz papa” azokat tiporja sárba, akiknek elegük van az „LMBTQPRSTVDSGZ” propagandából, a Metoo-ból, és a BLM-ből. A szerző ezzel „elrappelte” volna a hitelességét.

Egy Tiktok szövegből sokan arra következtettek, hogy elhunyt, pedig a kamu gyászhír nyilván csak azt akarta üzenni, hogy a Fidesz-hívők számára ezek után zenészként szűnt meg üzemelni. A kultúra Aczél György-pótléka szerint egyébként a dal agitproptermék, amivel csak az a baj, hogy Majka nem vállalja, hogy ez csak egy politikai törzs acsarkodása, és továbbra is független értelmiségiként óhajt létezni. Márpedig Demeter Szilárd úgy látja, ez értelmezhetetlen kategória, és neki az is, valóban.

Szóval minden folyik tovább a régi mederben. A szöveg nem új, a hatalom továbbra is az átkozódás műfaját gyakorolja, érvek, viták a dal állításait illetően fel sem merülnek, de hát a propaganda ilyen, a rezsim meg más kommunikációt a társadalommal nem ismer, és ebbe a megfélemlítés is beletartozik persze. Most éppen a szándékosan hülye nevű Integritás Hatóságé.

Ami új, az valóban a siker mérete, ami azt a látszatot kelti, hogy a társadalom felébredt, és jogait követeli, a szuverenitását, az autonómiáját, a pénzét, az országát stb. Legyen így. A dolog alapja azonban a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.

Ebbe talált bele a dal.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. január 22-i adásában hangzott el.