
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?
Nem megy – Szénási Sándor jegyzete
18/01/2025 15:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Egy söröskorsós Fidesz-hívő sem hinné el, hogy Orbán az első hívó szóra ne teremne a helyszínen. Hiszen megdolgozott érte, fáradt a barátságért eleget, nem sajnálta rá a pénzünket sem.
Volt egy kis káosz, de úgy-ahogy már uralva van a helyzet, és hogy a Fidesz-hívők számára is megnyugtató felütéssel kezdjük: az a tény, hogy Orbán nem lesz ott az amerikai elnök beiktatóján, sokat levon ugyan az „ Én és Donald” címen futtatott vígopera hatásából, de azért nem mindent. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kapcsolat Washingtonnal így is csodásan kifényesedik majd, még ha nem is lesz maga az aranykor, és még ha nem is tűnik úgy, hogy az elefánt helyet akarna szorítani hősünknek a hídon, bár az erre vágyó egérkét amúgy őszintén kedveli.
Ami a káoszt illeti, a magyar életet először csupán finoman lengte át a sejtés, hogy Trump O.V. nélkül kényszerül esküt tenni, amit aztán az Index egy alcímben úgy konkretizált, hogy a miniszterelnök ezt a dolgot most kihagyja, van más dolga is, ezer. Nem tagadjuk, szánalmas mondatocska volt, a mondott Fidesz-hívő ezt elolvasván le is koppantotta a söröskriglijét, és belebámult a habba, de aztán persze leitta.
A propaganda következő lépése sem sikerült jobban, az a közlés tudniillik, hogy az esküre külföldi vendéget nem szokás meghívni, ez amerikai belügy, családi ünnep. Erre föl ugyanis a médiában rögvest megjelent a jelenlétükkel tüntető idegenajkúak névsora, Milei argentin elnöktől Georgia Melonin át a brazil Bolsonaróig, nem is beszélve az európai szélsőjobb legszebb virágairól, Nigel Farage-ról, Eric Zemmourról, Geert Wildersről, és a belga Tom Van Griekenről, akik közül, szemben Orbánnal, egyikük sem tölt be kormányzati pozíciót, és mégis. Nincs igazság, nem vitás.
Jött a kármentés: a meghívottak meghívása nem is igazi, hivatalos meghívás, hanem csak amolyan balkézről való, személyes, esetleges, nem ír le valódi viszonyokat, pláne nem O.V. barátságát Trumppal, ami eleve kizárja, hogy Orbánnak ott kellett volna tolongania a tömegben: ők ketten bármikor, intimebb körülmények között is találkozhatnak, és van is miért. Ahogy a magyar politikus fogalmazott: „ Számos tervünk van, amiket Donald Trump elnök úrral a következő években végre tudunk hajtani.”
A régi Vámosi-Záray táncdal ezt így mondja: „Ketten az úton, öröm és bánat együtt talál...Esőben, sárban, napfényben, nyárban együtt vagyunk.”
Már kezdtünk megnyugodni, amikor az örök izgága Politico nevű digitális lap bezavart azzal a csütörtöki hírrel, hogy a meghívottak listáján igenis szerepel Orbán, aki azonban nem tudta megoldani a részvételt. Mi viszont inkább a kormány kommunikációjának hiszünk. Ezt úgy értjük, hogy az apparátus ugyan állandóan, és megbízhatóan hazudik, természetesen a rezsim érdekeinek megfelelően, tehát szíve szerint most is azt állítaná, hogy O.V. volt az, aki nem akart elmenni az esküre, de mivel az eddigi oldalazásaival már megbukott, és végül elismerte, hogy nem volt meghívás, ezen az úton már nincs újabb kanyar. Marad az igazmondás keserű kenyere.
Már csak azért is, mert azt a fent említett söröskorsós Fidesz-hívő sem hinné el, hogy Orbán az első hívó szóra ne teremne a helyszínen. Hiszen megdolgozott érte, fáradt a barátságért eleget, nem sajnálta rá a pénzünket sem.
Lesz még ennek gyümölcse, kicsit sárga, édessavanyú, de az övé.