Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Végkiárusítás – Szénási Sándor jegyzete
29/01/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népségnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
Magyarország pillanatnyilag legfontosabb ügye a rákosdubaji ingatlanmutyi, nemcsak a méretei miatt, hanem mert annyira példaszerűen, szinte már oktató-nevelői célzattal öleli magához Bindzsisztán minden baját, ostobaságát, és aljasságát.
Mindezt pedig az a gátlástalanság keretezi, amivel a rezsim megpróbálja keresztülhajtani a legnagyobb, és talán utolsónak érzett lenyúlást: tudja, hogy a minden pontján önmagát leleplező projektet még a hívek is annak látják, ami, gigantikus lopásnak tudniillik, de már a nyilvánvaló sem számít. Mintha végkiárusításra dobnák az országot, most éppen 130 hektárt, fillérekért. Pályázat nincs, egy külföldi kormány jelöli ki a beruházót, vagyis a magyar kormány állami szuverenitást ajándékoz egy igazán tuti, az átláthatóság mintaképének számító országnak, jelesül az Egyesült Arab Emírségeknek.
Hogy a jelöltnek, Mohammed Alabbarnak kedvet csináljon a Mini-Dubaj nevű álomhoz a megszentelt magyar földön, O.V. kormánya az infrastruktúrára 800 millió euró közpénzt (300 milliárd forintot) költ, beköti ide a reptéri gyorsvasutat (hogy a kínai építő, a kiárusítás másik látogatója ezt mennyibe fájdítja meg nekünk, még nem tudjuk) a területet kitakarítására húsz milliárdot már meghirdetett, és a fejlesztések áfakulcsát mindössze 5%-ban szabta meg. Ehhez számítsuk hozzá, hogy a beruházásokhoz adandó állami kiadások idővel nőni szoktak, pláne ekkora cucc esetén, és pláne Kelet-Európában, nem beszélve az újabb, és újabb törvényi könnyítésekről. Hogy ez miért jó a lakosságnak?
Az Emirátusoknak, és emberének, Alabbarnak egy ilyen projektet sehol Európában nem engedélyeztek, csak nézzük meg a bécsi rozsdaövezet közhasznú fejlesztését, és ha jól megnéztük, gondolkodjunk el, hogy Hunnia még mindig Európa része-e. Szerbiában viszont már épül a mi jövőnk előképe, Belgrad Waterfront néven, 1,8 millió négyzetméteres rozsdaövezetben, és erről a szintén nagyon tuti helyi főnök, Aleksandar Vucic azt mondja: ez biztosítja a külföldi tőke beáramlását, munkahelyek teremtését, illetve Vancouver, Oslo és Tel-Aviv szépségének lekörözését. Ach so. De legalább okosan nem Rómát, Valenciát, vagy Colmart mondta. Hogy pedig a tőke Alabbar cselekedetei után, és azokat csodálva eszét vesztve áramlik-e majd Szerbiába, arról meg inkább ne találgassunk.
Mások viszont azt mondják, hogy ez az ügylet, mint ahogy a magyar is, kizárólag az arab befektető, és a hazai rezsimek oligarcháinak a számára kedvező, természetesen a honi költségvetés további, és fokozott kirablása révén. A magyar lenyúlók ráadásul duplán járhatnak jól, mert, ha valóban úgy van, ahogy azt a budapesti főpolgármester mondja, a bevándorlási kötvénybiznisz újraélesztésével a jelentkezőknek előírható lesz az ingatlanvételi kötelezettség, Rákosdubaj pedig szinte kínálja magát. Azt pedig, hogy letelepedés-ügyben ki, és hogyan jár jól az uralkodó elitben, fölösleges találgatni, ugyanis tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy ebből a rohadtul szuverén, nemnemsoha földből kiszakított kis enklávé drága lakásaiban nem a hazai középosztály fog tunyulni, hogy Európa egyik legszegényebb országának többi lakójáról ne is beszéljünk.
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
A magyaroknak az lenne az érdekük, hogy amit még nem loptak el tőlük, próbálják meg megmenteni. De hogy ezt megteszik-e, nem tudom. Én már régen nem értem őket.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. január 29-i adásában hangzott el.
