Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Végkiárusítás – Szénási Sándor jegyzete
29/01/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népségnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
Magyarország pillanatnyilag legfontosabb ügye a rákosdubaji ingatlanmutyi, nemcsak a méretei miatt, hanem mert annyira példaszerűen, szinte már oktató-nevelői célzattal öleli magához Bindzsisztán minden baját, ostobaságát, és aljasságát.
Mindezt pedig az a gátlástalanság keretezi, amivel a rezsim megpróbálja keresztülhajtani a legnagyobb, és talán utolsónak érzett lenyúlást: tudja, hogy a minden pontján önmagát leleplező projektet még a hívek is annak látják, ami, gigantikus lopásnak tudniillik, de már a nyilvánvaló sem számít. Mintha végkiárusításra dobnák az országot, most éppen 130 hektárt, fillérekért. Pályázat nincs, egy külföldi kormány jelöli ki a beruházót, vagyis a magyar kormány állami szuverenitást ajándékoz egy igazán tuti, az átláthatóság mintaképének számító országnak, jelesül az Egyesült Arab Emírségeknek.
Hogy a jelöltnek, Mohammed Alabbarnak kedvet csináljon a Mini-Dubaj nevű álomhoz a megszentelt magyar földön, O.V. kormánya az infrastruktúrára 800 millió euró közpénzt (300 milliárd forintot) költ, beköti ide a reptéri gyorsvasutat (hogy a kínai építő, a kiárusítás másik látogatója ezt mennyibe fájdítja meg nekünk, még nem tudjuk) a területet kitakarítására húsz milliárdot már meghirdetett, és a fejlesztések áfakulcsát mindössze 5%-ban szabta meg. Ehhez számítsuk hozzá, hogy a beruházásokhoz adandó állami kiadások idővel nőni szoktak, pláne ekkora cucc esetén, és pláne Kelet-Európában, nem beszélve az újabb, és újabb törvényi könnyítésekről. Hogy ez miért jó a lakosságnak?
Az Emirátusoknak, és emberének, Alabbarnak egy ilyen projektet sehol Európában nem engedélyeztek, csak nézzük meg a bécsi rozsdaövezet közhasznú fejlesztését, és ha jól megnéztük, gondolkodjunk el, hogy Hunnia még mindig Európa része-e. Szerbiában viszont már épül a mi jövőnk előképe, Belgrad Waterfront néven, 1,8 millió négyzetméteres rozsdaövezetben, és erről a szintén nagyon tuti helyi főnök, Aleksandar Vucic azt mondja: ez biztosítja a külföldi tőke beáramlását, munkahelyek teremtését, illetve Vancouver, Oslo és Tel-Aviv szépségének lekörözését. Ach so. De legalább okosan nem Rómát, Valenciát, vagy Colmart mondta. Hogy pedig a tőke Alabbar cselekedetei után, és azokat csodálva eszét vesztve áramlik-e majd Szerbiába, arról meg inkább ne találgassunk.
Mások viszont azt mondják, hogy ez az ügylet, mint ahogy a magyar is, kizárólag az arab befektető, és a hazai rezsimek oligarcháinak a számára kedvező, természetesen a honi költségvetés további, és fokozott kirablása révén. A magyar lenyúlók ráadásul duplán járhatnak jól, mert, ha valóban úgy van, ahogy azt a budapesti főpolgármester mondja, a bevándorlási kötvénybiznisz újraélesztésével a jelentkezőknek előírható lesz az ingatlanvételi kötelezettség, Rákosdubaj pedig szinte kínálja magát. Azt pedig, hogy letelepedés-ügyben ki, és hogyan jár jól az uralkodó elitben, fölösleges találgatni, ugyanis tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy ebből a rohadtul szuverén, nemnemsoha földből kiszakított kis enklávé drága lakásaiban nem a hazai középosztály fog tunyulni, hogy Európa egyik legszegényebb országának többi lakójáról ne is beszéljünk.
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
A magyaroknak az lenne az érdekük, hogy amit még nem loptak el tőlük, próbálják meg megmenteni. De hogy ezt megteszik-e, nem tudom. Én már régen nem értem őket.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. január 29-i adásában hangzott el.
