Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Névtelen hősök és egy amerikában született, magyar csecsemő - Selmeci János jegyzete
Ha pedig egy szegény csecsemő, aki magyar szülők (mondjuk a haza érdekeit külföldön védő diplomaták) gyermeke, és van olyan szerencsétlen, hogy esetleg Amerikában születik, attól fogva az Alaptörvény szerint felfüggeszthető magyar, kevesebbet érő állampolgár azoknál, akik idehaza jöttek a világra.
Elvirágzó akkuipar - Rózsa Péter jegyzete
Ma, csütörtökön jelent meg, hogy a bíróság által felkért két, egymástól független igazságügyi szakértő is megállapította, nem megfelelőek – egyes esetekben pedig nem is léteznek – az egyébként kötelező környezeti vizsgálatok, a kiadott építési engedély így veszélybe kerülhet.
Győzelemről győzelemre halad - Szénási Sándor jegyzete
Trump egyelőre az Államok szövetségi rendszereinek szétverésében arat diadalokat, miközben a hazai inflációt élesztgeti sikerrel.
Infláció ellen feltűrt ingujj - Kárpáti Iván jegyzete
Az infláció nem Orbán bűne, hogy ez nemcsak az EU-s átlag felett van, de még a régiót is túlszárnyaljuk, az már az ő sara.
A mi gumicsontunk - Dési János jegyzete
Azaz, az most gumicsont, hogy aki nem tetszik a Fidesznek és van másik állampolgársága, az kiutasítható lesz az országból egy állítólagosan tervezett jogszabály szerint? Vagy egy idő után nem is kell másik állampolgárság?
Jó hírek – Józsa Márta jegyzete
Néhai édesapám, akit rádióriporterként afféle büntetésképpen időről időre elküldtek termelési riportokat készíteni, sohasem jött zavarba. Ha a szépkenyerűszentmártoni mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége vásárolt még egy Dacia személygépkocsit a meglevő mellé, ő legalább három napig tudott jó hírt szállítani.
Végkiárusítás – Szénási Sándor jegyzete
29/01/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népségnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
Magyarország pillanatnyilag legfontosabb ügye a rákosdubaji ingatlanmutyi, nemcsak a méretei miatt, hanem mert annyira példaszerűen, szinte már oktató-nevelői célzattal öleli magához Bindzsisztán minden baját, ostobaságát, és aljasságát.
Mindezt pedig az a gátlástalanság keretezi, amivel a rezsim megpróbálja keresztülhajtani a legnagyobb, és talán utolsónak érzett lenyúlást: tudja, hogy a minden pontján önmagát leleplező projektet még a hívek is annak látják, ami, gigantikus lopásnak tudniillik, de már a nyilvánvaló sem számít. Mintha végkiárusításra dobnák az országot, most éppen 130 hektárt, fillérekért. Pályázat nincs, egy külföldi kormány jelöli ki a beruházót, vagyis a magyar kormány állami szuverenitást ajándékoz egy igazán tuti, az átláthatóság mintaképének számító országnak, jelesül az Egyesült Arab Emírségeknek.
Hogy a jelöltnek, Mohammed Alabbarnak kedvet csináljon a Mini-Dubaj nevű álomhoz a megszentelt magyar földön, O.V. kormánya az infrastruktúrára 800 millió euró közpénzt (300 milliárd forintot) költ, beköti ide a reptéri gyorsvasutat (hogy a kínai építő, a kiárusítás másik látogatója ezt mennyibe fájdítja meg nekünk, még nem tudjuk) a területet kitakarítására húsz milliárdot már meghirdetett, és a fejlesztések áfakulcsát mindössze 5%-ban szabta meg. Ehhez számítsuk hozzá, hogy a beruházásokhoz adandó állami kiadások idővel nőni szoktak, pláne ekkora cucc esetén, és pláne Kelet-Európában, nem beszélve az újabb, és újabb törvényi könnyítésekről. Hogy ez miért jó a lakosságnak?
Az Emirátusoknak, és emberének, Alabbarnak egy ilyen projektet sehol Európában nem engedélyeztek, csak nézzük meg a bécsi rozsdaövezet közhasznú fejlesztését, és ha jól megnéztük, gondolkodjunk el, hogy Hunnia még mindig Európa része-e. Szerbiában viszont már épül a mi jövőnk előképe, Belgrad Waterfront néven, 1,8 millió négyzetméteres rozsdaövezetben, és erről a szintén nagyon tuti helyi főnök, Aleksandar Vucic azt mondja: ez biztosítja a külföldi tőke beáramlását, munkahelyek teremtését, illetve Vancouver, Oslo és Tel-Aviv szépségének lekörözését. Ach so. De legalább okosan nem Rómát, Valenciát, vagy Colmart mondta. Hogy pedig a tőke Alabbar cselekedetei után, és azokat csodálva eszét vesztve áramlik-e majd Szerbiába, arról meg inkább ne találgassunk.
Mások viszont azt mondják, hogy ez az ügylet, mint ahogy a magyar is, kizárólag az arab befektető, és a hazai rezsimek oligarcháinak a számára kedvező, természetesen a honi költségvetés további, és fokozott kirablása révén. A magyar lenyúlók ráadásul duplán járhatnak jól, mert, ha valóban úgy van, ahogy azt a budapesti főpolgármester mondja, a bevándorlási kötvénybiznisz újraélesztésével a jelentkezőknek előírható lesz az ingatlanvételi kötelezettség, Rákosdubaj pedig szinte kínálja magát. Azt pedig, hogy letelepedés-ügyben ki, és hogyan jár jól az uralkodó elitben, fölösleges találgatni, ugyanis tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy ebből a rohadtul szuverén, nemnemsoha földből kiszakított kis enklávé drága lakásaiban nem a hazai középosztály fog tunyulni, hogy Európa egyik legszegényebb országának többi lakójáról ne is beszéljünk.
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
A magyaroknak az lenne az érdekük, hogy amit még nem loptak el tőlük, próbálják meg megmenteni. De hogy ezt megteszik-e, nem tudom. Én már régen nem értem őket.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. január 29-i adásában hangzott el.
