Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Végkiárusítás – Szénási Sándor jegyzete
29/01/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népségnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
Magyarország pillanatnyilag legfontosabb ügye a rákosdubaji ingatlanmutyi, nemcsak a méretei miatt, hanem mert annyira példaszerűen, szinte már oktató-nevelői célzattal öleli magához Bindzsisztán minden baját, ostobaságát, és aljasságát.
Mindezt pedig az a gátlástalanság keretezi, amivel a rezsim megpróbálja keresztülhajtani a legnagyobb, és talán utolsónak érzett lenyúlást: tudja, hogy a minden pontján önmagát leleplező projektet még a hívek is annak látják, ami, gigantikus lopásnak tudniillik, de már a nyilvánvaló sem számít. Mintha végkiárusításra dobnák az országot, most éppen 130 hektárt, fillérekért. Pályázat nincs, egy külföldi kormány jelöli ki a beruházót, vagyis a magyar kormány állami szuverenitást ajándékoz egy igazán tuti, az átláthatóság mintaképének számító országnak, jelesül az Egyesült Arab Emírségeknek.
Hogy a jelöltnek, Mohammed Alabbarnak kedvet csináljon a Mini-Dubaj nevű álomhoz a megszentelt magyar földön, O.V. kormánya az infrastruktúrára 800 millió euró közpénzt (300 milliárd forintot) költ, beköti ide a reptéri gyorsvasutat (hogy a kínai építő, a kiárusítás másik látogatója ezt mennyibe fájdítja meg nekünk, még nem tudjuk) a területet kitakarítására húsz milliárdot már meghirdetett, és a fejlesztések áfakulcsát mindössze 5%-ban szabta meg. Ehhez számítsuk hozzá, hogy a beruházásokhoz adandó állami kiadások idővel nőni szoktak, pláne ekkora cucc esetén, és pláne Kelet-Európában, nem beszélve az újabb, és újabb törvényi könnyítésekről. Hogy ez miért jó a lakosságnak?
Az Emirátusoknak, és emberének, Alabbarnak egy ilyen projektet sehol Európában nem engedélyeztek, csak nézzük meg a bécsi rozsdaövezet közhasznú fejlesztését, és ha jól megnéztük, gondolkodjunk el, hogy Hunnia még mindig Európa része-e. Szerbiában viszont már épül a mi jövőnk előképe, Belgrad Waterfront néven, 1,8 millió négyzetméteres rozsdaövezetben, és erről a szintén nagyon tuti helyi főnök, Aleksandar Vucic azt mondja: ez biztosítja a külföldi tőke beáramlását, munkahelyek teremtését, illetve Vancouver, Oslo és Tel-Aviv szépségének lekörözését. Ach so. De legalább okosan nem Rómát, Valenciát, vagy Colmart mondta. Hogy pedig a tőke Alabbar cselekedetei után, és azokat csodálva eszét vesztve áramlik-e majd Szerbiába, arról meg inkább ne találgassunk.
Mások viszont azt mondják, hogy ez az ügylet, mint ahogy a magyar is, kizárólag az arab befektető, és a hazai rezsimek oligarcháinak a számára kedvező, természetesen a honi költségvetés további, és fokozott kirablása révén. A magyar lenyúlók ráadásul duplán járhatnak jól, mert, ha valóban úgy van, ahogy azt a budapesti főpolgármester mondja, a bevándorlási kötvénybiznisz újraélesztésével a jelentkezőknek előírható lesz az ingatlanvételi kötelezettség, Rákosdubaj pedig szinte kínálja magát. Azt pedig, hogy letelepedés-ügyben ki, és hogyan jár jól az uralkodó elitben, fölösleges találgatni, ugyanis tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy ebből a rohadtul szuverén, nemnemsoha földből kiszakított kis enklávé drága lakásaiban nem a hazai középosztály fog tunyulni, hogy Európa egyik legszegényebb országának többi lakójáról ne is beszéljünk.
Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.
A magyaroknak az lenne az érdekük, hogy amit még nem loptak el tőlük, próbálják meg megmenteni. De hogy ezt megteszik-e, nem tudom. Én már régen nem értem őket.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. január 29-i adásában hangzott el.
