Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Vadkan – Józsa Márta jegyzete
24/08/2025 08:06
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében … megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén.
A magyar közbeszédben rendszeressé vált, hogy nem különítjük el az áldozatot az erőszaktevőktől, hogy a politikai érdekeknek megfelelően elmosódnak a határok tettes és áldozat között. Jeles példát sokat találunk, eheti egyik legjellemzőbb maszatolás az volt, amikor az úgynevezett köztársasági elnök szatyrából egyszer csak megjelent egy közlemény, miszerint mély együttérzését fejezi ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek – mi mást, nem például jogorvoslatot, igazságot, érdekükben való magyar kormányzati fellépést is – hanem pusztán mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánt.
Alig egy óra telt el, máris törölte az orosz szót a bejegyzésből, bizti ami bizti. Elvégre sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében, de akár abban sem, hogy mit akartak elérni a rakéta kilövőállomásán döntéseket hozó alakok, akik éppen a magyar nemzeti ünnepi ünnepen kínálták meg a magyar határhoz közeli, és egykor a Monarchia területéhez tartozó, szintén egykor magyarok által is lakott Latorca-parti kisvárost egy kis pusztítással. Semmi gond, majd elmaszatoljuk ezt is, gondolom.
Hadd idézzem meg újra a magyar irodalmi anekdotakincs egyik kedves, a cenzúráról szóló jelenetét. Lator László, a két éve elhunyt költő, műfordító, esszéista írta le azt a történetet emlékezéseiben, miszerint megjelent egy sikeresnek ígérkező francia regény a Modern Könyvtárban 1965-ben, Paul Guimard Hárman Párizsban a címe, már ki volt nyomva, amikor egy éber szem megakadt azon, hogy őrült oroszok szerepelnek benne egy jelenetben. Úgy döntött az akkori szuverenitásvédelem, hogy ez sértheti a szovjet érzékenységet. Igaz, hogy semmi köze nem volt abban a fejezetben semmiféle szovjetekhez, de az éberség nem árt, elvtársak. A még el nem kelt példányokat visszavonták, egy szociális intézetben három betűt zsilettel óvatosan-szépen kivakartak valamennyiből, három másikat nyomtak kézzel a helyére. Lett belőle őrült oroszok helyett orvosok. A különbség az, hogy akkor még mindenki tudott röhögni legalább a bornírt hatalom erőlködésén, de most tényleg, tudunk-e még röhögni ezeken? Van-e ezen a bandán valami mosolyognivaló? Röhögnivaló is csak szódával. Rebben-e a szemünk, amikor kiengednek egy lúgos merénylőt a börtönből annak biztos tudatában, hogy már csak a személyisége ismeretében is biztos, hogy újra megpróbál támadni? Anélkül, hogy az áldozatának szempontjait minimálisan is figyelembe venné valaki? Mondjuk az erre hivatott igazságszolgáltatás. A fenevad mondjuk egyelőre visszakerült a helyére, de mi van a többivel? Akik számára a gyerekek és nők, meg az ukrajnai civilek sorsa amolyan liberális hiszti, az okokat meg a következményeket hadd borítsuk le egy szatyor nemzeti maszattal.
Amúgy a minap egy Duna-melléki erdőben sétálva elhaladt előttünk egy vaddisznó-família. És már róluk is az jutott eszembe, hogy megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén. Avagy miért tudjuk úgy 1664 óta azt, hogy Zrínyi Miklóst a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan terítette le?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 21-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
