Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
6/02/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
„De legalább a jogállamot le tudják bontani” – mesélték volna a Fideszről azok, akik a Szombathely felé váltóhiba miatt három órája stagnáló, vécével is felszerelt Intercity-n unatkozva böngészték a három éve stagnáló gazdaságról szóló cikkeket, ezért aztán kénytelenek voltak végleg elengedni, a „kormányozni legalább tudnak kitételt”, végül szembesülniük kellett azzal, hogy már a diktatúráskodás sem megy olyan jól, mint régen.
A Pride, a sajtó és a civil szervezetek nagy sikerű nem betiltása után a kormány most egy visszamenőleges hatályú, veszélyhelyzeti kormányrendelettel próbálta meg lehúzni a bíróságokat azon a bizonyos szaros vécén, az eljáró bírók és ügyvédek viszont úgy tűnik, jobban hisznek a jogállamiság maradékában, mint a Nézőpont intézet számaiban, úgyhogy a korábban azért nem szokatlan becsicskulás helyett alkotmányossági és európai uniós jogi aggályokról kezdtek magyarázni, és bemutattak a kormánynak.
Meg lehet egyébként róni a Tisza pártot is azért, mert néhány Facebook-poszton túl nem kifejezetten foglalkoztak a hatalmi ágak elválasztásának és a jogbiztonság elvének súlyos megsértésével, de nekik végül elég volt csak semmi hülyesége nem csinálni a hét megnyeréséhez, mivel a Fidesz a jogállam akadályokba ütköző lebontása mellett továbbra is vécékkel volt elfoglalva, a valamelyik kastélyába való visszavonulás helyett az emberek elé továbbra is kiálló, ezért bizonyos értelemben tiszteletet érdemlő, ámde kissé széteső Lázár Jánosnak az ellene tüntetők személyes adataival való visszaélésről kellett magyarázkodnia ahelyett, hogy ismertette volna a kormányzásuk csodálatos eredményeit. Eközben a Tisza párt ellenzéki kihívójának bejelentkező Demokratikus Koalíció utolsó leheletével a külhoni magyarok elleni hergelésbe és végtelen hazudozásba kezdett arról, hogy akár kétszer annyian is szavazhatnak levélben a határon túlról, mint négy éve, és hiába írta meg a sajtó, hogy ez nem igaz, ők csak folytatták a hergelést annak érdekében, hogy még az öt százalékos baloldalért egyébként szívből szurkoló újságíró (én) is feltegye magában a kérdést, hogy tulajdonképpen mi szüksége is van az országnak rájuk.
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz, de akkor jött Nagy Márton, a nemzet számológépe, és azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem cél, hogy mindenáron növekedjen a gazdaság, nekem pedig már csak az agresszív kismalac volt a fejemben, ahogy minden erejét összeszedve pedálozik a elől-hátul defektes GDP-kerékpáron, hirtelen megcsúszik, elesik, és amikor megkérdezik, hogy kismalac, jól vagy-e, mérgesen azt mondja, hogy kuss, én így szoktam növekedni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. február 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)