Jorge Luis Borges: Az alef

Tüköfordítás című kulturális ismeretterjesztő és tényfeltáró műsorunk három évvel ezelőtti adása a huszadik század egyik legnagyobb szabású írója, az argentin Jorge Luis Borges egyik ikonikus novellájával is foglalkozott, amely nem csupán Borges életművének, de a modern irodalmi dilemmák egyik kulcsának is tekinthető. A szerző ugyanis, saját valódi nevén szerepeltetve műve elbeszélőjét, egy műkedvelő írónál tett látogatását örökíti meg a szövegben, aki bevezeti őt a pincéjébe, ahonnan mintegy kafkai iránytűként, a világ valamennyi jelenbeli és múltbeli történésére rálát egyazon pillanatban. Az ismerős író ebből írja meg hosszas elbeszélő költeményét, amelyet az irodalmi akadémia is díjaz, szemben Borges pályázatával. Vajon a nagy argentin író elbeszélésbeli altergója nem ismerte föl az általa dilettánsnak tartott íróban a korszakos mestert; vagy a szakmai intézményrendszer a tehetségtelenséget jutalmazza? Valójában Borges Az alef című novellája pont azzal éri el a realitás művészetben szokatlan fokát, hogy megszünteti a határt a „dilettáns” és a „hivatásos” irodalom közt; eszerint aminek valóban köze van az irodalomhoz, annak köze van az értelmetlenséghez, a magánérdekűséghez, az idioszinkratizmushoz és az érthetetlenséghez, mi több, a feloldhatatlan ellentmondásokhoz is, amelyet itt két oldalról is képvisel (hiszen a dilettáns épp ő maga, Borges, a reménytelen szerelmes udvarló is lehet): úttörő elbeszélés ez a huszadik század derekáról, amelyet a nagy író éppen 1945-ben írt – és mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatják Valcz Péter előadásában.