Maja Solar: Posztmodern történet
31/05/2025 17:17
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Maja Solar Posztmodern történet és Sylvia Bataille című verseit hallgathatják meg Pertics Villő színművész előadásában.
A szerb baloldali filozófus és költő, Maja Solar versei először az Ex Symposion folyóirat Gerusija-számában jelentek meg magyarul, majd egy egész kötetét is megjelentette az újvidéki Forum Könyvkiadó, Orovec Krisztina fordításában. Ebből az anyagból olvasott föl a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk két és fél évvel ezelőtti november 7-i különkiadásában Pertics Villő színművész; ezek közül néhány vers elhangzott a Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk adásában is, kettőt pedig már itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathattak.
A mától ugyancsak oldalunkon elérhető két újabb vers a kapitalizmus és a családi, ill. párkapcsolati viszonyok összefüggéséről, a valóságészlelést romboló kizsákmányolás meghaladásának nehézségéről vagy egyenesen lehetetlenségéről szól: hiszen a tőkét legfeljebb azzal a cinikus ravaszsággal lehet kijátszani, mely éppen őt magát teszi bajosan elviselhetővé a valódi emberi érzékelés szemében.
A versek eredeti, írott változata:
Posztmodern történet
gyönyörű a mi életünk
szeretjük egymást nagyon
hét kölykünk van és nonstop a nyakunkon lóg mind
néha nincs mit enniük
cukrot és lisztet kérünk kölcsön a szomszédtól
de nagyon szeretjük egymást
ő néha félrelép
először csak megérzem úgy intuitíve
aztán meg elolvasom az összes e-mailjét
meg fölmegyek a honlapra és lekérem az összes számot amit hívott
és amelyekről őt hívták
és akkor rájövök hogy még mindig baszik željkával
kristinával oliverával anával
és megmondom neki hogy ne csinálja ezt többé
és tényleg nagyon szeretjük egymást
és gyönyörű az életünk
a gyerekek kötnek össze bennünket nagyon
mármint úgy nagyon-nagyon
néha a széttörött edény
elrepül a feje mellett
néha az ütés
nem véti el a fejemet
eltaposott gyerekszemüveg
álmos csempészés véraláfutásai
a posztmodern diskurzusokban
csak színészkedés mikor előkapjuk a koffereket s csomagolunk
azután megint szeretjük egymást
és baszunk is a nyerkergő heverőn
a kölykök meg folyton csüngnek rajtunk mint az ékszer
a mi gyönyörű gyerekeink
a posztpolgárság gyönyörű éke
gyönyörű-gyönyörű a mi életünk
Sylvia Bataille
kis barátnőm
cseppet se aggódj
te és én és te-te és én-én-én-én
mindig
olcsón fogunk nyaralni
s hagyni fogjuk
nőjön ki a hátunkból a nap
nem fogunk elmenni sehová turistákként
s hagyni a biopolitikának
hogy fényvédő krémekkel kenegessen bennünket
te és én és te-te és én-te-te-én
mallarméi kockák
a guaranakapszulákban
a sztereotípiák a tengerbe vetve
a kövek a lepke terrorizmusáról mesélnek
nő ruhával = vázával
a délnyugati part mentén
a parataxisban
