Bánóczi Bea: Ki fejti meg az álomfejtő álmát?

Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk eddigi tizenkét éve alatt időről időre a friss és érdekes slammerek közül is bemutatott néhányat, különösen az indulása idejében, amikor a slamszöveg különösen népszerű műfajként a korszak amolyan adekvát formai kifejezőjeképpen tűnt föl a honi kortárs irodalmi szcénában is. Az indulás időszakában Simon Márton, illetve Kemény Zsófi alkotásait is bemutattuk, akinek Közéleti slam és Hobbitevékenység című slamszövegeit itt, a rádiónk honlapján is közzétettük azóta; öt és évvel később pedig három akkori aktuális slamszövegírót, Bánóczi Beát, Fejér Johannát és Szegedi Fannit láttuk vendégül műsorunkban, ahol a stúdióban Maton Éva beszélgetett velük, és az alkotásaikból is fölolvastak.

Ezek közül Bánóczi Bea slamjét mától a Klubrádió honlapján is meghallgathatják, ha a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintanak.

A lenti hangsávon a szerző saját szavait hallgathatják meg a szöveg keletkezéséről, lejebb görgetve pedig a slamverset szövegesen is elolvashatják.

 

 

 

 

A slamszöveg eredeti, írott változata:

Ki fejti meg az álomfejtő álmát?

 

én tudok dolgokat. értek dolgokat, meg látok

szóval hogy a dolgok közepébe én általában így valahogy beletalálok

mondjuk, ha elég magasra nőttél a villanykapcsolóhoz

kitapogatni már nem nagy kunszt

szóval én a hiperszenzitivitást vallom, meg az istenkomplexust

 

az álomfejtő nem a legközpontibb kisgyerek

mindig útban van, mégis alig veszik észre

egy kislány, aki úgy tett szert népszerűségre

hogy ki tudta bogozni a kínai tornacipők fűzőjét

szóval tesi után minden osztálytársa csomóját ő oldotta ki

 

engem a kibogozás motivál,

nem a Szabó Péter, nem napsütés meg madárcsivit, nem a haszon

pozitív pszichológia, agykontroll, théta healing meg a faszom

mert hát, ez nagyon szép gondolat

hogy ép test meg ép lélek – épp lélegeztető gépen

tartom az önzést, a kimenet még képlékeny

 

az álomfejtő pótolhatatlan

de soha senki nem kívánja magát az álomfejtő helyébe

az álomfejtőkről senki sem álmodik

mégis a REM utáni remegésnél mindenki beenged minket a fejébe

az álomfejtőkről senki sem álmodik…

és senki sem fejti meg az álomfejtő álmát

túl tisztán átlátok mindent,

de rajtam alig van, aki átlát

 

az álomfejtő óvatos,

felelősség terheli, mert hisz a kimondott szavakban

az álomfejtő azonosul

magát látja minden stabil felnőttben és eltévelyedett kamaszban

az álomfejtőt bebörtönzik

vagy hát, ha úgy nézzük, bebörtönzi önmagát

az álomfejtő sosem a cselekvő ágens

a tükörképéhez beszélnek, és az hat vissza-vissza-vissza rá

 

az álomfejtőnek nem választás,

hanem kényszer nyitni más felé

hiába a szorgos töltögetés,

nem tudják betelíteni a poharat

az álmodó nyílt-

-sebekből sem-ért-egészen semmit

ezért hívja a nyitnikék vonalat

 

de az álomfejtő szájából nem hangzik jól

a gregorián kesergés, a kyrie eleison

de esténként én is álmodóvá változom,

ahogy a cellámban elalszom

ilyenkor a bazdmeg istenemre is minden rím kijön 

REM fázisban úgy érzem,

hogy I’m losing my religion

szóval ha betalál a REM fázis, úgy értem, már akit

álmodjuk, majd elfelejtjük mi is az egy álmait