Szauer Lilla: Legyél, víz, barátom
1/11/2025 16:25
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Szauer Lilla Legyél, víz, barátom és And the eyes stay című, kivételesen eredetileg Tükörfordítás című műsorunkban elhangzott verseit hallgathatják meg Gellért Dorottya színművész előadásában.
Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk két évvel ezelőtti adása a halál és a gyász témája köré szerveződött, a stúdióban Szauer Lilla színházi alkotóval és költővel beszélgettünk a halált, a veszteséget feldolgozó, sőt a rendhagyóságot is megemésztő rendezéseiről, és a műsorban két verse is elhangzott Gellért Dorottya színművész ragyogó felolvasásában. A verseket mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatják, ha a megfelelő hangsávok lejátszás gombjaira kattintanak, lejjebb görgetve pedig szövegesen is elolvashatják az eredeti, írott változatukat. A Tükörfordítás adásában többek között még Danilo Kiš A holtak enciklopédiája című művéből is részlet hangzott el Székely Rozália előadásában, amelyet erre a hivatkozásra nyomva érhetnek el.
A versek eredeti, írott változata:
Legyél, víz, barátom
Nem találhatnak meg egyvalakit kétszer.
A kétszer megtalálás azt jelentené, hogy az első
megtalálás után minden ugyanúgy megy tovább.
Megtaláltam, halványsárgán világított, eljöttem.
Az élettelen test megtalálása kivesz valami élőt a megtalálójából.
Az élettelen test látványa mérgez.
Ha előbb találom, még életes? Vagy sose volt?
Ha mások találják meg előbb, akkor nem az enyém.
Nem nekem halt oda, hanem másnak.
Féltékenység.
Holttest-találó-féltékenységemben állok
ott, ahol nem talállak, ami még
magánál a megtalálásnál is rosszabb (nem igaz),
mert a képzelet itt mindent válogatás nélkül tesz elém.
Ha én találok rád, csak egy kép maradsz.
Végérvényesen befészkelődő kép.
HARMINCAS FÉRFI
MAGÁBA KUPORODVA,
ŐSSZEL,
SZEMEI KITÁRVA.
Elképzelem ezt az egy képet,
ami lenne, ha nem a képzeletemre kellene
hagyatkoznom. Talán csak a fenenagy
kilépőd miatt nem múlsz el nyomtalanul.
A megtalálás nehézsége a megtalálónak,
hogy nem tudja, így kívánta-e
a megtalált, hogy megtalálják.
Te meg ugye nem mondod el.
Ahogy sok más mindent sem csinálsz.
Magában a helyiségben egyébként
nem rossz, csak a belépés a sötétbe
rossz, a sötétbe lépés és
a fény közötti hézag a rossz,
ami néha akármeddig képes eltartani,
hiszen a villanykörte bármit felmutathat,
ami utána végérvényesen befészkeli magát.
Ezt a sötétben még nem tudjuk.
Képzelhetjük azt, hogy a hely ismét
szokásos formájában tűnik fel előttünk.
Dönthetünk ugyanakkor a villany-fel-nem-
kapcsolása mellett is, ez esetben vagy átesünk
egy holttesten, vagy nem történik semmi.
And the eyes stay
Sahin-Tóth Marcinak
Vilnyos bácsi vörösboros szájjal kiabál át, hogy ne oda basszad, félrebaszott, majd sokkal később meghal
A nénje az üres vajtai medence mellett ül, milyen kék és milyen kemény – gondolja, és meghal
A kukoricát Pirinek lopom a töbörzsöki faluszélről, én csuházom, ő pont jóra sózza, de sajnos nem sokkal később meghal
Fényes agár áll meg a kapunkban, elkezdem szeretni
Másnap sipkás, érdes arcú férfi jön érte, kezében puskával, remélem, nem sokkal később meghal
Ébredés után úgy negyedórával megyek le a sarki kínaiba, a boltból tolakodó neonfények szűrődnek ki
Hosszasan állok a szőrös fülbevalók és a nyálkás cukrok között, míg végül veszek egy liter Unicumot
Az eladó BE WATER MY FRIEND feliratú baseballsapkában rám mosolyog és egy fekete nejlonzacskóba állítja az üveget
Ahogy felérek, a gang túlsó végén megpillantom, hogy egy ajtó vasrácsára egy vasalt blúz van kikészítve
Közelebb megyek, végigsimítom
Felveszem
A szomszéd teregetett fekete blúzában állok és tűz rám a nap
Buzi kínaiak
Kitöltöm az Unicumot
Egyedül a sipkás férfinak nem töltök
Buzi sipkás férfi
Vilnyos bácsi, A nénje, Piri, Marci
Ha nem haltál volna meg, most nem Unicumot innánk
Ezt a verset a halálod előtt írtam
Én öltelek meg
Te soványtestű
Te krumplievő
