Tomaž Šalamun: Painted Desert
7/09/2025 12:18
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Tomaž Šalamun Painted Desert, Maruška, Ana… és Yucatán című verseit hallgathatják meg Valcz Péter színművész előadásában.
Belső közlés című irodalmi műsorunkban az élő kortárs szerzők felvonultatása mellett időről időre már nem élő jelentős alkotókat is bemutatunk, ilyen volt két és fél évvel ezelőtti rendhagyó adásunk is, amelyben többek között a világhírű szlovén író, Tomaž Šalamun költészetét idéztük meg pályatársa, Oravecz Imre emlékeinek és Valcz Péter felolvasásának segítségével. A rendszerváltás után, magyarul első ízben megjelent válogatott verseskötete, a Jelenkor Kiadó akkori főszerkesztője, Csordás Gábor és fordítótársainak kifinomult válogatásában és műfordításában 1993-ban megjelent Póker c. kötetéből elhangzott versek közül mától hármat a honlapunkon is meghallgathatnak.
Az egyes hangsávok lejátszás gombjára kattintva meghallgatható, legörgetve pedig szövegesen is elolvasható versek Šalamun számtalan amerikai ösztöndíja egyikének időszakában keletkeztek, amikor barátaival és szerelmével Kalifornia és Mexikó tájait járta. A szuggesztív késő modernista lírai remekművek közül az elsőt Gállos Orsolya, a második kettőt pedig Oravecz Imre fordította magyarra.
A versek eredeti, írott változata:
Painted Desert
Amikor megérkeztünk az arizonai
Painted Desertbe,
eszembe jutott Heidegger.
Azt mondtam Maruškának: le akarok vetkőzni
itt, a napsütötte sivatagban, mert
eszembe jutott az a rémült
Antonioni-film, és különben is izgatott, milyen
lehet meztelenül a homokban. Maruška
azt felelte: szamár. Gondolod, elnézem
ahogy eltűnsz
a láthatáron, és majd kereslek kocsival
a homokban.
Nem, mondtam, menjünk mind a ketten.
És mi lesz Anával, kérdezte Maruška.
Bent hagyjuk a kocsiban, és adunk neki
cookie-t. A cookie akkor még
Anának való ital volt. De a sivatag
elkábít, és nem jövünk többé
vissza, mondta Maruška.
Valóban veszélyes, mondtam, de
majd győz az anyai ösztönöd,
és gyorsan visszatűzöl Anához.
1972-es Chevrolet Impalát béreltünk,
olyan erős air conditionnel, hogy
60 Fahrenheiten tudtuk tartani a hőmérsékletet.
Gyere utánam a homokon az Impalával.
Nagyon veszélyes, mondta Maruška, de
én kinyitottam az ajtót, és
szaggatni kezdtem magamról a ruhát, mert
emlékeztem Heideggerre és Ed Dornra,
aki már három éve kokainon él.
Csak junkie-kkal állt kapcsolatban.
Ó, milyen forró és mámorító
volt a homok! A sivatag
fantasztikus orgazmus, jobb mint
a nő. Ana bolondul nevetett, és
az ég szinte fekete volt, fekete levegő.
A Painted Desert rózsaszínű, ezért
hívják így, de ha ott állsz a homokon,
a homok nem rózsaszínű, hanem diabolikus.
Ha belefekszel a homokba, a homok
diabolikus.
Ki tudja, tudom-e, meddig mehetek el a játékban,
csapott belém, és eszembe jutott, hogy
egyszer, mikor még Bracóval
laktunk azokban a gradiščei szobákban,
azt játszottam, én vagyok Gregor Samsa, olyan
félelmetes nyugalommal és józansággal,
olyan sokáig, hogy Braco
egyre sápadtabb lett, salátára
támadt kedvem, és lementünk az utcára,
mert Braco azt hitte, ettől majd
kijózanodom, de én egyre csak
leszólítottam a járókelőket, és közöltem velük,
én vagyok Gregor Samsa és salátát
akarok, mire Braco
pasztell- és hamuszürke lett és
biztosra vette, hogy megőrültem,
és valóban, ha öklével fejbe
nem vág az Apácák temploma előtt,
amitől elkábultam és
feldühödtem, isten tudja, egyáltalán
leszálltam volna-e, és Braco hányni kezdett,
és láttam, hogy igazán szeret engem.
Nem tudtam, hogy mindez ennyire
messze vezethet. Visszaugrottam a kocsiba.
Maruška olyan volt, mint a bronz,
Ana kis buksijával kezdte
felfogni, hogy ez nem
tréfadolog, és ordított. Maruška
tökéletesen uralkodott magán, csak a teste
remegett és nyugodtan vezette
a kocsit, mint valami furgont
harminc mérföldes sebességgel dél felé, route
66 és megállt egy benzinkútnál.
A volánra font kézzel
rám szólt: öltözz fel, és én
felöltöztem, és tudtam:
biztos nem boszorkány, szeret téged,
te hülye, egyszer az
exhibicionizmusod fog eltépni.
Aztán öt napot töltöttünk
a Grand Canyonban, békében és gyengédségben,
és én megállás nélkül fényképeztem
Maruškát, így ezek a legszebb
képeink Amerikából, ahogy Maruška
ott áll a Grand Canyon peremén,
abban a bézs horgolt ruhában, amit az Óvárosban vettünk, és
vettem még neki hopikarkötőt és hopigyűrűt,
Anának meg jó sok fagyit.
Maruška, Ana…
Maruška, Ana, Francie, Bob: istenek
emberalakban. Josephine és Anselm
meg a bunch of kids. Ana Norával vonatosdit
játszik a kis scattergoodi kertben.
Maruška olvas és néha hasra fordul
a nyugágyon. Francie alighanem
fürdik és szépítkezik, mert óramű-
pontossággal többnyire velünk kel.
Bob egy elkészítendő szerkezeten
töri a fejét és verset ír. Josephine
az esőben sétál és énekel. Anselm
természetesen alszik, sarki nappalát
jócskán az éjbe nyújtva. A bunch of
kids különféle iskolákban vihog.
Yucatán
maruška, ana, francie, bob meg én
’71 karácsonyán mexikóba megyünk, emberekre
gondolok majd, akiket szeretek, a szélvédő
üvegén át a sivatagot nézem, anának pisilnie kell
a bűnre gondolok, amelyet szétvet a fehér izzás
szeretem bobot, a hold testét is szeretem, mikor
érett, mint maruškáé, pihentek leszünk s fáradtak
döngetvén a falat a lélek és hús között
puhán, mint egy egészen érett gyümölcs
a föld s az ég új mérlegén, jótevően megáldva
borral, elrejtezve a benzin ellenséges
pincérei elől, a testi szabadság
ragyogásától kisebesedve, kitartóan a
rosszindulatú gyanakvás közepette, ringunk, nevetünk a
tigrisek folyójával együtt
kanyargunk és újjászületve törünk délnek
