Juhász Márió: A hétköznapi őrület meséi
13/07/2025 11:56
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Juhász Márió Órahiba, A hétköznapi őrület meséi és Purga című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.
Az 1992-ben született pályakezdő költőt, Juhász Máriót négy évvel ezelőtt, első kötete megjelenése után láttuk vendégül Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban, ahol a stúdióban Marton Éva beszélgetett a fiatal szerzővel, és az alkotó néhány versét is fölolvasta A konyhában meg Elmore James szól című könyvéből. Ezek közül három verset mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak.
A verseket, amelyek a lehetséges költői nyelveket keresgélve, három különböző hangon kísérelnek meg szólni a hétköznapi valóság megfogalmazhatóságáról, a cikkben szereplő hangsávok lejátszás gombjaira kattintva hallgathatják meg, lejjebb görgetve pedig szöveges formájukban is elolvashatják.
A versek eredeti, írott változata:
Órahiba
korán
homályos tekintettel
hajnali derengésben
nekilát a dolgok elrendezésének
mezítláb tapossa a csempe parketta
mindegyis linóleum tőzegfelületét
élvezi az újra tapintható érdességet
a tárgyak újra felfedezett rendszerét
hogy honnan indul a tisztulás fénysugara
mindent bevilágító éles fénysugara
honnan szól
mit mond épületeink tisztán hallható belső bomlása
a szilárd anyag perisztaltikája
a nappalok hordalékszerű egymásra rakódása
milyen csöndet hagy maga után
hányféle csöndet teremt
milyen évszak emlékezete zsibbasztja szorításképtelenné
a kéz újraérzékeny izmait
most amikor munka nincsen
csak feladat van
és vajákosok gyógyfüveivel tanuljuk újra a tűrés művészetét
miközben hány éghajlat kedvére kell hajlongani
hogy gondunk legyen a folyamatosságra
hogy ésszel felérjük a szomszédok dübörgését
a határok átmocskolását
egyáltalán miféle határok vannak még közöttünk
milyen habzó szájak éhesebbek még a mi pofáinknál
van-e még éhség az üres gyomor korgása mögött
kezdünk-e még örömtáncba
amikor már mindennel tisztában vagyunk?
A hétköznapi őrület meséi
Ennyire egyszerű. Mint egy fényesre nyalt reggel.
Megkérdezed tőlem, hogy mióta,
mégis mióta vagyok fent, én pedig esküdözöm,
hogy lent, én lent vagyok már mióta,
mindezt kávé mellett megbeszélni,
parádés napindítás.
Te minden reggel energiával telve kelsz fel,
én meg szomorú vagyok a villamoson.
Kivájom magam a nappalok ostoba lebenyéből,
majd fenséges épületek között szaladok.
Nincs semmi hang, leülök egy padra.
Nézem, ahogy egy üres nejlonzacskót görget a szél.
Urbanizálódott ördögszekér.
Purga
Holnap ilyen rezignált nap lesz,
csinálok rántottát,
nem csinálok semmit.
A kulcsomat keresem,
pedig idebent vagyok,
nem akarok kimenni,
de kell, hogy kimehessek.
Lusta napok mentik meg a seggem,
körömágy peremén a kosz,
a helytelen dózisokba vetett bizalom.
(Kiemelt kép: Litera.hu)
