Ha a nomenklatúrához tartozol, akkor lényegében bármit megengedhetsz magadnak. A hatalom nem csupán védelmébe vesz az igazsággal szemben, hanem valójában támogat a törvénysértésben.

Roppant szerencséje ennek az országnak, hogy a tizenhárom éve regnáló hatalom teljes mértékben, szívvel-lélekkel elköteleződött a keresztényi értékeknek: a magyar állam a gaz gyilkosokat és becstelen szolgalelkeket éppen úgy szereti, mint tenmagát.

Jelenleg nincs rendszerellenzéke az orbáni diktatúrának, éppen ezért valójában csakis „ellenzéki” pártok és némi civil mozgolódás van.

Ha nem nevezzük valódi nevén a rendszert, vagyis nem nevezzük diktatúrának, akkor úgy fogunk járni, mint az a zoológus, aki a halakra vonatkozó attribútumokat, pikkely, uszony stb. az elefántokra alkalmazná, és azt mondaná, hogy bár az elefántnak nincs kopoltyúja, de azért "illiberális hal". Magyarék ezen példája kiválóan mutatja, hogy nem érdemes tizenhárom év diktatúra után a rendszert olyan illiberális halnak nevezni, amely nem vízben él.

És pusztán azért, mert Orbán diktatúrájának és önkényuralmának „bejön” ez a manipulált „konzultáció”, akkor most mi meg nekiállunk lakógyűlni? És ahogyan a Fidesz hazug hirdetményein 97%-os győzelemnek állította be nem tízmillió, hanem másfél millió ember válaszát, meghamisítva minden számot a siker érdekében, akkor a Lakógyűlés jegyzőkönyve ebben is követni fogja a maffiaállamot?!

A nemzeti konzultáció épületes kérdései ekképpen foglalhatók össze: "Most minden nagyon jó, sőt, annál is jobb. Akarja-e Ön, hogy szarabb legyen Brüsszel és Soros Gyuri bácsi ármánykodása következtében?" Ellenben a lakógyűlés három kérdésének vektora más irányba mutat: "Most elég szar a helyzet a fővárosban. Szeretnéd (itt tegeződés van, nehogy összekeveredjenek a dolgok), hogy még szarabb legyen, vagy nem szeretnéd?"

Mindez nem a "jóságos" "gyermekmentő" Böjte Atya és néhány nevelő története. Ez egy velejéig romlott rendszer kórképe, amelynek ereje a gyengék, az oltalomra szorulók, szegények, elesettek, rászorulók nyomorgatásában mutatkozik meg. Amely nemhogy nem segíti, hanem elfordítja a fejét, megveti és kiszolgáltatja a gyengéket.

Miért jut eszébe egyeseknek, nyilvánvalóan megannyi botfülű, zéró filhallású sorosistának, hogy szájukra vegyék Novák Katalint, csak azért, mert a korábban Schmitt Pál ál(l)amfőnek vételezett 2,5 milliós zongorát végre-valahára lecseréltette egy őt megillető 66,4 milliós Steinway&Sons versenyzongorára?

A bűnbánat nem erőssége a „keresztény” magyar világnak, pedig – ha gigantikus keresztényeink nem tudnák – ez előfeltétele a megigazulásnak, s kifejezése annak, hogy a bűnt a továbbiakban kerülni akarja annak elkövetője.

Az augusztusi budapesti atlétikai világbajnokság kabalafigurája, a most bemutatott ősmagyar rackajuh esete jól fejlett állatorvosi lóként szolgálhatna a probléma demonstrációjához. Azt a kérdést zárójelbe tehetjük, hogy kell-e egyáltalán ilyesmit terveztetni minden nagyobbacska sporteseményhez – fogadjuk el, hogy az esemény marketingje szempontjából, a merchandising eszközeként akár lehetne is értelme. De miért kell mindjárt a nemzeti identitás szimbólumává is avatni őt?

A nyelvpolitika úgy működik, hogy a nyelvileg "erősebb kutya b@szik".

Hagyjuk is most a megvilágosodás elmekórtani vizsgálatát, inkább ismerjük fel a mára érvényes tanulságot: azért dúl még mindig a háború Ukrajnában, mert a továbbra is hanyatló Nyugat segíti keleti szomszédunkat, amivel gátolja a Különleges Katonai Művelet gyors és sikeres befejezését. A Napnál is világosabb: Putyin is éppúgy békét szeretne, mint Hitler.

A hetilap az bizony létforma vagy létmód. Havilapot veszel vagy sem, néha igen, néha nem, az is fontos, mert speciális funkciója van: terjedelmileg közvetít az újság és a könyv között. De a hetilap, az igazán hetilap, az létmód. Persze ez nagy rang, ki kell vívni, de ha egyszer megtörtént, akkor úgy épül be az életedbe, mint a reggeli kávé.

Kérdezném Novák elnökasszonytól: Orbán Viktort miért tartjuk? Neki szabad történelemről zagyválnia? Csak azért, mert a fenti mondatok legalább akkora képtelenségeket és vulgárhazugságokat tartalmaznak, mint a frissen kinevezett vezérkari főnök szűnni képtelen szódiaréja.

A pápa látogatásával elégedetleneknek, a fanyalgóknak pedig tudomásul kellene venniük, hogy Péter utódának, Krisztus földi helytartójának nem feladata, hogy eltávolítsa a hatalomból az Orbán rezsimet, nem neki kell elvégeznie a mi munkánkat, de látogatásával minden jó szándékú ember hitét és reményét képes megerősíteni, ha másként nem, hát azzal, hogy világossá teszi: ami ma Magyarországon történik az homlok egyenest ellentétes a keresztény értékekkel és célokkal.

A hétköznapi nyelvhasználat is reformért kiált. És következetességért. Ugyanis az egyelőre még honos "hideg" szavunk "nem-magyar"-ra váltása, vagy a langyos helyett a "félig-meddig magyar" használata, a hűvöst leváltó „többé-kevésbé-nem-magyar” megoldások pontosabban mutatják meg helyünket abban az ordas világban, az újra csendes Európában, ahol ég a napmagyartól a kopár szik sarja, ahol egyes-egyedül honunk képes a bátor kiállásra a belorusz függetlenség mellett.