Arató András: Neveitek napjára

A névnapok ünneplését illetően semmiképpen sem tartozunk az igazán szorgosak közé, a Klubrádió például kizárólag pénteken emlékezik meg e jeles dátumokról, minthogy az egy liberális fészek, ottan az ilyesmi nem kötelező. Csak Pálinkás Szüts köszönti az érintetteket, csak ő adózik a pintéri tradícióknak. (Nem Sándor, hanem Dezső teremtette meg e szép rádiós hagyományt).

Így követtethetett el a súlyos szakmai hiba, a rettenetes mulasztás szeptember 5-én kedden, amikor is a szerkesztők nem tekintettek a naptárra. Mert ha reá tekintettek volna, azonnal a szemükbe ötlik: az bizony Lőrinc és Viktor közös névnapja!

Már halljuk is a dolláristák horkantását: az elmúlt tizenhárom esztendő mindenik napja az övék volt, hiszen átlagosan kb. napi 126 millió jó forintokkal nőtt a vagyonkájuk, amivel már szinte meg is teremtetett a nemzeti nagytőke. Vagyis, mit nem mondunk, valójában Lőrinc vagyonkája gyarapodott, hisz’ egyrészt tőle magától tudjuk, hogy okos, másrészt kettejük közül ő ért jobban rá a magáncuccokkal foglalatoskodni, miközben a másik fele a nemzet dolgait babusgatta, beleértve az ország anyagi javait és népének jólétét is.

Lölő képességei között számos kiemelkedő akad, hogy mást ne említsünk, ő közülünk az egyetlen, aki képes igen rövid idő alatt a dinnyék millióiba belepisilni anélkül, hogy a gömböket meglékelnék.

Lőrinc jelenléte az európai (fehér, keresztény) kultúrkörben nem újkeletű. Akadt például egy szent, akinek a főnökét, II. Sixtus pápát egy Valerianus nevű amúgy jelentéktelen római császár kivégeztetett, minthogy már akkor is volt keresztényüldözés, ha nem is olyan mértékű, mint manapság. Az említett szent sírdogált, de nem a pápa sorsa miatt, hanem mert nem osztozhatott benne. Az egyházfő azonban megvigasztalta, ne sírjon, mert három nap múlva neki is megadatik a kivégeztetés, addig is ossza szét az egyház kincseit. "Íme, itt vannak az Egyház kincsei!" – e szavakkal bocsájtotta utolsó hetvenkét órás útjára a diakónusát i.sz. 258. augusztus 7-én. És lett is, ahogy mondva volt. Az egzekúció végrehajtási módja a kor szellemének talán megfelelt, de mai ízlésvilágunk számára meglehetősen visszataszítóan hat (megsütötték) – minden esetre azóta nevezik a hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyének azok, akik annak nevezik.

Ám augusztus 10-e a dinnyeszezon csúcspontja, feltételezhető, hogy a pisilést mégsem e mártír követte el. És mit ad Isten, találunk még egy szentet a Lőrincek között. Ő Velence püspökeként szolgált 1200 esztendővel később, nem is akárhogy, hiszen a szegényekről gondoskodó, az egyházi ügyek iránti elkötelezett munkássága jutalmaként posztumusz szentté avatták 1690-ben, szeptember 5-én. E dátum lényegesen közelebb áll a dinnye alkonyának időpontjához.

Talán kijelenthetjük, a legismertebb Lőrinc mégsem a két szent egyike, hanem az a barát, akinek a látszólagos ostobasága miatt Shakespeare Vilmos mesterművet alkotott a szerelem halhatatlan halandóságáról, és egyéb tanulságokról. Ugyanis, ha Lőrinc barát időben értesíti Rómeót, legalább egy sms-t küld neki, hogy Júlia nem halt meg, csak bekómázott, a fiatalember nem dől a kardjába, oda a történet, boldogan élnek, míg el nem válnak. (Persze nem lett volna szükségszerű a párkapcsolatuk kudarca, könnyen elképzelhető a történetnek egy olyan kifutása, amelyikben a fiatalok szülői segítséggel gyorsan megteremtik az egzisztenciájuk alapjait, majd hirtelen saját lábra állnak, és képességeiknek megfelelően megszerzik maguknak például a Veronához közel eső Garda tó teljes partvidékét, továbbá szépen felöltözködnek, feldíszítkeznek a rangjuknak megfelelő retikülökkel és fülönfüggőkkel.) Ám a szerelmesek e jószándékú mentora elcseszte, amiből máig fennmaradt a bölcsesség: ne higgy a szemednek, mert amit látsz, az nem korrupció, hanem pártpolitika.

A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.

Ezért is esik egyazon napra a két jeles férfiú neve napja, mintegy szimbolizálva, hogy ők valójában nem is kettő személy, hanem egy. Egy másik, gonosz szándékú megfogalmazás szerint az egyikük valójában nem is létezik.

Yacht, yacht – nézd meg a neten, mit jelent a szó: "a yacht szabadidős célokat szolgáló hajó." Márpedig egy egyszerű gázszerelő-házaspárnak is joga van a pihenéshez. És különben is, szó sincs pazarlásról, elvégre nem a saját pénzéből vette a szentem.

"Be van fejezve a nagy mű, igen."

A dinnyébe bele van pisilve.

"Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni!"

Nem tudunk olyan előírásról, amely tiltaná két szentnek az egyazon napon történő avatását. A mártíromság se nem szükséges, se nem elégséges feltétel. Legfeljebb katalizátor.