Arató András: Hétköznapi nerizmus

Ha a fenti cím hallatán valakinek Mihail Romm filmje jut eszébe, hát lelke rajta. Vagyis Kövér László lelke rajta. Illetve ez még így sem elég pontos. Valójában Magyarország harmadik legnagyobb méltatlanságának munkálkodása vezetett el a címadáshoz.

Ám a tény, hogy a hivatali beosztásáról sem maga nem dönt, sem az őt látszólag megválasztó országgyűlés, hanem az egyszemélyes hatalmat birtokló személy delegálja, mindez nem menti föl a szavai feletti felelőssége alól. Ha egyszerű szabólegényként, nyúltenyésztőként, netán pedellusként pergetné boldog nyugdíjas éveit, senki nem foglalkozna a száján szavak formájában kiömlő sületlenségekkel (amit negyed százada Hofi Géza szarként aposztrofált) – legfeljebb a szomszéd jótanácsaként és nem kényszerként merülne föl a gyógykezeltetés szükségessége. De ő a magyar országgyűlés elnöke, aki a hatalmával visszaélve megválasztott képviselőket tart távol a Háztól, komoly embereknek osztogat büntetést, mint körmöst az iskola környékére sem való "pedagógus". Ami az ő száját elhagyja, legalábbis ami a verbális elemeket illeti, az a rendszer, a NER, a vezér üzenete.

Valójában nem a házelnök őrült beszédéről terveztünk most értekezni, már csak azért sem, hogy elkerüljük a parafrazeális álidézeteket, miszerint még rendszer sincs benne, mert ebben tévednénk, hiszen benne van a rendszer.

Hanem a nerizmus hétköznapiságát vennénk terítékre a górcső alatt.

Itt vannak például a pedagógusok. Sokféleképpen lehet őket csoportosítani, mondjuk az általuk tanított tantárgyak alapján. Ez régen, az elavult és magyarellenes világokban úgy nézett ki, hogy az (érettségizett!) fiatal érdeklődésének, képességeinek megfelelően szakot választott, a pedagógiai ismeretekkel együtt az egyetemen-főiskolán megszerezte a szükséges szaktudást, aztán nekilátott a választott pályája művelésének. Kémia-, irodalom-, biológia-, ének-, testnevelés-szakos tanárok tanították a kémiát, irodalmat stb. Ma már elmosódnak az egyes diszciplinák közötti határok, pontosabban az azokat tanítók között tűnik tova a limesz, és válik biológussá a geométer, számbűvészé a testnevelő – belügyi hatáskörben.

Van azonban a pedagóguskar megoszlásában egy vadonatúj fogalomkör, mégpedig az árulásé. Aki most nem mond föl, az áruló. Hanem a hétköznapi nerizmusban ez úgy működik, hogy nem a kilépők nevezik árulónak a bent maradókat, hanem a Párt propagandistái mondják, hogy ők mondják. Ezzel elérik a NER építéséhez szükséges gyűlölet egy újabb fajtáját: a tanárok egyik fele utálja a másikat azért, amit az nem mondott.

A csepeli Jedlik Ányos gimnázium friss története többszörösen csavaros. Noha saját szemünkkel nem volt szerencsénk látni, de nagy valószínűséggel állíthatjuk, a felújított épület falán Orbán Viktor-idézetekkel vélték segíteni a diákok eligazodását a bonyolult világ útvesztőiben. Fölkapta (ha nem is nagyon) az ügyet a balliberális dollároldal, hogy nahát. Nem hagyta a dolgot annyiban a magyarok rezsijének őrzője, a csepeli pacalok nagyura beleszólt a nagyvilágba: nem kell a nagypolitikának az iskolákba költöznie! Eltelt egy nap, ami naponta megtörténik – mit ad az, aki mitadni szokott, eltűntek a citátumok az iskola faláról. A két utóbbi esemény a hűséges médiumokban összecsúszott, és ekképpen artikulálódott: "Németh Szilárd kiakadt a csepeli iskolában kirakott Orbán-idézetek miatt." Ismerve e derék honatya pályafutását, csak a már említett dollár-gonoszok vélelmezik úgy, hogy derék hazánkfia valójában az idézetek kihelyezésének kritikusai miatt háborodott fel. Ám a fő kérdés mégis inkább az, hogy a leszerelt idézetek hova kerülnek, nehogy elvesszenek, mert minden cseppjükért kár.

Nem idéznénk ismét a Nemzet Pedellusának pápai (!) fő "gondolatát", megtette azt Gábor György a Szabadág Klub hasábjain, azon sem időznénk, hogy vajon a helyszín megválasztása a véletlen műve volt csupán, hiszen minden út Rómába vezet, ám tudatlanságunkat merészen mégiscsak lelepleznénk. A nagyszerű teoretikus megnevezi Jézus mai gyilkosait, a jakobinusok, globalisták, bolsevikok utódait, in concreto a transzhumanistákat. Látszólag jogos a kérdés: azok meg ki a fxszok? "A transzhumanizmus a tudománynak és technikának az ember szellemi és fizikai képességeinek fejlesztésére való felhasználását támogató nemzetközi intellektuális és kulturális mozgalom" – aha, szóval a sok gondolkodás vezet a deliktumhoz.

Ha valaki az istengyilkosság definíciójának kétezeréves hagyományát véli fölidézni Kövér szavai által, az büszkén dagaszthatja keblét: neki szól az üzenet.