Hogy melyik disszonancia? Hát a kognitív! - Szénási Sándor jegyzete
Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.
Totális kontroll, nulla bizalom – Kárpáti Iván jegyzete
A Revolut kriptoeszközöket használó magyar ügyfelei számára a kereskedés megállt. A vásárlás, az eladás, a ki- és befizetés, minden befagyott. Aki időben akart volna kiszállni, most nézheti, ahogy az árfolyam esetleg éppen esik, tehetetlenül. Egy valós piacon ez elképzelhetetlen lenne, de itt nem a piac döntött, hanem a politika.
Nem büntetik a Pride vonulóit. Végre marad idő komoly ügyekben is nyomozni – Dési János jegyzete
Eddig, ahogy néztem, a Nemzeti Nyomozó Irodára testálták volna a Büszkeség napi szabadságpártiak vegzálását. Oké, kicsit sokan voltak, de jobb, ha tanulnak abból, mit szabad, mit nem – gondoltam eddig.
Délibábok – Józsa Márta jegyzete
A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.
Ami kiváltja a magyar FBI eljárását – Dési János jegyzete
Mint az közismert, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a magyar FBI nyomozást indított a Pride ügyében. Mert mi is történt múlt szombaton? Sok százezer ember egy napsütötte délután átsétált a pesti oldalról a budaira. Közben (...) egy kicsit egy szabad országban érezte magát. Ahol a diktátor nem pofázik bele abba, ki kit és hogyan szeret. Nyilván ezt nem lehet annyiban hagyni, bűnösöket kell találni, indul a szigorú vizsgálat.
Kirúgva - Selmeci János jegyzete
Kirúgták őket, de a statisztikában még alig látszanak: a foglalkoztatás csökkent, de tömeges elbocsátásokról nem beszélhetünk. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint a munkaerőpiac feszes és stabil. Talán jövőre kirúgják a minisztert.
Nekünk ide Bős-Nagymaros kell! – Józsa Márta jegyzete
Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.
A gyanú – Szénási Sándor jegyzete
Bármi lehet egy olyan rezsimben, ahol az autonómiáknak nemcsak az anyagi alapjait verték szét, de a lehetőségét is törvényekkel büntethetik, vagyis ahol minden erővel azt akarják elérni, hogy közösségek, egymással összefogó magánvilágok egyáltalán ne létezhessenek, csak atomizált egyének, akik nem társadalmat, csupán lakosságot alkotnak. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között mindenki gyanakvó.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
16/10/2024 18:06
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
„A probléma az – és most őszinte leszek – hogy nem jó blokkban vagyunk. Ez a blokk, az észak-atlanti blokk, az értékrendszerünk szerint, az nem a mi blokkunk, és mi mégis ebben vagyunk. Hogy ennek mi lesz a vége, az egy nehéz kérdés.”
Az őszinteség a Kommentár nevű tv-adásban manifesztálódott, és úgy tűnik, a média kicsit félreértette, na nem a lényegét, hanem a terepet, amire vonatkozott. Ezért gyorsan beidéztek egy Orbán-nyilatkozatot arról, hogy a NATO-tagságunk mennyire rendben van.
De Békés az Európai Unióról beszélt, olyannyira, hogy néhány perccel korábban azt a nyilván a libsik által eddig dugdosott tényt is elárulta, hogy már az uniót építő alapító atyák is amerikai zsoldban álltak, magyarán mindig is elárulták a nemzetek Európáját. Ez persze nem véletlen, hiszen a Nyugat – előbb az európai hatalmak, később Amerika – mindig is birodalmakat építettek, és ez alól az unió sem kivétel.
Hát ez van, mármint az említett stúdióban, meg a NER más helyszínein, amelyekből számos akad, de mi most csak a Szuverenitásvédelmi Hivatalt említjük, ahol a legújabb mondás Somkuti Bálinttól, a Hivatal új kutatójától, a Mathias Corvinus Collegium biztonságpolitikai elemzőjétől származik, aki azt az állítását, hogy a Nyugat sosem gondolta komolyan Ukrajna megvédését, azzal fejelte meg az Ultrahang c. podcastban, hogy
„milyen jó, hogy '56-ban nem segítettek bennünket, mert lehet, hogy mi is úgy jártunk volna, mint az ukránok.”
Ez a mondat ugyebár libasorban követi Orbán Balázs ismert nyilatkozatát, amelyben egyszerre sikerült '56 emlékét meggyalázni, igazolni a szovjet birodalom agresszióját, és tudomásul venni a mai orosz elit dettó gyilkos természetét, ami új, ismét vérrel tákolt birodalom építését jelenti, amivel az előbbiek értelmében viszont nincs semmi baj.
Mindebből két kérdés biztosan következik: ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi, aminek ártani neki isten bizony nem szokása? Putyinra tetszik gondolni, vagy Hszi Csin-pingre?
Másrészt: ha jól érzékeljük a helyzetet, az ukránok eddig úgy jártak, hogy a hazájuk döntő részét az oroszok nem szállhatták meg, a Nyugat nem elegendő, de létező támogatása okán, mi meg úgy jártunk, hogy a geopolitikai kényszerek miatt passzív Nyugat segítsége híjján az oroszok még 33 évig nálunk vendégeskedtek a kitűnő rendszerükkel együtt.
Amiből, ha nem tévedünk, és sajnos nem tévedünk, a mostani időkre is maradt még elég, számolatlan erénnyel megrakodva természetesen.
A nyugati értékekkel ebben a kommunikációs térben nem hozakodunk elő, mert minek.
De Békésnek egy dologban igaza van. Hogy mi lesz ennek a vége, az egy nehéz kérdés.
Szénási Sándor jegyzete az október 16-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
