Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
16/10/2024 18:06
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
„A probléma az – és most őszinte leszek – hogy nem jó blokkban vagyunk. Ez a blokk, az észak-atlanti blokk, az értékrendszerünk szerint, az nem a mi blokkunk, és mi mégis ebben vagyunk. Hogy ennek mi lesz a vége, az egy nehéz kérdés.”
Az őszinteség a Kommentár nevű tv-adásban manifesztálódott, és úgy tűnik, a média kicsit félreértette, na nem a lényegét, hanem a terepet, amire vonatkozott. Ezért gyorsan beidéztek egy Orbán-nyilatkozatot arról, hogy a NATO-tagságunk mennyire rendben van.
De Békés az Európai Unióról beszélt, olyannyira, hogy néhány perccel korábban azt a nyilván a libsik által eddig dugdosott tényt is elárulta, hogy már az uniót építő alapító atyák is amerikai zsoldban álltak, magyarán mindig is elárulták a nemzetek Európáját. Ez persze nem véletlen, hiszen a Nyugat – előbb az európai hatalmak, később Amerika – mindig is birodalmakat építettek, és ez alól az unió sem kivétel.
Hát ez van, mármint az említett stúdióban, meg a NER más helyszínein, amelyekből számos akad, de mi most csak a Szuverenitásvédelmi Hivatalt említjük, ahol a legújabb mondás Somkuti Bálinttól, a Hivatal új kutatójától, a Mathias Corvinus Collegium biztonságpolitikai elemzőjétől származik, aki azt az állítását, hogy a Nyugat sosem gondolta komolyan Ukrajna megvédését, azzal fejelte meg az Ultrahang c. podcastban, hogy
„milyen jó, hogy '56-ban nem segítettek bennünket, mert lehet, hogy mi is úgy jártunk volna, mint az ukránok.”
Ez a mondat ugyebár libasorban követi Orbán Balázs ismert nyilatkozatát, amelyben egyszerre sikerült '56 emlékét meggyalázni, igazolni a szovjet birodalom agresszióját, és tudomásul venni a mai orosz elit dettó gyilkos természetét, ami új, ismét vérrel tákolt birodalom építését jelenti, amivel az előbbiek értelmében viszont nincs semmi baj.
Mindebből két kérdés biztosan következik: ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi, aminek ártani neki isten bizony nem szokása? Putyinra tetszik gondolni, vagy Hszi Csin-pingre?
Másrészt: ha jól érzékeljük a helyzetet, az ukránok eddig úgy jártak, hogy a hazájuk döntő részét az oroszok nem szállhatták meg, a Nyugat nem elegendő, de létező támogatása okán, mi meg úgy jártunk, hogy a geopolitikai kényszerek miatt passzív Nyugat segítsége híjján az oroszok még 33 évig nálunk vendégeskedtek a kitűnő rendszerükkel együtt.
Amiből, ha nem tévedünk, és sajnos nem tévedünk, a mostani időkre is maradt még elég, számolatlan erénnyel megrakodva természetesen.
A nyugati értékekkel ebben a kommunikációs térben nem hozakodunk elő, mert minek.
De Békésnek egy dologban igaza van. Hogy mi lesz ennek a vége, az egy nehéz kérdés.
Szénási Sándor jegyzete az október 16-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
