Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Holoda Attila: Megrendült napelem – II. rész
Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.
Arató András: Küldetésesen
26/08/2023 11:56
| Szerző: Arató András
"Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!"
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – idézi a Tranzitban megszólaló miniszterelnököt az a kormányt leszámítva szinte mindenkitől független portál, amelyik előszeretettel utánközöl írásokból idézeteket, a háziorvos és a gyógyszerész megkérdezése nélkül is állandó mellékhatással, hogy utána küldetéseseket lehessen zsidózni, a citált mondatok tartalmától teljesen függetlenül.
Felületes szemlélő jut csak arra a hamis következtetésre, hogy ezen a világ figyelmét magára vonó, miáltal az éppen zajló atlétikai vébére akaratlanul is árnyékot vető eseményen honunk vezetője aljas szándékból éktelen zagyvaságokkal terhelte volna nemzetünk alacsonyabb kapacitású tekervényekkel bíró polgárait az ő boldogság hormonkészletük feltuningolása céljából.
Hát nem.
Hiszen az élet, bármely vetületét nézzük is, az nem más, mint focimeccsek egy nagy füzére. Az pedig olyan valami, amiben részint a kétharmad áll, mint a cövek, továbbá vannak ők, a Góliát, és vagyunk mink, a Dávid. De mi nem egyszerű Dávid vagyunk, hanem szuper Mario, aki nem egyszer, hanem csak mostanáig négyszer parittyáztuk fejbe őket, és még jó sokszor megtesszük újra (meg újra), egyrészt mert élvezzük, másrészt meg minden meccs addig tart, amíg nem győzünk - ez immár jó szokásunkká vált, amit szeretnénk megtartani. A régi Dávid ostoba módon egy röpítéssel elintézte az ő óriását, elvéve ezzel az évenkénti kitűnő szórakozását a népnek. És ha nem ott rugdosunk, ahol a labda van, hanem máshol, akkor a cövek nem pusztán tizenhárom esztendeig áll, hanem tovább, minimum még vagy tíz esztendeig, mert kábé annyi kell ahhoz, hogy ami már most tökéletes, az még tökéletesebb legyen.
A kommunistával azonos liberális szerint a lényeg te vagy, de számunkra, azaz a konzervatív számára a lényeg én vagyok. Pardon, itt összekeveredtek a sorok, tehát valójában „a konzervatív hozzáállás rájön arra, hogy van néhány dolog, ami fontosabb számunkra, mint mi magunk: ilyen a család, a hazánk, az Isten és a hozzáfűző kapcsolat.” Tehát a konzervatív hozzáállás egy gondolkodó lény, ami (aki?) rájön dolgokra. Ő (ti. a konzervatív hozzáállás) nyugaton még gyenge, de nálunk erős. (A „még” időhatározó optimista zamatot ad a gondolatnak, talán lehet még belőle hajósinas, és akkor már nem hanyatlik tovább.) Figyelem: stabil konzervatív politikai többség csak Magyarországon van! A többi helyen a Góliátok még tudnak győzni – egyelőre nekik dolgozik a VAR, de majd Pintér alá rendeljük.
A küldetésnek van egy mára elavult értelmezése, mi szerint az egy olyan fennkölt valami, amit vagy magára vesz valaki, vagy kioszt, rátestál a viselőjére egy számára minden kritikán felül álló létező vagy imaginárius személy, entitás vagy fogalom. Mucius Scaevola csonkig égette a jobb kezét Porsena etruszk király előtt, miután jól elkúrta a merényletet, a király helyett egy írnokot szúrt le. Amivel megmentette Rómát. A részleteket mellőzve jegyezzük meg, ha valamiképpen fordítva alakul a végkimenet, és nem Róma lett volna később a világ ura, hanem az etruszkok, akkor most egy írnok küldetéséről beszélnénk, sőt, tán még a nevét is tudnánk.
Csak látszólag kanyarodtunk el a rögvalóságtól, hogy ti. átalakult a küldetés fogalma. Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!
Még sokat beszélt a miniszterelnök, tehát sok további okosságot bocsájtott az ő népe rendelkezésére, például hogy a jobboldalnak olvasnia kell a másik oldal irodalmát is, ami csupa gonoszat akar, és nemet mondunk a birodalmi logikára, és (így) nem lehet legyőzni az oroszokat, hanem másképpen, meg az ország (futball)pályára állt, és a jövő, ami előttünk áll, az nagy, és van terv, szétszórt, sporadikus küzdelem meg nincs, viszont van győzelemre vezető kultúrája, identitása, gyors észjárása, kreativitása a magyaroknak, meg még eszessége is.
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – a „valószínűleg” szóban kimutatkozott a magyarok vezetőjének közmondásos szerénysége. Hiszen nyilvánvalóan nem valószínűségről, hanem bizonyosságról van szó. Irigyelnek is minket a világ összes emberei, akik nem magyarok, hiszen „nagyok leszünk, erősek leszünk és tiszteletre méltóak leszünk!”
Leszünk? Vagyunk! Küldetésünknek minden pillanatban eleget teszünk, találjon minket az élet helikopteren, katonai repülőn, yachton.
