Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Küldetésesen
26/08/2023 11:56
| Szerző: Arató András
"Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!"
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – idézi a Tranzitban megszólaló miniszterelnököt az a kormányt leszámítva szinte mindenkitől független portál, amelyik előszeretettel utánközöl írásokból idézeteket, a háziorvos és a gyógyszerész megkérdezése nélkül is állandó mellékhatással, hogy utána küldetéseseket lehessen zsidózni, a citált mondatok tartalmától teljesen függetlenül.
Felületes szemlélő jut csak arra a hamis következtetésre, hogy ezen a világ figyelmét magára vonó, miáltal az éppen zajló atlétikai vébére akaratlanul is árnyékot vető eseményen honunk vezetője aljas szándékból éktelen zagyvaságokkal terhelte volna nemzetünk alacsonyabb kapacitású tekervényekkel bíró polgárait az ő boldogság hormonkészletük feltuningolása céljából.
Hát nem.
Hiszen az élet, bármely vetületét nézzük is, az nem más, mint focimeccsek egy nagy füzére. Az pedig olyan valami, amiben részint a kétharmad áll, mint a cövek, továbbá vannak ők, a Góliát, és vagyunk mink, a Dávid. De mi nem egyszerű Dávid vagyunk, hanem szuper Mario, aki nem egyszer, hanem csak mostanáig négyszer parittyáztuk fejbe őket, és még jó sokszor megtesszük újra (meg újra), egyrészt mert élvezzük, másrészt meg minden meccs addig tart, amíg nem győzünk - ez immár jó szokásunkká vált, amit szeretnénk megtartani. A régi Dávid ostoba módon egy röpítéssel elintézte az ő óriását, elvéve ezzel az évenkénti kitűnő szórakozását a népnek. És ha nem ott rugdosunk, ahol a labda van, hanem máshol, akkor a cövek nem pusztán tizenhárom esztendeig áll, hanem tovább, minimum még vagy tíz esztendeig, mert kábé annyi kell ahhoz, hogy ami már most tökéletes, az még tökéletesebb legyen.
A kommunistával azonos liberális szerint a lényeg te vagy, de számunkra, azaz a konzervatív számára a lényeg én vagyok. Pardon, itt összekeveredtek a sorok, tehát valójában „a konzervatív hozzáállás rájön arra, hogy van néhány dolog, ami fontosabb számunkra, mint mi magunk: ilyen a család, a hazánk, az Isten és a hozzáfűző kapcsolat.” Tehát a konzervatív hozzáállás egy gondolkodó lény, ami (aki?) rájön dolgokra. Ő (ti. a konzervatív hozzáállás) nyugaton még gyenge, de nálunk erős. (A „még” időhatározó optimista zamatot ad a gondolatnak, talán lehet még belőle hajósinas, és akkor már nem hanyatlik tovább.) Figyelem: stabil konzervatív politikai többség csak Magyarországon van! A többi helyen a Góliátok még tudnak győzni – egyelőre nekik dolgozik a VAR, de majd Pintér alá rendeljük.
A küldetésnek van egy mára elavult értelmezése, mi szerint az egy olyan fennkölt valami, amit vagy magára vesz valaki, vagy kioszt, rátestál a viselőjére egy számára minden kritikán felül álló létező vagy imaginárius személy, entitás vagy fogalom. Mucius Scaevola csonkig égette a jobb kezét Porsena etruszk király előtt, miután jól elkúrta a merényletet, a király helyett egy írnokot szúrt le. Amivel megmentette Rómát. A részleteket mellőzve jegyezzük meg, ha valamiképpen fordítva alakul a végkimenet, és nem Róma lett volna később a világ ura, hanem az etruszkok, akkor most egy írnok küldetéséről beszélnénk, sőt, tán még a nevét is tudnánk.
Csak látszólag kanyarodtunk el a rögvalóságtól, hogy ti. átalakult a küldetés fogalma. Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!
Még sokat beszélt a miniszterelnök, tehát sok további okosságot bocsájtott az ő népe rendelkezésére, például hogy a jobboldalnak olvasnia kell a másik oldal irodalmát is, ami csupa gonoszat akar, és nemet mondunk a birodalmi logikára, és (így) nem lehet legyőzni az oroszokat, hanem másképpen, meg az ország (futball)pályára állt, és a jövő, ami előttünk áll, az nagy, és van terv, szétszórt, sporadikus küzdelem meg nincs, viszont van győzelemre vezető kultúrája, identitása, gyors észjárása, kreativitása a magyaroknak, meg még eszessége is.
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – a „valószínűleg” szóban kimutatkozott a magyarok vezetőjének közmondásos szerénysége. Hiszen nyilvánvalóan nem valószínűségről, hanem bizonyosságról van szó. Irigyelnek is minket a világ összes emberei, akik nem magyarok, hiszen „nagyok leszünk, erősek leszünk és tiszteletre méltóak leszünk!”
Leszünk? Vagyunk! Küldetésünknek minden pillanatban eleget teszünk, találjon minket az élet helikopteren, katonai repülőn, yachton.
