Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Arató András: Küldetésesen
26/08/2023 11:56
| Szerző: Arató András
"Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!"
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – idézi a Tranzitban megszólaló miniszterelnököt az a kormányt leszámítva szinte mindenkitől független portál, amelyik előszeretettel utánközöl írásokból idézeteket, a háziorvos és a gyógyszerész megkérdezése nélkül is állandó mellékhatással, hogy utána küldetéseseket lehessen zsidózni, a citált mondatok tartalmától teljesen függetlenül.
Felületes szemlélő jut csak arra a hamis következtetésre, hogy ezen a világ figyelmét magára vonó, miáltal az éppen zajló atlétikai vébére akaratlanul is árnyékot vető eseményen honunk vezetője aljas szándékból éktelen zagyvaságokkal terhelte volna nemzetünk alacsonyabb kapacitású tekervényekkel bíró polgárait az ő boldogság hormonkészletük feltuningolása céljából.
Hát nem.
Hiszen az élet, bármely vetületét nézzük is, az nem más, mint focimeccsek egy nagy füzére. Az pedig olyan valami, amiben részint a kétharmad áll, mint a cövek, továbbá vannak ők, a Góliát, és vagyunk mink, a Dávid. De mi nem egyszerű Dávid vagyunk, hanem szuper Mario, aki nem egyszer, hanem csak mostanáig négyszer parittyáztuk fejbe őket, és még jó sokszor megtesszük újra (meg újra), egyrészt mert élvezzük, másrészt meg minden meccs addig tart, amíg nem győzünk - ez immár jó szokásunkká vált, amit szeretnénk megtartani. A régi Dávid ostoba módon egy röpítéssel elintézte az ő óriását, elvéve ezzel az évenkénti kitűnő szórakozását a népnek. És ha nem ott rugdosunk, ahol a labda van, hanem máshol, akkor a cövek nem pusztán tizenhárom esztendeig áll, hanem tovább, minimum még vagy tíz esztendeig, mert kábé annyi kell ahhoz, hogy ami már most tökéletes, az még tökéletesebb legyen.
A kommunistával azonos liberális szerint a lényeg te vagy, de számunkra, azaz a konzervatív számára a lényeg én vagyok. Pardon, itt összekeveredtek a sorok, tehát valójában „a konzervatív hozzáállás rájön arra, hogy van néhány dolog, ami fontosabb számunkra, mint mi magunk: ilyen a család, a hazánk, az Isten és a hozzáfűző kapcsolat.” Tehát a konzervatív hozzáállás egy gondolkodó lény, ami (aki?) rájön dolgokra. Ő (ti. a konzervatív hozzáállás) nyugaton még gyenge, de nálunk erős. (A „még” időhatározó optimista zamatot ad a gondolatnak, talán lehet még belőle hajósinas, és akkor már nem hanyatlik tovább.) Figyelem: stabil konzervatív politikai többség csak Magyarországon van! A többi helyen a Góliátok még tudnak győzni – egyelőre nekik dolgozik a VAR, de majd Pintér alá rendeljük.
A küldetésnek van egy mára elavult értelmezése, mi szerint az egy olyan fennkölt valami, amit vagy magára vesz valaki, vagy kioszt, rátestál a viselőjére egy számára minden kritikán felül álló létező vagy imaginárius személy, entitás vagy fogalom. Mucius Scaevola csonkig égette a jobb kezét Porsena etruszk király előtt, miután jól elkúrta a merényletet, a király helyett egy írnokot szúrt le. Amivel megmentette Rómát. A részleteket mellőzve jegyezzük meg, ha valamiképpen fordítva alakul a végkimenet, és nem Róma lett volna később a világ ura, hanem az etruszkok, akkor most egy írnok küldetéséről beszélnénk, sőt, tán még a nevét is tudnánk.
Csak látszólag kanyarodtunk el a rögvalóságtól, hogy ti. átalakult a küldetés fogalma. Hogy pontosan miben áll itt a lényeg, azt még nem értettük meg. És valószínűleg ebben áll a lényeg: nem kell mindent érteni!
Még sokat beszélt a miniszterelnök, tehát sok további okosságot bocsájtott az ő népe rendelkezésére, például hogy a jobboldalnak olvasnia kell a másik oldal irodalmát is, ami csupa gonoszat akar, és nemet mondunk a birodalmi logikára, és (így) nem lehet legyőzni az oroszokat, hanem másképpen, meg az ország (futball)pályára állt, és a jövő, ami előttünk áll, az nagy, és van terv, szétszórt, sporadikus küzdelem meg nincs, viszont van győzelemre vezető kultúrája, identitása, gyors észjárása, kreativitása a magyaroknak, meg még eszessége is.
„Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése” – a „valószínűleg” szóban kimutatkozott a magyarok vezetőjének közmondásos szerénysége. Hiszen nyilvánvalóan nem valószínűségről, hanem bizonyosságról van szó. Irigyelnek is minket a világ összes emberei, akik nem magyarok, hiszen „nagyok leszünk, erősek leszünk és tiszteletre méltóak leszünk!”
Leszünk? Vagyunk! Küldetésünknek minden pillanatban eleget teszünk, találjon minket az élet helikopteren, katonai repülőn, yachton.
