Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Holoda Attila: Megrendült napelem – II. rész
Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.
Gábor György: Kövér László időutazása
3/09/2023 10:54
| Szerző: Klubrádió/Ivánkai Márk
Kövér szájára veszi a kereszténységet, miközben véres, vadpogány szöveget öklendezik a tanulmányaikat megkezdő diákokra, s teszi ezt úgy, hogy közben sikeresen óvta meg magát a II. vatikáni zsinattól, a vonatkozó pápai állásfoglalásoktól, a katolikus, a református és az evangélikus egyházak súlyos önkritikát tartalmazó nyilatkozataitól, mindentől, végleg búcsút intve a zsidó-keresztény civilizáció világának, s átmasírozva a vadság és barbárság honába.
Fogalmam sincs, hogy a néhai MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató segédmunkatársának, aki ráadásul elkötelezett MSZMP-tag volt, kellett-e tudni latinul. Valószínűleg nem kellett, így aztán Kövér László nem tanult meg konjugálni és deklinálni, aminek hiánya persze az ő műveltségén nem látszik, azon egyszerű oknál fogva, minthogy Kövér László műveltsége sem látszik, hisz nincs az a legkorszerűbb nagyítókészülék, amely láthatóvá bírná tenni a nemlétezőt.
Így aztán a megszokottnál is értelmetlenebbül bámulna kifelé a fejéből, ha véletlenül beleütközne az alábbiakba: interfectores Christi.
Pedig használta a kifejezést, csak magyar fordításban, ugyanis egyházatyákat, középkori keresztény szerzőket egészen biztosan nem olvas, de nyilas szakirodalmat annál inkább. A trágya felsorolásától eltekintek, Kövér viszont roppant érdeklődésének köszönhetően tán még a Holdról is észreveszi és amonnan is olvasni képes ezeket a szennyszövegeket.
Mi történt? A Pápai Református Gimnázium új internátusának átadásán ugyanis az alábbiakat mondta az egykori késő-karrierista MSZMP-tagból a Fidesz-uralom alatt Országgyűlés elnökévé leamortizálódott figura: "Jézus gyilkosainak eszmei utódai, akik a történelem során luciferistáknak, illuminátusoknak, jakobinusoknak, bolsevikoknak, globalistáknak vagy mint éppen napjainkban transzhumanistáknak nevezik magukat, ki akarják ölni az emberekből az Isten utáni vágyat, a hitet. Ez a magyarázata annak is, hogy napjainkban a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon."
Nos, segítek Kövérnek abban, hogy mit is mondott. Az interfectores Christi a középkori latin keresztény irodalom egyik igen gyakori szerkezete: azt jelenti, hogy Krisztus gyilkosai, s minden esetben, hosszú-hosszú évszázadokon át, kivétel nélkül a zsidókra alkalmazták. Számtalan forrást lehetne itt megadni, én most megelégszem Szent Ágoston Tractatus in Joannis evangelium c. művével, ahol több helyen is megtalálható, például a XCII, 2. alatt. Az egyik leggyakoribb kifejezés, amely a jellegzetes középkori zsidóellenes műfajok, a megannyi zsidóellenes Adversus Judaeos vagy Contra Judaeos alapvető és rendre visszatérő fogalma. (A sok felsorolást itt is elhagyom, helyette ajánlom mondjuk Jeremy Cohen tanulmányát: The Jews as the Killers of Christ in the Latin Tradition, from Augustine to the Friars.
Kövér persze jól tudja, én viszont csak csendben említem meg, hogy a zsidókat illető "Krisztus gyilkosai" vád (amelynek hazugságáról szintén könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre) volt a legsúlyosabb, ami alapján a zsidóságot a Sátán, az Antikrisztus népeként tartotta számon az antijudaista keresztény világ. A Kövér által is vígan használt, s a tanulmányaikat megkezdő református fiataloknak adresszált kifejezés alapozta meg a zsidók bestialitásáról, elvetemültségéről és ördögi gonoszságáról vallott nézeteket, többek között az ostyagyalázás vádját, amely – legalábbis a hamis vád szerint – Krisztus újabb és újabb meggyilkolását jelentette, hiszen az ostya Krisztust nem reprezentálja, hanem szubsztanciálisan tartalmazza. De ugyancsak erre a vádra épült közel két évezred legsötétebb, legaljasabb és leghazugabb ráfogása, a rituális gyilkosság vádja, amelynek során – ismételten a sötét és teljes tudatlanságról valló vád szerint – a zsidók gyerekek meggyilkolásával idézik fel és ismétlik meg Jézus meggyilkolását.
A "Krisztus gyilkosai" tétel hosszú karriertörténetének köszönhető az antiszemitizmus európai domesztikációja, s mindaz, amibe ez a teória a XX. században beletorkollott.
Kövér a mai Magyarország harmadik közjogi méltósága középkori elvbarátaihoz hasonlóan Krisztus gyilkosaiban, vagyis a zsidókban talál rá minden rossz legfőbb forrására. Kövér szájára veszi a kereszténységet, miközben véres, vadpogány szöveget öklendezik a tanulmányaikat megkezdő diákokra, s teszi ezt úgy, hogy közben sikeresen óvta meg magát a II. vatikáni zsinattól, a vonatkozó pápai állásfoglalásoktól, a katolikus, a református és az evangélikus egyházak súlyos önkritikát tartalmazó nyilatkozataitól, mindentől, végleg búcsút intve a zsidó-keresztény civilizáció világának, s átmasírozva a vadság és barbárság honába.
Neki az az igazi otthona.
