
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?
Gábor György: A NER mint elvont entitás
31/08/2023 15:10
| Szerző: Gábor György
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnökének sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az ő hivatala, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész!
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke egy interjúban azt mondta, hogy „nem Orbán rendszere korrupt, hanem az egyes emberek.”
Az érv egy bizonyos nemzedék számára unalomig ismert, minthogy naponta hangzott el épp ebben a formában, egy az egyben, valamikor a hatvanas-hetvenes évek során: a szocializmus rendszere tökéletes, hibátlanul működik, ám, kedves elvtársak, ne tagadjuk, előfordulnak még kisebb-nagyobb hibák, amelyek azonban nem a tökéletes rendszerből, hanem a még nem teljesen kifejlett szocialista embertípusból erednek.
Biszku Bélának, a „puha diktatúra legkeményebb öklének”, Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának (és akkoriban még sokan másoknak), valamint Biró Ferencnek, az Integritás Hatóság elnökének egyazon rugóra jár az agya: mintha a rendszer – neveztessék az akár a szocializmus rendszerének, akár a NER-nek – egyes személyeket mellőző, egyének nélkül működő elvont entitás, mindentől és mindenkitől független, önálló, kizárólag valamiféle saját, belső, immanens logika által szuperáló automata mechanizmus lenne.
Holott egy frászt! A NER kizárólag az azt fenntartó, a NER korrupciós működésének logikáját kiötlő, azzal és abból élő és azzal visszaélő személyek rendszere, jól strukturált, a benne lévő személyek egymásra épülő és egymásra támaszkodó apparátusa és berendezése, olyan személyeké, akik amúgy maguk teszik a NER önmagában nem létező fogalmi homályát és képtelenségét a maffiaállam működő valóságává: Orbán, Rogán, Tiborcz, Mészáros, Orbán Ráhel, Matolcsy Ádám, Jászai Gellért, Szíjj László, Hernádi Zsolt, Balásy Gyula, Garancsi István, Schmidt Mária, Nyerges Zsolt – tovább is van, mondjam még? – no meg a számtalan, innen is, onnan is szalajtott, itt is, ott is fel-felbukkanó, kézből etetett bedolgozók, a NER kimagasodó ágyútornyos bástyafokai melletti apróbb lőrésekkel ellátott várfalak és védőfalak, lakótornyok és titkos ciszternák, fegyverraktárak és k.éápolnák, hálószobák, konyhák és raktárak, lőporos hordók és pénzekkel és ékszerekkel teletömött kincsesládák.

Biró Ferenc azonban egy új kor gyermeke, bizonyos vonatkozásban már meghaladja a szép emlékezetű nagy szellemi elődöket. Ugyanis azt is elmondta, hogy jóllehet a nemzetközi tanulmányok szerint Magyarország az EU legkorruptabb tagállama, ám – így Biró Ferenc – ezek az értekezések inkább a percepción alapulnak.
Vagyis a nemzetközileg elfogadott és alkalmazott korrupciós mérőszámok és adatok csupán hamis látszatok, semmi egyebek.
Márpedig a percepcióval nem illik viccelődni! Descartes például a maga észleléselméletében világosan leszögezte, hogy „a lélek szigorú értelemben véve nem azért érzékel, mert jelen van a külső érzékeket szolgáló szervekben, hanem azért, mert az agyban székel, ahol gyakorolja a közös érzéknek nevezett képességet.” (lásd Descartes: Dioptrika). Vagyis Biró Ferenc sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az Integrációs Hivatal, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész! Pontosan úgy, ahogy – mint tudható – „nem a zsemle a kevés, hanem a pofátok a nagy”, akként nem az a látvány, amit ti tévesen érzékeltek és ostobán annak hisztek, hanem az a látvány, amit mi egyáltalán sehogy sem érzékelünk, vagyis ami nem is látvány, következésképp csak az van, amit mi látunk, viszont amit ti láttok, az nem létezik, az „non est”, az egyszerűen nincs. És innentől kezdve tartsuk szem előtt, hogy „non est sine culpa, qui rei quae ad se non pertinet, se immiscet”, vagyis hibázik az, aki olyasmibe avatkozik bele, amihez nincs köze.

Biró Ferenc percepció-elmélete pedig kísértetiesen megegyezik annak az elhíresült színésznek (hagyjuk most a neveket) az elhíresült percepció-elméletével, aki egy ízben, amikor a felesége néhány napra elutazott otthonról, hatalmas szexbulit rendezett a lakásban. Pucér nők jöttek-mentek, szobáról szobára, az előszobában két lengén öltözött hölgy kacagva vívta pajkos csatáját egymással, a házigazda épp ádámkosztümben sompolygott feléjük, amikor kinyílt az előszoba ajtaja, s döbbent tekintettel állt ott a vártnál hamarabb hazatért feleség. A látvány tehát az alábbi: keresztül-kasul mezítelen hölgyek, a földön szanaszét guruló alkoholos palackok, emitt női, amott urakra való fehérneműk, mindenféle csiklandozó játékszerek, s persze az anyaszült meztelen férj (hogy klasszikusokat idézzünk, „álló cövekkel”). S ebben a drámai pillanatban a híres színész ránézett a feleségére, s az alábbiakat szegezte neki, meglehetősen rosszallóan, számonkérően és lesajnálóan: Anyukám, fogadjunk, hogy te most a szemednek hiszel!