Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: A NER mint elvont entitás
31/08/2023 15:10
| Szerző: Gábor György
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnökének sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az ő hivatala, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész!
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke egy interjúban azt mondta, hogy „nem Orbán rendszere korrupt, hanem az egyes emberek.”
Az érv egy bizonyos nemzedék számára unalomig ismert, minthogy naponta hangzott el épp ebben a formában, egy az egyben, valamikor a hatvanas-hetvenes évek során: a szocializmus rendszere tökéletes, hibátlanul működik, ám, kedves elvtársak, ne tagadjuk, előfordulnak még kisebb-nagyobb hibák, amelyek azonban nem a tökéletes rendszerből, hanem a még nem teljesen kifejlett szocialista embertípusból erednek.
Biszku Bélának, a „puha diktatúra legkeményebb öklének”, Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának (és akkoriban még sokan másoknak), valamint Biró Ferencnek, az Integritás Hatóság elnökének egyazon rugóra jár az agya: mintha a rendszer – neveztessék az akár a szocializmus rendszerének, akár a NER-nek – egyes személyeket mellőző, egyének nélkül működő elvont entitás, mindentől és mindenkitől független, önálló, kizárólag valamiféle saját, belső, immanens logika által szuperáló automata mechanizmus lenne.
Holott egy frászt! A NER kizárólag az azt fenntartó, a NER korrupciós működésének logikáját kiötlő, azzal és abból élő és azzal visszaélő személyek rendszere, jól strukturált, a benne lévő személyek egymásra épülő és egymásra támaszkodó apparátusa és berendezése, olyan személyeké, akik amúgy maguk teszik a NER önmagában nem létező fogalmi homályát és képtelenségét a maffiaállam működő valóságává: Orbán, Rogán, Tiborcz, Mészáros, Orbán Ráhel, Matolcsy Ádám, Jászai Gellért, Szíjj László, Hernádi Zsolt, Balásy Gyula, Garancsi István, Schmidt Mária, Nyerges Zsolt – tovább is van, mondjam még? – no meg a számtalan, innen is, onnan is szalajtott, itt is, ott is fel-felbukkanó, kézből etetett bedolgozók, a NER kimagasodó ágyútornyos bástyafokai melletti apróbb lőrésekkel ellátott várfalak és védőfalak, lakótornyok és titkos ciszternák, fegyverraktárak és k.éápolnák, hálószobák, konyhák és raktárak, lőporos hordók és pénzekkel és ékszerekkel teletömött kincsesládák.
Biró Ferenc azonban egy új kor gyermeke, bizonyos vonatkozásban már meghaladja a szép emlékezetű nagy szellemi elődöket. Ugyanis azt is elmondta, hogy jóllehet a nemzetközi tanulmányok szerint Magyarország az EU legkorruptabb tagállama, ám – így Biró Ferenc – ezek az értekezések inkább a percepción alapulnak.
Vagyis a nemzetközileg elfogadott és alkalmazott korrupciós mérőszámok és adatok csupán hamis látszatok, semmi egyebek.
Márpedig a percepcióval nem illik viccelődni! Descartes például a maga észleléselméletében világosan leszögezte, hogy „a lélek szigorú értelemben véve nem azért érzékel, mert jelen van a külső érzékeket szolgáló szervekben, hanem azért, mert az agyban székel, ahol gyakorolja a közös érzéknek nevezett képességet.” (lásd Descartes: Dioptrika). Vagyis Biró Ferenc sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az Integrációs Hivatal, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész! Pontosan úgy, ahogy – mint tudható – „nem a zsemle a kevés, hanem a pofátok a nagy”, akként nem az a látvány, amit ti tévesen érzékeltek és ostobán annak hisztek, hanem az a látvány, amit mi egyáltalán sehogy sem érzékelünk, vagyis ami nem is látvány, következésképp csak az van, amit mi látunk, viszont amit ti láttok, az nem létezik, az „non est”, az egyszerűen nincs. És innentől kezdve tartsuk szem előtt, hogy „non est sine culpa, qui rei quae ad se non pertinet, se immiscet”, vagyis hibázik az, aki olyasmibe avatkozik bele, amihez nincs köze.
Biró Ferenc percepció-elmélete pedig kísértetiesen megegyezik annak az elhíresült színésznek (hagyjuk most a neveket) az elhíresült percepció-elméletével, aki egy ízben, amikor a felesége néhány napra elutazott otthonról, hatalmas szexbulit rendezett a lakásban. Pucér nők jöttek-mentek, szobáról szobára, az előszobában két lengén öltözött hölgy kacagva vívta pajkos csatáját egymással, a házigazda épp ádámkosztümben sompolygott feléjük, amikor kinyílt az előszoba ajtaja, s döbbent tekintettel állt ott a vártnál hamarabb hazatért feleség. A látvány tehát az alábbi: keresztül-kasul mezítelen hölgyek, a földön szanaszét guruló alkoholos palackok, emitt női, amott urakra való fehérneműk, mindenféle csiklandozó játékszerek, s persze az anyaszült meztelen férj (hogy klasszikusokat idézzünk, „álló cövekkel”). S ebben a drámai pillanatban a híres színész ránézett a feleségére, s az alábbiakat szegezte neki, meglehetősen rosszallóan, számonkérően és lesajnálóan: Anyukám, fogadjunk, hogy te most a szemednek hiszel!
