Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Gábor György: A NER mint elvont entitás
31/08/2023 15:10
| Szerző: Gábor György
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnökének sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az ő hivatala, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész!
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke egy interjúban azt mondta, hogy „nem Orbán rendszere korrupt, hanem az egyes emberek.”
Az érv egy bizonyos nemzedék számára unalomig ismert, minthogy naponta hangzott el épp ebben a formában, egy az egyben, valamikor a hatvanas-hetvenes évek során: a szocializmus rendszere tökéletes, hibátlanul működik, ám, kedves elvtársak, ne tagadjuk, előfordulnak még kisebb-nagyobb hibák, amelyek azonban nem a tökéletes rendszerből, hanem a még nem teljesen kifejlett szocialista embertípusból erednek.
Biszku Bélának, a „puha diktatúra legkeményebb öklének”, Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának (és akkoriban még sokan másoknak), valamint Biró Ferencnek, az Integritás Hatóság elnökének egyazon rugóra jár az agya: mintha a rendszer – neveztessék az akár a szocializmus rendszerének, akár a NER-nek – egyes személyeket mellőző, egyének nélkül működő elvont entitás, mindentől és mindenkitől független, önálló, kizárólag valamiféle saját, belső, immanens logika által szuperáló automata mechanizmus lenne.
Holott egy frászt! A NER kizárólag az azt fenntartó, a NER korrupciós működésének logikáját kiötlő, azzal és abból élő és azzal visszaélő személyek rendszere, jól strukturált, a benne lévő személyek egymásra épülő és egymásra támaszkodó apparátusa és berendezése, olyan személyeké, akik amúgy maguk teszik a NER önmagában nem létező fogalmi homályát és képtelenségét a maffiaállam működő valóságává: Orbán, Rogán, Tiborcz, Mészáros, Orbán Ráhel, Matolcsy Ádám, Jászai Gellért, Szíjj László, Hernádi Zsolt, Balásy Gyula, Garancsi István, Schmidt Mária, Nyerges Zsolt – tovább is van, mondjam még? – no meg a számtalan, innen is, onnan is szalajtott, itt is, ott is fel-felbukkanó, kézből etetett bedolgozók, a NER kimagasodó ágyútornyos bástyafokai melletti apróbb lőrésekkel ellátott várfalak és védőfalak, lakótornyok és titkos ciszternák, fegyverraktárak és k.éápolnák, hálószobák, konyhák és raktárak, lőporos hordók és pénzekkel és ékszerekkel teletömött kincsesládák.
Biró Ferenc azonban egy új kor gyermeke, bizonyos vonatkozásban már meghaladja a szép emlékezetű nagy szellemi elődöket. Ugyanis azt is elmondta, hogy jóllehet a nemzetközi tanulmányok szerint Magyarország az EU legkorruptabb tagállama, ám – így Biró Ferenc – ezek az értekezések inkább a percepción alapulnak.
Vagyis a nemzetközileg elfogadott és alkalmazott korrupciós mérőszámok és adatok csupán hamis látszatok, semmi egyebek.
Márpedig a percepcióval nem illik viccelődni! Descartes például a maga észleléselméletében világosan leszögezte, hogy „a lélek szigorú értelemben véve nem azért érzékel, mert jelen van a külső érzékeket szolgáló szervekben, hanem azért, mert az agyban székel, ahol gyakorolja a közös érzéknek nevezett képességet.” (lásd Descartes: Dioptrika). Vagyis Biró Ferenc sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az Integrációs Hivatal, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész! Pontosan úgy, ahogy – mint tudható – „nem a zsemle a kevés, hanem a pofátok a nagy”, akként nem az a látvány, amit ti tévesen érzékeltek és ostobán annak hisztek, hanem az a látvány, amit mi egyáltalán sehogy sem érzékelünk, vagyis ami nem is látvány, következésképp csak az van, amit mi látunk, viszont amit ti láttok, az nem létezik, az „non est”, az egyszerűen nincs. És innentől kezdve tartsuk szem előtt, hogy „non est sine culpa, qui rei quae ad se non pertinet, se immiscet”, vagyis hibázik az, aki olyasmibe avatkozik bele, amihez nincs köze.
Biró Ferenc percepció-elmélete pedig kísértetiesen megegyezik annak az elhíresült színésznek (hagyjuk most a neveket) az elhíresült percepció-elméletével, aki egy ízben, amikor a felesége néhány napra elutazott otthonról, hatalmas szexbulit rendezett a lakásban. Pucér nők jöttek-mentek, szobáról szobára, az előszobában két lengén öltözött hölgy kacagva vívta pajkos csatáját egymással, a házigazda épp ádámkosztümben sompolygott feléjük, amikor kinyílt az előszoba ajtaja, s döbbent tekintettel állt ott a vártnál hamarabb hazatért feleség. A látvány tehát az alábbi: keresztül-kasul mezítelen hölgyek, a földön szanaszét guruló alkoholos palackok, emitt női, amott urakra való fehérneműk, mindenféle csiklandozó játékszerek, s persze az anyaszült meztelen férj (hogy klasszikusokat idézzünk, „álló cövekkel”). S ebben a drámai pillanatban a híres színész ránézett a feleségére, s az alábbiakat szegezte neki, meglehetősen rosszallóan, számonkérően és lesajnálóan: Anyukám, fogadjunk, hogy te most a szemednek hiszel!
