Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Gábor György: A miniszterelnök antropológiája
26/08/2023 18:13
| Szerző: Gábor György
"Bődületes hazugságai, csúsztatásai és szándékos torzításai okán felvetném Orbán magatartásának, viselkedésének és megnyilatkozásainak mielőbbi nyelvészeti és szociálantropológiai vizsgálatát, s a vizsgálat eredményeinek sürgős, ambulanter közzétételét."
Orbán azt mondta a Tranziton, hogy ahhoz, hogy magyar nyelv legyen, Kosztolányit, Babitsot, Arany Jánost szükséges olvasni.
Való igaz!
Továbbá ahhoz, hogy magyar nyelv legyen és a fogalmi készleteinket se írja felül egy konfabulációra mindig kész miniszterelnök elborzasztó delirálása, érdemes olvasni továbbá Kölcsey Ferencet, Kemény Zsigmondot, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Trefort Ágostont, Vajda Jánost, Baross Gábort, Mikszáth Kálmánt, Wekerle Sándort és folytathatnám a sort, egészen akár Bibóig, részben a létrejövő és kiformálódó csodás magyar politikai nyelvezet elsajátítása miatt, részben pedig azért, hogy még véletlenül se mondjunk olyan képtelenségeket és kínos ostobaságokat – még akkor sem, ha a publikumunk minden blődségünket rajongói tapsikolással jutalmazza –, hogy „a liberalizmus szerint az életben egyetlen fontos dolog van, az te magad vagy, ez számít… Van egy másik felfogása az embernek, nevezzük jobboldalinak, amelyik azt mondja, persze, azért vagyunk a világon, hogy boldogok vagyunk, de van néhány dolog a világban, ami fontosabb nekünk, mint mi saját magunk. Ilyen a családunk, a hazánk, az Isten és a hozzávaló kapcsolat.” Ha ugyanis a fenti liberális-szabadelvű magyar szerzőket olvassuk (és olvasta volna Orbán Viktor, meg a boldogan ünneplő közönsége), akkor a miniszterelnök durva hazugságával szemben tudnák, hogy fent említett magyar szerzők, legfontosabb olvasmányaikban, leggyakoribb citátumaikban, szellemiségükben és törekvéseikben, kapcsolódva a klasszikus liberális filozófiai és eszmetörténeti hagyományokhoz, John Locke, Mostesquieu, Kant, Adam Smith, David Ricardo, John Stuart Mill stb. munkásságához miként vélekedtek a jogközpontú társadalmi berendezkedésről, a jogkövetésről, a jogegyenlőségről, az igazságosságról, a szabálykövetésről, a társadalmi törvényeknek kivétel nélkül az egész közösségre vonatkozó rendszeréről, a köz érdekében végrehajtandó polgárosodásról és civilizálódásról, a szabálysértők büntetéséről, a mindenkinek egyaránt kijáró jogvédelemről, az emberiség társas érzetéről, az általános – és nem egyéni!!! – hasznosság elvéről, a mindenkinek kijáró vallási és lelkiismereti szabadságról, a privát privilégiumoktól és személyes előnyöktől mentes közoktatásról, az etika, a moralitás általános – és nem személyre szabott – értékrendjéről, a női és gyermekjogokról, a polgári családról és a házasság fogalmáról (szemben a hagyományos, konzervatív-feudális családdal), a polgári esküvőről és annak következményeiről stb.
És ha olvasnák az említett magyar szerzőket, azt is tudnák, hogy a magyar miniszterelnök mekkora hazugságot, a legalpáribb gyűlölködést tápláló bornírtságot engedett meg magának (amit a fent említett magyar és külföldi szerzőktől érzékelhetően semmit sem olvasó hallgatósága ugyancsak kitörő ovációval üdvözölt), amikor a kommunisták és a liberálisok közé egyenlőségjelet igyekezett tenni, mintha a kommunizmus az egyén, a személyiség érdekei és jogai mellett állt volna ki, s nem épp azzal szöges ellentétben, a kizárólagos osztályérdekek mellett, ahol semmilyen egyéni-személyes szabadságjognak nem lehet helye, s mintha a kommunista eszmeiség az igazságot differenciáltan látta és láttatta volna, s nem kizárólagosnak, a munkásmozgalom élcsapata, a Párt által definiált, megállapított, parancsba foglalt és vasszigorral megkövetelt megkérdőjelezhetetlen Egynek.
Orbán a fenti osztályozását valamiféle antropológiai jellegzetességnek mondta, gondolom (bár lassan tényleg nem vagyok ebben sem biztos) a kulturális antropológia és talán nem a fizikai (anatómiai, biológiai, morfológiai, fiziológiai, evolúciós) antropológia értelmében.
Én – ha már Orbán szóba hozta ezt – a miniszterelnök esetében, bődületes hazugságai, csúsztatásai és szándékos torzításai okán felvetném Orbán magatartásának, viselkedésének és megnyilatkozásainak mielőbbi nyelvészeti és szociálantropológiai vizsgálatát, s a vizsgálat eredményeinek sürgős, ambulanter közzétételét.
Amit persze a rajongótábor, bármi is legyen a végső diagnózis, ugyancsak hálás szívvel fog tudomásul venni.
