Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
1/05/2024 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Az utóbbi öt évben a magyar kormány egyetlen javaslatot, ötletet – tehát nem kötelező előírásról van szó – vagy éppen ajánlatot sem fogadott el, ami az Európai Uniótól érkezett. Az utóbbi öt évben Magyarországon az életszínvonal az EU-s átlaghoz képest olyannyira visszaesett, hogy ma hátulról a második legrosszabb helyen állunk. Az utóbbi öt évben tovább csökkent az oktatásra és az egészségügyre fordított pénz az uniós átlaghoz képest. Az utóbbi öt évben újra emelkedni kezdett a tartósan külföldre költözők száma. Az utóbbi öt év két legnagyobb kormányzati hazugsága pedig az, hogy az inflációt Brüsszel okozta, és hogy mi már kevesebbet kapunk az EU kasszájából, miközben többet fizetünk be oda. Ennek ellenére – teszem hozzá, hála Istennek – a lakosság többsége továbbra is uniópárti, ha kissé csökken is a szövetségbe vetett bizalom. Vagyis a többség még nem hülyült el teljesen, és nem hisz ezeknek a hazugságoknak. Ha csak a pénzről van szó, hiszen sokaknak csak ez a fontos.
Éppen ez az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét. Ez a hazudozás már önmagában zavarossá teszi a szövetségről való gondolkodást, ugyanakkor olyan légkört teremt, hogy emiatt lehetetlen az Európai Unióról értelmes közbeszédet folytatni. Ha az Orbán-kormány retorikáját nézem, és nem mérnék a közvélemény-kutatók rendszeresen az EU valódi támogatottságát, elfogadottságát a lakosság körében, akkor kész csoda, hogy még egyáltalán bent vagyunk. Ha a népbutító reklámokat és nemzeti konzultációnak nevezett cirkuszt nézem, már nincs is EU. Mintha már túl lennénk a Huxiton, oszt annyi.
Mi következik ebből? Ebből egyenesen következik, hogy ma, a belépésünk huszadik évfordulóján csak a magyar kormány nem tart megemlékezést, nem ünnepel, hanem hallgat. Persze, mint minden válsághelyzetben, a hallgatás maga a valódi beszéd, vagyis, akinek vaj van a fején, nem megy a napra. Úgyhogy kedves Klubrádió-hallgatók, akik ma, a kevés napsütés ellenére akár csak egy percre is megemlékeztek a csatlakozás pillanatáról, ezzel is húztak egyet azon a képzeletbeli hajókötélen, ami Európa kikötőjéhez rögzít bennünket. És azt se feledjék, hogy a parton nem csak kassza van, hanem szabad, kellemes környezet is, ami a jóléthez legalább annyira fontos, mint a pénz.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. május elsejei adásában hangzott el.
