Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
6/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Egy fideszes képviselő, bizonyos Halász János – van aki e nevet nem ismeri? – egy hónap különbséggel ugyanazt a beszédet mondta el a parlamentben. Az ilyesmi megesik a nagy viták hevében, meg különben is, a fideszes képviselő nem szélkakas, hogy minden hónapban mást mondjon. Ha egyszer valakik szilárdan bent ülnek Putyin ölében (más testrésszel is léteznek persze hasonlatok, de azt hagyjuk is), akkor az egyszer már elmondott putyinista duma örök darab és nyilván jövő hónapban is előadja majd, mindaddig, amíg új utasítás nem érkezik, és akkor lehet lapozni. Arról meg nem is beszélve, hogy a képviselők egy jelentős része amúgy sem különösebben érdeklődik a plenáris ülésen történtek iránt, hiszen pontosan tudja, hogy tökmindegy. Ha a telefonkönyvet olvasná fel Halász János, az is tapsot kapna a teremőrtől, aki esetleg még bent van és természetesen megszavaznák kollégái.
A parlament ma már nincs, a parlamentarizmus megszűnt, rendeleti kormányzás folyik, meg vészhelyzeti, meg a lábgomba elleni védekezésről szóló törvényben simán bele lehet tenni a katonák minden jogainak elvételét és így tovább. Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött. Még próbálkozhatna azzal, hogy ugyanazt rímes versben, időmértékesen, dalban, vagy tuvudsz ivigy beveszelni stílusban mondaná el. Ez utóbbi nyilván még nagyobb tapsot kapna, mert az átlagnál értelmesebbnek tűnne.
Kétszer nem lehet ugyanabba a Halász Jánosba belelépni, ahogy kétszer nem lehet Vidnyánszkyba sem. Most Halász-módszerrel másodszorra is, két hete a Nemzeti Színház különbejáratú III. Richárdjáról már megemlékeztem, mit tett az ország egyik, méltán legnépszerűbb színésznőjével, Udvaros Dorottyával. "Nem is tudok egyébbel szórakozni, / Mint hogy a napon nézem árnyamat / És csúfságomat magam magyarázom: / Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, / Hogy eltöltsem e csevegő időt - / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
A “Gazember leszek” állítólag az új évad jelszava. Ahogy divatos mondani: önazonos.
III. Vidnyánszky Richárd valami olyasmit mondott, hogy “10 éve következmények nélkül nézem, ahogyan Udvaros Dorottya hangot ad politikai meggyőződésének." Valóban, ahogy a viccbéli Sztálin – nyilván ismerik, úgyhogy most csak a poént mondom – "milyen jófej, hiszen közéjük is lövethetett volna."
Vidnyánszky ma már kétségek nélküli politikai szolga és a gazember program keretében mondhat efféléket. Mert miért nézte? Csukja be a szemét, ha zavarja. Hát nem mindegy neki, mit mond amúgy a demokratikus közélet határain belül? Játssza rendesen a szerepeit, ne késsen el a próbákról és ne rongálja meg a színház vagyontárgyait. A többihez sok köze nincs. Ha pedig arra tesz megjegyzést Udvaros, hogy mégsem normális hogy színészek leesnek a díszletről összetörik magukat – aztán tegyük hozzá, pereskedniük kell a kártérítésért, majd a színházból is kiziccelődnek – akkor hajlamosak vagyunk vele egyetérteni, s nem a csúfságát magyarázóval.
Amúgy meg mi nézzük Vidnyánszkyt évek óta következmények nélkül. Pontosabban nem a színházában, mert ott ugye nem, de közéleti törtetését, alantas szolgalelkűségét és egy egykoron tehetség elpárolgását a hatalom oltárán.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 6-i adásában hangzott el.
