Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
6/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Egy fideszes képviselő, bizonyos Halász János – van aki e nevet nem ismeri? – egy hónap különbséggel ugyanazt a beszédet mondta el a parlamentben. Az ilyesmi megesik a nagy viták hevében, meg különben is, a fideszes képviselő nem szélkakas, hogy minden hónapban mást mondjon. Ha egyszer valakik szilárdan bent ülnek Putyin ölében (más testrésszel is léteznek persze hasonlatok, de azt hagyjuk is), akkor az egyszer már elmondott putyinista duma örök darab és nyilván jövő hónapban is előadja majd, mindaddig, amíg új utasítás nem érkezik, és akkor lehet lapozni. Arról meg nem is beszélve, hogy a képviselők egy jelentős része amúgy sem különösebben érdeklődik a plenáris ülésen történtek iránt, hiszen pontosan tudja, hogy tökmindegy. Ha a telefonkönyvet olvasná fel Halász János, az is tapsot kapna a teremőrtől, aki esetleg még bent van és természetesen megszavaznák kollégái.
A parlament ma már nincs, a parlamentarizmus megszűnt, rendeleti kormányzás folyik, meg vészhelyzeti, meg a lábgomba elleni védekezésről szóló törvényben simán bele lehet tenni a katonák minden jogainak elvételét és így tovább. Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött. Még próbálkozhatna azzal, hogy ugyanazt rímes versben, időmértékesen, dalban, vagy tuvudsz ivigy beveszelni stílusban mondaná el. Ez utóbbi nyilván még nagyobb tapsot kapna, mert az átlagnál értelmesebbnek tűnne.
Kétszer nem lehet ugyanabba a Halász Jánosba belelépni, ahogy kétszer nem lehet Vidnyánszkyba sem. Most Halász-módszerrel másodszorra is, két hete a Nemzeti Színház különbejáratú III. Richárdjáról már megemlékeztem, mit tett az ország egyik, méltán legnépszerűbb színésznőjével, Udvaros Dorottyával. "Nem is tudok egyébbel szórakozni, / Mint hogy a napon nézem árnyamat / És csúfságomat magam magyarázom: / Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, / Hogy eltöltsem e csevegő időt - / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
A “Gazember leszek” állítólag az új évad jelszava. Ahogy divatos mondani: önazonos.
III. Vidnyánszky Richárd valami olyasmit mondott, hogy “10 éve következmények nélkül nézem, ahogyan Udvaros Dorottya hangot ad politikai meggyőződésének." Valóban, ahogy a viccbéli Sztálin – nyilván ismerik, úgyhogy most csak a poént mondom – "milyen jófej, hiszen közéjük is lövethetett volna."
Vidnyánszky ma már kétségek nélküli politikai szolga és a gazember program keretében mondhat efféléket. Mert miért nézte? Csukja be a szemét, ha zavarja. Hát nem mindegy neki, mit mond amúgy a demokratikus közélet határain belül? Játssza rendesen a szerepeit, ne késsen el a próbákról és ne rongálja meg a színház vagyontárgyait. A többihez sok köze nincs. Ha pedig arra tesz megjegyzést Udvaros, hogy mégsem normális hogy színészek leesnek a díszletről összetörik magukat – aztán tegyük hozzá, pereskedniük kell a kártérítésért, majd a színházból is kiziccelődnek – akkor hajlamosak vagyunk vele egyetérteni, s nem a csúfságát magyarázóval.
Amúgy meg mi nézzük Vidnyánszkyt évek óta következmények nélkül. Pontosabban nem a színházában, mert ott ugye nem, de közéleti törtetését, alantas szolgalelkűségét és egy egykoron tehetség elpárolgását a hatalom oltárán.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 6-i adásában hangzott el.
