Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
6/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Egy fideszes képviselő, bizonyos Halász János – van aki e nevet nem ismeri? – egy hónap különbséggel ugyanazt a beszédet mondta el a parlamentben. Az ilyesmi megesik a nagy viták hevében, meg különben is, a fideszes képviselő nem szélkakas, hogy minden hónapban mást mondjon. Ha egyszer valakik szilárdan bent ülnek Putyin ölében (más testrésszel is léteznek persze hasonlatok, de azt hagyjuk is), akkor az egyszer már elmondott putyinista duma örök darab és nyilván jövő hónapban is előadja majd, mindaddig, amíg új utasítás nem érkezik, és akkor lehet lapozni. Arról meg nem is beszélve, hogy a képviselők egy jelentős része amúgy sem különösebben érdeklődik a plenáris ülésen történtek iránt, hiszen pontosan tudja, hogy tökmindegy. Ha a telefonkönyvet olvasná fel Halász János, az is tapsot kapna a teremőrtől, aki esetleg még bent van és természetesen megszavaznák kollégái.
A parlament ma már nincs, a parlamentarizmus megszűnt, rendeleti kormányzás folyik, meg vészhelyzeti, meg a lábgomba elleni védekezésről szóló törvényben simán bele lehet tenni a katonák minden jogainak elvételét és így tovább. Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött. Még próbálkozhatna azzal, hogy ugyanazt rímes versben, időmértékesen, dalban, vagy tuvudsz ivigy beveszelni stílusban mondaná el. Ez utóbbi nyilván még nagyobb tapsot kapna, mert az átlagnál értelmesebbnek tűnne.
Kétszer nem lehet ugyanabba a Halász Jánosba belelépni, ahogy kétszer nem lehet Vidnyánszkyba sem. Most Halász-módszerrel másodszorra is, két hete a Nemzeti Színház különbejáratú III. Richárdjáról már megemlékeztem, mit tett az ország egyik, méltán legnépszerűbb színésznőjével, Udvaros Dorottyával. "Nem is tudok egyébbel szórakozni, / Mint hogy a napon nézem árnyamat / És csúfságomat magam magyarázom: / Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, / Hogy eltöltsem e csevegő időt - / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
A “Gazember leszek” állítólag az új évad jelszava. Ahogy divatos mondani: önazonos.
III. Vidnyánszky Richárd valami olyasmit mondott, hogy “10 éve következmények nélkül nézem, ahogyan Udvaros Dorottya hangot ad politikai meggyőződésének." Valóban, ahogy a viccbéli Sztálin – nyilván ismerik, úgyhogy most csak a poént mondom – "milyen jófej, hiszen közéjük is lövethetett volna."
Vidnyánszky ma már kétségek nélküli politikai szolga és a gazember program keretében mondhat efféléket. Mert miért nézte? Csukja be a szemét, ha zavarja. Hát nem mindegy neki, mit mond amúgy a demokratikus közélet határain belül? Játssza rendesen a szerepeit, ne késsen el a próbákról és ne rongálja meg a színház vagyontárgyait. A többihez sok köze nincs. Ha pedig arra tesz megjegyzést Udvaros, hogy mégsem normális hogy színészek leesnek a díszletről összetörik magukat – aztán tegyük hozzá, pereskedniük kell a kártérítésért, majd a színházból is kiziccelődnek – akkor hajlamosak vagyunk vele egyetérteni, s nem a csúfságát magyarázóval.
Amúgy meg mi nézzük Vidnyánszkyt évek óta következmények nélkül. Pontosabban nem a színházában, mert ott ugye nem, de közéleti törtetését, alantas szolgalelkűségét és egy egykoron tehetség elpárolgását a hatalom oltárán.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 6-i adásában hangzott el.
