Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Menj haza fiatal! – Selmeci János jegyzete
Kedves fiatalok, menjetek haza, és rettegjetek. A magyar kormány adókedvezménnyel, olcsó lakáshitellel és az országot folyamatos háborús pszichózisban tartó nyomasztással járul hozzá a jólétetekhez, ha túl sok a stressz, csak nyugodtan szokjatok rá a dohányzásra, az majd segít, amikor a kiváló diplomáciai képességeinknek hála magyar és ukrán emberek esetleg tényleg agyonverik egymást valahol, de mi emiatt megnyerjük a választást.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
13/04/2024 15:06
| Szerző: Klubrádió
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Ez a jegyzet nem a színházról szól, különösen nem a Nemzeti Színháznak nevezett fideszes lerakatról, nem is Vidnyánszkyról, sőt még csak Udvaros Dorottyáról sem.
A mi világunkról annál inkább – hiszen a színház maga az egész világ, ahogy korábban egy jeles színpadi szerző már valami effélét megfogalmazott.
Mint az közismert, egyelőre nem adott szerződést a magyar színházi világot fideszizáló helyi érdekeltségű III. Richárd Udvaros Dorottyának. Lehet, hogy még ad és most csak megmutatja ki az úr a házban, lehet, hogy nem ad, hogy megmutassa, ki az úr a házban. Megteheti.
Most I. Vidnyánszkyt idézem: "Nem is tudok egyébbel szórakozni,/Mint hogy a napon nézem árnyamat/És csúfságomat magam magyarázom:/Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,/Hogy eltöltsem e csevegő időt -/Úgy döntöttem, hogy gazember leszek."
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.
Udvaros Dorottya korában kiállt a Színház- és Filmművészeti egyetem, az SZFE elzabrálása ellen. Most emelje fel a kezét az én korosztályomból, aki nem volt szerelmes Udvaros Dorottyába? (Legalábbis hétfő, szerda pénteken, mert kedd, csütörtök, szombaton Básti Juliba voltunk szerelmesek. És akkor még ott a vasárnap.) Kossuth-díj, nemzet színésze ehhez képest smafu.
Sőt, Udvaros azon nagyon kevés színészkolléga közé tartozott, aki nem tett egyből hűségnyilatkozatot Vidnyánszky mellett, amikor annak a darabjában két színész súlyosan megsérült. (Azóta is le vannak ám sz*rva a fővezérigazgató úr által, kártérítés, segítség, hogylét utáni érdeklődés nuku. Pereskedjenek csak, ha annyira akarnak valamit.)
Szóval Udvaros úgy viselkedett az elmúlt években, ahogy a nemzet egyik méltán legünnepeltebb színészétől ezt elvárjuk. Nem ugrált barikádokon, nem vállalt különösebb véleményformáló szerepet – bár talán néha ezt is megtehette volna, jobban nem tudnák már kirúgni –, de megszólalt, amikor nagyon illett, hogy ne kelljen csalódnunk a hétfő, szerda, péntekeink szerelmében. S azt is tudta, hogy van kockázat – okos asszony –, mert amikor valaki megkérdezte tőle az SZFE melletti kiállása idején, hogy nem fél-e a bosszútól, azt felelte: „Nem hiszem, hogy ez bátorság, vagy gyávaság kérdése. (...) de a tudást, a tapasztalást, a szellemi eredményeket féltő gonddal kell őriznünk.”
Egyben tévedett. Ma az erő, a rombolás, a hatalmi tobzódás, amúgy errefelé nem ritka korát éljük. A tudásnak, a tapasztalatnak, a szellemi eredményeknek hány hadosztálya van? Ugyan már. Most percemberkék dáridója tart. Igaz, elég hosszú perc ez.
„Én mindig ugyanilyen harcos voltam. Soha nem gondoltam azt, hogy a színházcsinálás csupán kellemes elmesélése történeteknek” – szerepel a már idézett Népszava-interjúban. És tény, azok az elődei, akik nemcsak nagy színészek voltak, hanem igaz emberek is, mint Bajor Gizi vagy Gobbi Hilda – sokan mesélhetnének azokról a hatalomba megtehetségesültekről, akiknek egy kis rendcsinálás és statuálás fontosabb volt, mint a tudás, a tapasztalat, a tehetség.
(Zárójel. Vidnyánszky, állítja több hozzáértő, valamikor tehetséges volt. Ma már nem tudja megbocsátani, hogy egykoron a magyarországi liberális értelmiség karolta fel és segített. Aztán hatalomba került, s megtehetségtelenült. Maradt neki a gazember szerep, amit szemmel láthatóan élvezettel, nagy átéléssel alakít. Bensőből adja a figurát, ami rászáradt, mint szamárra a fül. Zárójel vége.)
Udvaros Dorottya ma bármely színház dísze és büszkesége lehetne. Valóban. Alföldi szégyenteljes kiebrudalása után talán sokan várták tőle, hogy szolidaritást vállaljon vele. Megértem, ha legalábbis a nyilvánosság előtt ezt nem tette. Hihette azt, hogy a színpadról nagyobb hatást tud elérni és a többi. De a hála nem politikai. A nemzeti színházi fiók-duce nem színházat csinál már rég, hanem politikát.
Nyilván, most Udvaros csuklóztatásával azt gondolja, jó lecke lesz ez mindenkinek, hogy kuss legyen itt, maximum hódolat illet, nem bírálat.
De engem a tagadás ősi szelleme vezérel. Ezért más a következtetésem. A tanulság talán az is, hogy Udvaros jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Tudom, színpad, fény, taps, csekkek a hó végén. De gondoljon arra, hogy hány hétfő, szerda, péntek van, amelyben ő marad nekünk.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. április 13-i adásában hangzott el.
