Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
3/05/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Az öltönyös Medgyessy Péterre emlékszem a tévéből, meg arra, hogy mekkora dolog volt csak úgy átsétálni Szlovákiába a határon. Édesanyámmal és nagyapámmal mentünk át az elvileg onnan származó elődeink neveit keresni a temetőben. Nos elődöket nem találtunk, és nekem 12 évesen nem sokat jelenthetett az Európai Uniós csatlakozás, de azért csak különlegesnek, ugyanakkor mégis teljesen normálisnak tűnt, hogy útlevél nélkül átmegyünk egy szomszédos országba, ahol ráadásul a családunk egykori tagjai éltek.
Szóval mióta igazán az eszemnél vagyok, Magyarország az Európai Unió tagja, és nekem ez olyan természetes, ahogy az Alföld, a Balaton meg a János-hegyi kilátó, sosem tudtam komolyan venni senkit, aki szerint ez lehet másként, mert ebben az Európában lehet a legjobban és a legszabadabban élni, és ezt mi magyarok jól tudjuk.
Nekem európai identitásom különösebben nincsen, nem tüntetnék uniós zászlóval, de nem is szedném be az erkélyről, ha ma ott este ott találnék lengedezni egyet. Európai Uniós magyar vagyok itthon is meg máshol is, nagyobb biztonságban magyar, mint a nagy európai család nélkül lenne, ami néha csak egy ritkán látott nagybácsi vagy unokatestvér, de azért rokon.
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hál' isten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Voltam Brüsszelben az Európai Parlament épületében, ami tud magyarul, és minden szegletében azt üzeni, hogy mi így együtt egy nagy közösség vagyunk, onnan nézve mintha működne is az egész, itthonról már inkább recseg-ropog, recsegünk-ropogunk benne mi is, recseg-ropog a nagy egész is, sokszor mintha kifelejtenénk a nagy Európából magát az embert, sokszor nem vesszük magunkat elég komolyan, mintha nem éreznénk, hogy a szabadság, a jólét hatalom is, amivel jobban is lehetne élni, amivel ide lehet csábítani mást, és amit meg kell őrizni a legnehezebb időkben is.
Én az örök válság, az európai szabadságjogok sérelmei, az alkalmatlan meg a senki által meg nem választott európai politikusok ellenére hiszek a nagy európai projekt és benne Magyarország sikerében, a recsegés-ropogás ellenére is itt lesz a legjobb élni, tartozunk valahová, sőt mi vagyunk azok, magyarok Európában, Európa Magyarországon, egy boldog összenézés a repülőn, és sok ember, akiknek most még messze van, de majd hozzájuk egyre közelebb jön Európa.
Remélem.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 3-i adásában hangzott el.
