Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
3/05/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Az öltönyös Medgyessy Péterre emlékszem a tévéből, meg arra, hogy mekkora dolog volt csak úgy átsétálni Szlovákiába a határon. Édesanyámmal és nagyapámmal mentünk át az elvileg onnan származó elődeink neveit keresni a temetőben. Nos elődöket nem találtunk, és nekem 12 évesen nem sokat jelenthetett az Európai Uniós csatlakozás, de azért csak különlegesnek, ugyanakkor mégis teljesen normálisnak tűnt, hogy útlevél nélkül átmegyünk egy szomszédos országba, ahol ráadásul a családunk egykori tagjai éltek.
Szóval mióta igazán az eszemnél vagyok, Magyarország az Európai Unió tagja, és nekem ez olyan természetes, ahogy az Alföld, a Balaton meg a János-hegyi kilátó, sosem tudtam komolyan venni senkit, aki szerint ez lehet másként, mert ebben az Európában lehet a legjobban és a legszabadabban élni, és ezt mi magyarok jól tudjuk.
Nekem európai identitásom különösebben nincsen, nem tüntetnék uniós zászlóval, de nem is szedném be az erkélyről, ha ma ott este ott találnék lengedezni egyet. Európai Uniós magyar vagyok itthon is meg máshol is, nagyobb biztonságban magyar, mint a nagy európai család nélkül lenne, ami néha csak egy ritkán látott nagybácsi vagy unokatestvér, de azért rokon.
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hál' isten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Voltam Brüsszelben az Európai Parlament épületében, ami tud magyarul, és minden szegletében azt üzeni, hogy mi így együtt egy nagy közösség vagyunk, onnan nézve mintha működne is az egész, itthonról már inkább recseg-ropog, recsegünk-ropogunk benne mi is, recseg-ropog a nagy egész is, sokszor mintha kifelejtenénk a nagy Európából magát az embert, sokszor nem vesszük magunkat elég komolyan, mintha nem éreznénk, hogy a szabadság, a jólét hatalom is, amivel jobban is lehetne élni, amivel ide lehet csábítani mást, és amit meg kell őrizni a legnehezebb időkben is.
Én az örök válság, az európai szabadságjogok sérelmei, az alkalmatlan meg a senki által meg nem választott európai politikusok ellenére hiszek a nagy európai projekt és benne Magyarország sikerében, a recsegés-ropogás ellenére is itt lesz a legjobb élni, tartozunk valahová, sőt mi vagyunk azok, magyarok Európában, Európa Magyarországon, egy boldog összenézés a repülőn, és sok ember, akiknek most még messze van, de majd hozzájuk egyre közelebb jön Európa.
Remélem.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 3-i adásában hangzott el.
