Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Európa és én – Selmeci János jegyzete
3/05/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Az öltönyös Medgyessy Péterre emlékszem a tévéből, meg arra, hogy mekkora dolog volt csak úgy átsétálni Szlovákiába a határon. Édesanyámmal és nagyapámmal mentünk át az elvileg onnan származó elődeink neveit keresni a temetőben. Nos elődöket nem találtunk, és nekem 12 évesen nem sokat jelenthetett az Európai Uniós csatlakozás, de azért csak különlegesnek, ugyanakkor mégis teljesen normálisnak tűnt, hogy útlevél nélkül átmegyünk egy szomszédos országba, ahol ráadásul a családunk egykori tagjai éltek.
Szóval mióta igazán az eszemnél vagyok, Magyarország az Európai Unió tagja, és nekem ez olyan természetes, ahogy az Alföld, a Balaton meg a János-hegyi kilátó, sosem tudtam komolyan venni senkit, aki szerint ez lehet másként, mert ebben az Európában lehet a legjobban és a legszabadabban élni, és ezt mi magyarok jól tudjuk.
Nekem európai identitásom különösebben nincsen, nem tüntetnék uniós zászlóval, de nem is szedném be az erkélyről, ha ma ott este ott találnék lengedezni egyet. Európai Uniós magyar vagyok itthon is meg máshol is, nagyobb biztonságban magyar, mint a nagy európai család nélkül lenne, ami néha csak egy ritkán látott nagybácsi vagy unokatestvér, de azért rokon.
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hál' isten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Voltam Brüsszelben az Európai Parlament épületében, ami tud magyarul, és minden szegletében azt üzeni, hogy mi így együtt egy nagy közösség vagyunk, onnan nézve mintha működne is az egész, itthonról már inkább recseg-ropog, recsegünk-ropogunk benne mi is, recseg-ropog a nagy egész is, sokszor mintha kifelejtenénk a nagy Európából magát az embert, sokszor nem vesszük magunkat elég komolyan, mintha nem éreznénk, hogy a szabadság, a jólét hatalom is, amivel jobban is lehetne élni, amivel ide lehet csábítani mást, és amit meg kell őrizni a legnehezebb időkben is.
Én az örök válság, az európai szabadságjogok sérelmei, az alkalmatlan meg a senki által meg nem választott európai politikusok ellenére hiszek a nagy európai projekt és benne Magyarország sikerében, a recsegés-ropogás ellenére is itt lesz a legjobb élni, tartozunk valahová, sőt mi vagyunk azok, magyarok Európában, Európa Magyarországon, egy boldog összenézés a repülőn, és sok ember, akiknek most még messze van, de majd hozzájuk egyre közelebb jön Európa.
Remélem.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 3-i adásában hangzott el.
