Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
29/04/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Bár a közvélekedés szerint Magyarországon csak rossz dolgok történnek – és erre aztán rogyásig tudunk példákat mondani – éppen húsz éve nagyonis jó esett meg az országgal. Teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak – tulajdonképpen szerdán egész napos hejehujákkal és vigaszságokkal kellene felidézni mindezt. Magyarország oda került, ahová mindig is tartozni szeretett volna, ahová valójában mindig is tartozott: Európához.
Ahogy a csatlakozás napján megjelent cikkében Fejtő Ferenc írta: “Nyolcvanöt évet kellett várnunk, több búval, mint örömmel megrakodva ahhoz, hogy megnyíljon előttünk az Európai Unió kapuja. Abban a tudatban lépünk be, hogy ami vár bennünket, nem a Paradicsom. Az Európai Unió nem törli el a nemzeteket, csak elvárja tőlük, hogy kiűzzék magukból az ellenségesség ördögét. Több mint egy földrész, és több mint egy szövetség, inkább egy nagyobb, egy magasabb rendű szolidaritás a nemzetek között. Ugyanakkor erre az Európára érvényes az a meghatározás, amelyet Széchenyi István adott a magyar nemzetnek: nem volt, hanem lesz. Olyan lét lesz ez, amelynek fejlesztésében ezentúl mi is részt veszünk, amelyben a szabadságot nem csak élvezni fogjuk, hanem – amint azt Goethe Faustjában előre mondotta – szabadok leszünk, de annak tudatában, hogy ezért a szabadságért minden nap újra meg kell küzdeni, hogy ezentúl nem csak a saját országunk sorsáért leszünk felelősek, hanem a civilizáció sorsáért - mégpedig az egyetemes civilizációért.”
(Fejtő Ferenc: A nagy illúziótól a nagy eseményig, Magyar Hírlap, 2004. május 1.)
Fejtő bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
2004. május elseje nagy nap, érdemes lenne egyszer eljátszani azzal, hogy összegyűjtjük, akik már tudatosan élték meg ezt a napot, mit tettek akkor, hogyan telt ez a május elsejéjük. (Én egy kis Káli-medencei faluban, Monoszlón ünnepeltem - 2004. május elseje emlékezetes nap, bár akkor már évek óta úgy számoltunk, feltartóztathatatlan eljön a csatlakozás.)
Néhány nappal később a pesti Andrássy út sarkán futottunk össze egy kollégámmal. Sokat látott, tapasztalt szerkesztő, aki így foglalta össze a lényegét az Európai Uniós csatlakozásnak: Most sokat romlott a magyarok önsorsrontási esélye.
Kétségtelen, ha nem lenne EU ma bizonyára sokkal, de sokkal rosszabb lenne.
De az önsorsrontás erejét, hatékonyságát, úgy tűnik, alábecsültük. Az EU ma annyira hozzátartozik az életünkhöz, mondjuk, mint a telefon. El lehet azt magyarázni, egy 2004-ben születettnek, hogy voltak idők, amikor egy telefon előfizetésre éveket kellett várni. (Az 5800 lakásos Gazdagréten egy telefonfülke volt csak sokáig). A telefon ma mindenki zsebében ott pittyeg, nélküle megáll a világ. Az EU ugyanígy az életünk mindennapi tartozéka lett, észrevétlenül hozzánk nőtt. Az utazási szabadság, a választék a boltokban, a harmonizáció, a demokratikus jogállam elvei - akarom mondani, ez utóbbival akad egy kis gond.
Az EU-nak nyilván akadnak hibái és az elmúlt éveknek tanulságai. Például, hogy egy szégyentelen, putyinista, korrupt diktatórikus hatalom milyen akadálytalanul, könyörtelenül képes rombolni az európai értékeket.
Az “ellenségeskedés ördöge” – közös szégyenünkre – ma Dezső vagy Béla vagy Aranka, de valami magyar nevet visel. A következő évek programja tehát leszerelni és nyugdíjba küldeni ezt a csúnya ördögöt.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. április 29-i adásában hangzott el.
