Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Gábor György: A parvenü rongy jelleme
11/08/2023 16:06
| Szerző: Gábor György
Ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Facebookon írt posztomban elmondtam, mit is gondolok arról, hogy az új honvédelmi miniszter, bizonyos Szalay-Bobrovniczky Kristóf hamisítatlan parvenüként és utolsó bunkóként kisöpörte a helyéről a Hadtörténeti Múzeumot, csak azért, hogy berakhassa oda a fenekét, s elegáns fekvésű szobához jusson, pompás panorámával.
Tudom, hogy ennél súlyosabb disznóságokat is elkövettek és várhatóan el is fognak követni, de ezt a történetet én a legszimptomatikusabbnak, a legárulkodóbbnak és a legvérlázítóbbnak gondolom az elmúlt évek során elkövetett valamennyi gazemberségük sorából.
Adott egy önmagát folyamatosan nemzetiként és keresztényként magamutogató kormány, amely akár magáénak is vallhatná a konzervatív hagyományban jól ismert szállóigét, amely szerint még ha valami csillogóan új létrehozására nem is vagyunk képesek, de legalább a régi értékeket teljes épségükben törekszünk megőrizni. Meg hát a nemzeti hagyományok, az értékek továbbadása, a család és egyéb szófoszlányok, a nap 24 órájában.
Apropos, család, értékek továbbadása, miegymás. Én kisgyerekkoromban a Hadtörténeti Múzeum előtt álló ágyúkon lovagoltam rendszeresen, a múzeum megtekintése után szinte menetrendszerűen, ugyanis sokszor jártam emitt, minthogy apám és anyám volt az első "történész" az életemben. Apám itt mesélte el a magyar történelmet, anyám a Nemzeti Galéria nagy történelmi festményei előtt állva. De valamennyi iskolámmal úgyszintén jöttünk ide, aztán később már én hoztam a saját gyermekeimet, s minden kísértetiesen ugyanúgy zajlott: múzeumi sétával, aztán ágyúkon való lovaglással, magyarázatokkal, mesével, s innentől kezdve mindegyiknél állandósult történelemből a jeles, a töri lett a kedvenc tárgy, emelt színtű érettségi, sikeres felvételi, szóval hagyomány, ismeret, örökség, megőrzés, továbbadás, család, a jövő generációja, vagyis a Fidesz-KDNP összes jelszava, csak a CSOK és a fóliázás hiányzott közülük, meg az, hogy az anya nő, az apa férfi.
De aztán egyszeriben (korántsem váratlanul, az efféle már várható volt) megérkezett a hamisítatlan dzsentroid parvenü, a régről ismert magyar regények legundokabb, legvisszataszítóbb szereplője, a "kivagyokén", aki jelentős energiával törekszik magamutogatni, ki is ő és milyen is ő (jelentem, hiánytalanul sikerült megmutatnia), s aki egy mozdulattal kivágta az utcára a múzeumot, mint macskát nagydolgozni, hadd jöjjenek ezután teljesen feleslegesen a szülők a gyerekeikkel, elvégre nincs múzeum, nincs mese és magyarázat, következésképp azt követően nincs ágyún való lovaglás, a gyerekeket kitúrta a sajáttá nyilvánított homokozójából a miniszter bácsi, nem a Czinege Lajos, neki eszébe sem jutott ilyet tenni, pedig ő is megérte a pénzét, hanem ez a mostani háromnevű, és most ő lovagol a szobájában a vélt hírnevén és dicsőségén. Még tán szavalna is fennhangon, ha ismerné Balassi Egy katonaének c. költeményét: "Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak."
Vagyis a Hadtörténeti Múzeum, ami a honvédség legjelentősebb tudományos közgyűjteménye és kulturális intézménye, s ami a kifejezetten e célra átalakított klasszicista Nádor-kaszárnyába 1926-ban költözött be, majd 1937-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt (úgy bizony, a Horthy-korszakban, kedves Fidesz-KDNP!), majd a II. világháború után újra építette részben megsemmisült, részben megsérült gyűjteményét, s ahová nemzedékek sora járt és cipelte magával a gyermekeit, ahogy egykor őt cipelték a szülők és a nagyszülők, most a honvédelmi miniszter otthona lett, mert őkegyelmessége ezt nézte ki magának, oszt jónapot! Mindenesetre ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Nem az ő védelmére hozom fel, inkább csak emlékeztetek arra, hogy nyilvánvalóan ugyanez a nemzeti-konzervatív hevület volt az, amely megszüntette a műemlékvédelmet, ha másért nem, hát azért, hogy szabad garázdálkodási tereppé váljon az épített nemzeti örökség a rendszer többi parvenüje számára.
Amúgy pedig kifejezetten érdekelne, mit mond majd a Fideszre szavazó apuka, ha felhág gyermekével az egykor volt Hadtörténeti Múzeumhoz, ahová többé már nem léphet be a gyermekével? A múzsák otthonába (a múzeumokba) közönséges halandó még bejárhatott, elvégre kik azok a múzsák, de a hadügyminiszter irodáját Cerberusok vigyázzák. S vajon mit szól mindehhez a fideszes sikerek hagyományos propagandagépezete?
Annál is inkább, mert ez már nem "lölőizmus" (special thanks to Pesty László), hanem annak a legocsmányabb sokszorosa.
