Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Gábor György: A tisztelet forgószínpada
29/08/2023 09:54
| Szerző: Gábor György
Azok, akik megkövetelik Magyarország tiszteletét, vajon most miként reagálnak arra, hogy az 1956-os forradalmat és az 1956-os forradalom résztvevőit egyszerűen fasisztának nevezi a legkorszerűbb putyini tankönyvírás? Ez is a tisztelet jele volna?
Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondta, hogy „ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.” 2023-ban azonban a putyini történelemírás meggyőző érvei hatására mégis engedne már? Meg azt is mondta, hogy „mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen.” Ezek szerint mégsem 1956 volt az utolsó esély? Vagy mégsem léptünk a nyugati fejlődés útjára, helyette inkább a keleti despoták útját választottuk? És azt is mondta Orbán, hogy „1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Akkor hát az a koporsó csak tetszhalottat fogadott magába, s az elveszett jövőt és jelent épp most Putyin támasztja fel halottaiból? És Orbán szólt a temetésen a „forradalmat meghamisító tankönyvekről”. Ezek szerint tehát a putyini rendszer tankönyve az, amely végre megszünteti a történelemhamisítást, s tudományosan megalapozva kimondja, hogy 1956 a nyugati hírszerzés által támogatott fasiszta ellenforradalom volt.
És vajon mit kell gondolnunk Orbánnak arról a mondatáról, miszerint „ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.” Akkor tehát a hivatalos putyini történelemírás felől tekintve ugyebár azt kell gondolnunk, hogy az ’56-os fasiszta forradalmárok nyomdokain haladva, ma teljesítjük be békés úton az ’56-os fasizmus szent ügyét?
És az is a tisztelet jele volna, hogy a putyini Oroszország hivatalos történetírása a XX. század legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió széthullását nevezte meg? Tényleg a XX. századnak az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az erőszakkal a Szovjetunióhoz hozzácsatolt államok a maguk szuverén döntése nyomán kiváltak a hatalmas Oroszország (Великая Русь) által örök egységbe kovácsolt megbonthatatlan szövetségből? A putyini Oroszország tényleg nem ismer nagyobb tragédiát a XX. század történelméből?
És az is a tisztelet jele lenne, hogy a putyini hivatalos történetírás téves és meggondolatlan döntésnek tekinti a szovjet haderő kivonását Magyarországról és a többi csatlós államból? Mert mit is mondott Orbán ezen a temetésen? Azt mondta, hogy „ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Vagyis a putyini hivatalos történelemírás szerint az akkor hozott szovjet döntés meggondolatlan és felelőtlen tévedés volt, a leendő magyar miniszterelnök pedig már akkor is, mint a későbbiekben annyiszor, hülyeségeket zagyvált összevissza.
Szóval ez mind a putyini Oroszország végtelen tiszteletének kifejeződése lenne a baráti Magyarország iránt?
És már csak egy kérdésem maradt: az elszánt, heroikus bátorságát annyiszor bebizonyító Szijjártó Péter vajon most mit csinál? Ül egy sarokban, s várja, hogy valaki kicserélje alatta a pelenkát?
