Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Gábor György: A tisztelet forgószínpada
29/08/2023 09:54
| Szerző: Gábor György
Azok, akik megkövetelik Magyarország tiszteletét, vajon most miként reagálnak arra, hogy az 1956-os forradalmat és az 1956-os forradalom résztvevőit egyszerűen fasisztának nevezi a legkorszerűbb putyini tankönyvírás? Ez is a tisztelet jele volna?
Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondta, hogy „ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.” 2023-ban azonban a putyini történelemírás meggyőző érvei hatására mégis engedne már? Meg azt is mondta, hogy „mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen.” Ezek szerint mégsem 1956 volt az utolsó esély? Vagy mégsem léptünk a nyugati fejlődés útjára, helyette inkább a keleti despoták útját választottuk? És azt is mondta Orbán, hogy „1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Akkor hát az a koporsó csak tetszhalottat fogadott magába, s az elveszett jövőt és jelent épp most Putyin támasztja fel halottaiból? És Orbán szólt a temetésen a „forradalmat meghamisító tankönyvekről”. Ezek szerint tehát a putyini rendszer tankönyve az, amely végre megszünteti a történelemhamisítást, s tudományosan megalapozva kimondja, hogy 1956 a nyugati hírszerzés által támogatott fasiszta ellenforradalom volt.
És vajon mit kell gondolnunk Orbánnak arról a mondatáról, miszerint „ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.” Akkor tehát a hivatalos putyini történelemírás felől tekintve ugyebár azt kell gondolnunk, hogy az ’56-os fasiszta forradalmárok nyomdokain haladva, ma teljesítjük be békés úton az ’56-os fasizmus szent ügyét?
És az is a tisztelet jele volna, hogy a putyini Oroszország hivatalos történetírása a XX. század legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió széthullását nevezte meg? Tényleg a XX. századnak az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az erőszakkal a Szovjetunióhoz hozzácsatolt államok a maguk szuverén döntése nyomán kiváltak a hatalmas Oroszország (Великая Русь) által örök egységbe kovácsolt megbonthatatlan szövetségből? A putyini Oroszország tényleg nem ismer nagyobb tragédiát a XX. század történelméből?
És az is a tisztelet jele lenne, hogy a putyini hivatalos történetírás téves és meggondolatlan döntésnek tekinti a szovjet haderő kivonását Magyarországról és a többi csatlós államból? Mert mit is mondott Orbán ezen a temetésen? Azt mondta, hogy „ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Vagyis a putyini hivatalos történelemírás szerint az akkor hozott szovjet döntés meggondolatlan és felelőtlen tévedés volt, a leendő magyar miniszterelnök pedig már akkor is, mint a későbbiekben annyiszor, hülyeségeket zagyvált összevissza.
Szóval ez mind a putyini Oroszország végtelen tiszteletének kifejeződése lenne a baráti Magyarország iránt?
És már csak egy kérdésem maradt: az elszánt, heroikus bátorságát annyiszor bebizonyító Szijjártó Péter vajon most mit csinál? Ül egy sarokban, s várja, hogy valaki kicserélje alatta a pelenkát?
