Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
21/10/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Ötvenhat emlékének fideszes átírása nem most kezdődött, amikor O2B elkezdett a megadásról hadoválni. Már 2012-ben beleverték a forradalom emlékét hitelesen ápoló 1956-os Intézetet a Széchenyi könyvtár alá, majd 2019-ben a fideszes történelem átírásra szakosodott Veritashoz csapták, ahhoz, amelynek vezetője az egyik első magyarországi zsidók elleni tömeggyilkosságot könnyedén idegenrendészeti eljárásnak nevezte.
A forradalom emléke fontosabb annál, mint hogy politikusokra és zsoldosokra bízzuk. Kicsit merüljünk el mi is most a múltban. Megnéztem az 1956. október 21-i újságokat ebből egy kis lapszemle. Már csak azért is, mert egy magunkat mostanában vigasztaló bon mot szerint Gerő Ernő 1956. október 23-nak reggelén még nem sejtette, hogy ez a nap más lesz neki, mint a többi. Pedig, ha olvasott újságot, láthatta (volna), hogy valami itt készül.
Meglepő módon, akkor még léteztek megyei lapok. A Délmagyarország, Szeged városának és járásának a lapja ezzel az első oldalas címmel jelent meg: „ELLENZÉKI LAP? Az utóbbi hónapok, hetek során egyre sűrűbben jelent meg a Délmagyarország hasábjain a Vitafórum-rovat. Értelmiségiek, munkások, parasztok, funkcionáriusok, írók és újságírók fejtették ki nézeteiket különböző művekről, tényekről, jelenségekről, elméleti kérdésekről. Ezek a viták már nem az unalmas és szánalmas, mindenben egyetértő viták voltak, mint évek hosszú során a sajtóban, amikor a hozzászólók csupán helyeseltek. Ma már igen helyesen, a nézetek, elképzelések, gondolatok csapnak össze, cserélődnek ki. A mai viták az élet különböző problémáit vetik fel.(...) Most, miután végre hallatja a nép a szavát, és helyet kap a sajtó hasábjain, az újságírók és külső cikkírók tolla nyomán is, akkor egyesekben különös gondolatokat, szavakat váltanak ki a bátrabb véleménynyilvánítások. Az utóbbi napokban felelős vezetők szájából hallottunk ilyen véleményeket: „Túl szenvedélyesek az újságírók cikkei”, „túlhajtja a sajtó a dolgokat”, „ellenzékivé vált a Délmagyarország”, s mintegy betetőzéseként, pénteken felelős szegedi tanácsfunkcionárius szájából hangzott el: „Lázít a Délmagyarország, lázítanak az újságírók”. (...) Vajon lázítóak-e azok az írások, amelyek a tanács munkájáról megjelentek? Igen. De az emberséges ügyintézés érdekében, az embertelen bánásmód ellen lázítanak!”
A híres és fontos irodalmi Újság első oldaláról: „A sztálini iparosítási program – minden eddigi koncepcióink alapja – a mi számunkra végképp használhatatlanná vált, akárhogy is alakítgatjuk, alkalmazgatjuk a mostani magyar viszonyokra. Nemcsak arról van szó (amire ugyan már hat-nyolc éve is rájöhettünk volna), hogy mi nem vagyunk Szovjetunió, a földkerekség egyhatodát birtokló nagyhatalom, bővében százféle természeti kincsnek... ez már közhely, ha nem vontuk is le belőle bátran az szükséges következtetéseket, mostanáig sem.(...) A kommunizmushoz – mondta Sztálin – ennyi és ennyi vas, acél, szén, olaj, villamosenergia, stb. kell. A számítási módszerekről, hogy jutott ilyen eredményekre, nem beszélt, a de most nem is az a lényeg. Hanem a szavaiban kifejeződő egyoldalú mennyiségi szemlélet.” (Varga Domokos)
Nagy Imre elvtárs visszatért - ezzel indul címlapján az Építők lapja október 21-én. De nem a jövőbe láttak azért:
„A könny, amely újból és újból felönti szemünket, amikor a zsarnokság áldozatául esett – mártírjainkat eltemettük –, s máris újabb események is vonják magukra a figyelmet. Ezek is vigaszt és reményt nyújtanak arra, hogy örökre lezárult a múlt és valóban tiszta lap nyílott sokat szenvedett népünk történelmében. Az utóbbi napok egyik ilyen eseménye, hogy a Politikai Bizottság visszaadta Nagy Imre elvtárs párttagságát. Visszatért a munkásosztály élcsapatába az a férfiú, aki legelőször hangoztatta: meg kell nyitni a börtönök és internálótáborok kapuit azok előtt, akik ártatlanul, az önkény áldozatai lettek.”
Nézzük a kommunista fellegvár fellegvári üzemének az ózdi vasműnek a lapját: „Az Ózdi Vasas szerkesztősége is őszintén és mélyen sajnálja, hogy szószólói voltunk sok helytelen irányzatnak. Elhittük a Rajk-pert, terjesztettük azokat a rágalmakat és megtörtént, hogy jogtalanul bántottunk becsületes elvtársakat. A szocialista demokrácia fényénél minden becsületes és jószándékú ózdi dolgozóval fogadjuk, hogy soha többé nem ismétlődik meg a múlt, mindig csak az igazat írjuk. Elítéljük a személyi kultuszt, a dogmatizmust, a törvénytelenség és önkény minden megnyilvánulását, azon munkálkodunk, hogy valóban tiszta lap nyíljon pártunk, egész népünk és Ózd dolgozóinak történetében.”
Csak az igazat írjuk. Csak?
Dési János jegyzete az Estio gyors 2024. október 21-ei adásában hangzott el. Kiemelt képünk: Fortepan / Kieselbach Tamás