Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Csak az igazat írjuk - Dési János jegyzete
21/10/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Dési János jegyzetében 1956. október 21-i újságokból ad lapszemlét.
Ötvenhat emlékének fideszes átírása nem most kezdődött, amikor O2B elkezdett a megadásról hadoválni. Már 2012-ben beleverték a forradalom emlékét hitelesen ápoló 1956-os Intézetet a Széchenyi könyvtár alá, majd 2019-ben a fideszes történelem átírásra szakosodott Veritashoz csapták, ahhoz, amelynek vezetője az egyik első magyarországi zsidók elleni tömeggyilkosságot könnyedén idegenrendészeti eljárásnak nevezte.
A forradalom emléke fontosabb annál, mint hogy politikusokra és zsoldosokra bízzuk. Kicsit merüljünk el mi is most a múltban. Megnéztem az 1956. október 21-i újságokat ebből egy kis lapszemle. Már csak azért is, mert egy magunkat mostanában vigasztaló bon mot szerint Gerő Ernő 1956. október 23-nak reggelén még nem sejtette, hogy ez a nap más lesz neki, mint a többi. Pedig, ha olvasott újságot, láthatta (volna), hogy valami itt készül.
Meglepő módon, akkor még léteztek megyei lapok. A Délmagyarország, Szeged városának és járásának a lapja ezzel az első oldalas címmel jelent meg: „ELLENZÉKI LAP? Az utóbbi hónapok, hetek során egyre sűrűbben jelent meg a Délmagyarország hasábjain a Vitafórum-rovat. Értelmiségiek, munkások, parasztok, funkcionáriusok, írók és újságírók fejtették ki nézeteiket különböző művekről, tényekről, jelenségekről, elméleti kérdésekről. Ezek a viták már nem az unalmas és szánalmas, mindenben egyetértő viták voltak, mint évek hosszú során a sajtóban, amikor a hozzászólók csupán helyeseltek. Ma már igen helyesen, a nézetek, elképzelések, gondolatok csapnak össze, cserélődnek ki. A mai viták az élet különböző problémáit vetik fel.(...) Most, miután végre hallatja a nép a szavát, és helyet kap a sajtó hasábjain, az újságírók és külső cikkírók tolla nyomán is, akkor egyesekben különös gondolatokat, szavakat váltanak ki a bátrabb véleménynyilvánítások. Az utóbbi napokban felelős vezetők szájából hallottunk ilyen véleményeket: „Túl szenvedélyesek az újságírók cikkei”, „túlhajtja a sajtó a dolgokat”, „ellenzékivé vált a Délmagyarország”, s mintegy betetőzéseként, pénteken felelős szegedi tanácsfunkcionárius szájából hangzott el: „Lázít a Délmagyarország, lázítanak az újságírók”. (...) Vajon lázítóak-e azok az írások, amelyek a tanács munkájáról megjelentek? Igen. De az emberséges ügyintézés érdekében, az embertelen bánásmód ellen lázítanak!”
A híres és fontos irodalmi Újság első oldaláról: „A sztálini iparosítási program – minden eddigi koncepcióink alapja – a mi számunkra végképp használhatatlanná vált, akárhogy is alakítgatjuk, alkalmazgatjuk a mostani magyar viszonyokra. Nemcsak arról van szó (amire ugyan már hat-nyolc éve is rájöhettünk volna), hogy mi nem vagyunk Szovjetunió, a földkerekség egyhatodát birtokló nagyhatalom, bővében százféle természeti kincsnek... ez már közhely, ha nem vontuk is le belőle bátran az szükséges következtetéseket, mostanáig sem.(...) A kommunizmushoz – mondta Sztálin – ennyi és ennyi vas, acél, szén, olaj, villamosenergia, stb. kell. A számítási módszerekről, hogy jutott ilyen eredményekre, nem beszélt, a de most nem is az a lényeg. Hanem a szavaiban kifejeződő egyoldalú mennyiségi szemlélet.” (Varga Domokos)
Nagy Imre elvtárs visszatért - ezzel indul címlapján az Építők lapja október 21-én. De nem a jövőbe láttak azért:
„A könny, amely újból és újból felönti szemünket, amikor a zsarnokság áldozatául esett – mártírjainkat eltemettük –, s máris újabb események is vonják magukra a figyelmet. Ezek is vigaszt és reményt nyújtanak arra, hogy örökre lezárult a múlt és valóban tiszta lap nyílott sokat szenvedett népünk történelmében. Az utóbbi napok egyik ilyen eseménye, hogy a Politikai Bizottság visszaadta Nagy Imre elvtárs párttagságát. Visszatért a munkásosztály élcsapatába az a férfiú, aki legelőször hangoztatta: meg kell nyitni a börtönök és internálótáborok kapuit azok előtt, akik ártatlanul, az önkény áldozatai lettek.”
Nézzük a kommunista fellegvár fellegvári üzemének az ózdi vasműnek a lapját: „Az Ózdi Vasas szerkesztősége is őszintén és mélyen sajnálja, hogy szószólói voltunk sok helytelen irányzatnak. Elhittük a Rajk-pert, terjesztettük azokat a rágalmakat és megtörtént, hogy jogtalanul bántottunk becsületes elvtársakat. A szocialista demokrácia fényénél minden becsületes és jószándékú ózdi dolgozóval fogadjuk, hogy soha többé nem ismétlődik meg a múlt, mindig csak az igazat írjuk. Elítéljük a személyi kultuszt, a dogmatizmust, a törvénytelenség és önkény minden megnyilvánulását, azon munkálkodunk, hogy valóban tiszta lap nyíljon pártunk, egész népünk és Ózd dolgozóinak történetében.”
Csak az igazat írjuk. Csak?
Dési János jegyzete az Estio gyors 2024. október 21-ei adásában hangzott el. Kiemelt képünk: Fortepan / Kieselbach Tamás