Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Arató András: Szamovár & ’56
1/09/2023 08:43
| Szerző: Arató András
A magyar kormány a helyén van, higgadtan fogadja a híreket.
A takarékosság példaértékű projektje hozza közelebb a szovjet-orosz nertársak dicsőséges győzelmét az általuk megtámadott agresszor felett.
Történt ugyanis, hogy a birodalom gyermekei számára korszerűsített tankönyv előállítása során elkerülték a fölösleges költekezést, és átvették a Szovjetunióban évtizedeken át jól bevált fejezeteket.
Többek között a Magyarországnak 1956-ban nyújtott baráti segítségnyújtásról szóló rész úgy helyes, ahogy az írva van. Ha Sztálin elvtárs megéli, tán még szebben szálltak volna a darvak. Az 1968-as ugyancsak nagyvonalú és mosolygós csehszlovákiai segedelemről szóló bekezdésekről sajnos csak sejtelmeink vannak, de bizonyára szerepel benne a további gyújtogatással szembeni önzetlen fellépés is, dicsőséges magyar közreműködéssel.
Noha oly sokan idézték az örökérvényű értékelést, nem árt az ismétlés, ami a tudás anyja (az apa ismeretlen, hacsak nem Goebbels doktor):
„1956-ban lázadó radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, rengeteg gyilkosságot követtek el, még a sorkatonák is brutális mészárlások áldozatai lettek”. „A magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.”
A magyar kormány a helyén van. Higgadtan fogadta a hírt, nem kezdett bele elhamarkodott örömujjongásba, pedig a világhírű külügyminiszterünk azonnal bekérethette volna az orosz ambasszádort, keblére ölelendő: bátor barátom, köszönöm, hogy kimondtad az igazságot!
Ám ne örüljünk túl korán, a prigozsinok nem nyugszanak, legalábbis amelyik életben van. Lássuk elébb nyomtatásban. Mármint a tankönyvet, mert a temetés, az csendben, szűk családi körben, a paparazzók teljes kizárásával megtörtént, még Vlagyimir Vlagyimirovics is távol maradt, a rá jellemző tapintatból.
Aztán van az a rész, ami első látásra „véleményes”, hogy ti. mekkora elbxszás volt, amikor az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg szó szerint értelmezte az ideiglenességet, és a „ruszkik, haza!” agresszív felszólításnak eleget téve katonái eladták magyar öröklakásaikat. Fillérekért. Ma kész vagyonokat kapnának értük – ha majd visszajönnek, megalapozottan kérhetnek kárpótlási jegyet. Mégis van a kritikai észrevételnek alapja. Nem akarunk a „mi lett volna, ha” illuzionista hibájába esni, de talán elkerülhető lett volna az a homályos húsz esztendő, amiről a közeljövő hazai tankönyvei, mint a népi demokráciából a fejlett illiberalizmusba vezető átmenet egy rögös szakaszáról emlékeznek meg, szóval az utóbbi elmaradt volna, ha barátaink maradnak még egy teára (amit csak azért említünk meg, hogy a szamovár értelmet nyerjen), amíg Viktor be nem vackolódik. Most már mindegy, fő, hogy eljutottunk oda, ahova.
Regnáló miniszterelnökünk '89-ben nyugati fejlődésről, szovjet csapatok kivonásáról, ’48-ról, ’56-ról meg történelmi örökségről beszélt, amiből felületes szemlélők és dollárbaloldali árulók valami ellentmondásféléről próbálnak kárörvendeni, arra alapozva, hogy talán a nép nem vette észre a finom kádári kacsintást, amit a mi akkor még csak leendő vezetőnk hadarás formájában hintett az ő húsz év múlva bölccsé váló alattvalói közé. (Az 1848-49-es rebellióval kapcsolatos helyes álláspont még kidolgozás alatt áll, dolgoznak rajta az időközben a Paszkievics sugárúti palotába költözött nemzeti történészek.)
Mert mi is van valójában abba a cirill szövegbe belefogalmazva? Horthysta, meg fasiszta – mi ebben a sértő? Hát nem a néhai főkormányzó a példalép, akinek a mosdatás után már csak a frizuráját kell egy kicsit megigazítani? A többi fogalmat - nyugati titkosszolgálat, lázadó radikálisok, belső ellenzék, megtévesztett tömegek, csőcselék, imperialista fellazító politika – csak megfelelő sorrendbe kell állítani (amitől most eltekintünk), és már kész is a jóféle kolbász.
A minap a szarról és gazdájáról emlékeztünk meg. Tulajdonképpen most is ezt tettük, mert a fogalomkör megérdemli, hogy időről időre visszatérjünk rá.
