Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Szamovár & ’56
1/09/2023 08:43
| Szerző: Arató András
A magyar kormány a helyén van, higgadtan fogadja a híreket.
A takarékosság példaértékű projektje hozza közelebb a szovjet-orosz nertársak dicsőséges győzelmét az általuk megtámadott agresszor felett.
Történt ugyanis, hogy a birodalom gyermekei számára korszerűsített tankönyv előállítása során elkerülték a fölösleges költekezést, és átvették a Szovjetunióban évtizedeken át jól bevált fejezeteket.
Többek között a Magyarországnak 1956-ban nyújtott baráti segítségnyújtásról szóló rész úgy helyes, ahogy az írva van. Ha Sztálin elvtárs megéli, tán még szebben szálltak volna a darvak. Az 1968-as ugyancsak nagyvonalú és mosolygós csehszlovákiai segedelemről szóló bekezdésekről sajnos csak sejtelmeink vannak, de bizonyára szerepel benne a további gyújtogatással szembeni önzetlen fellépés is, dicsőséges magyar közreműködéssel.
Noha oly sokan idézték az örökérvényű értékelést, nem árt az ismétlés, ami a tudás anyja (az apa ismeretlen, hacsak nem Goebbels doktor):
„1956-ban lázadó radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, rengeteg gyilkosságot követtek el, még a sorkatonák is brutális mészárlások áldozatai lettek”. „A magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.”
A magyar kormány a helyén van. Higgadtan fogadta a hírt, nem kezdett bele elhamarkodott örömujjongásba, pedig a világhírű külügyminiszterünk azonnal bekérethette volna az orosz ambasszádort, keblére ölelendő: bátor barátom, köszönöm, hogy kimondtad az igazságot!
Ám ne örüljünk túl korán, a prigozsinok nem nyugszanak, legalábbis amelyik életben van. Lássuk elébb nyomtatásban. Mármint a tankönyvet, mert a temetés, az csendben, szűk családi körben, a paparazzók teljes kizárásával megtörtént, még Vlagyimir Vlagyimirovics is távol maradt, a rá jellemző tapintatból.
Aztán van az a rész, ami első látásra „véleményes”, hogy ti. mekkora elbxszás volt, amikor az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg szó szerint értelmezte az ideiglenességet, és a „ruszkik, haza!” agresszív felszólításnak eleget téve katonái eladták magyar öröklakásaikat. Fillérekért. Ma kész vagyonokat kapnának értük – ha majd visszajönnek, megalapozottan kérhetnek kárpótlási jegyet. Mégis van a kritikai észrevételnek alapja. Nem akarunk a „mi lett volna, ha” illuzionista hibájába esni, de talán elkerülhető lett volna az a homályos húsz esztendő, amiről a közeljövő hazai tankönyvei, mint a népi demokráciából a fejlett illiberalizmusba vezető átmenet egy rögös szakaszáról emlékeznek meg, szóval az utóbbi elmaradt volna, ha barátaink maradnak még egy teára (amit csak azért említünk meg, hogy a szamovár értelmet nyerjen), amíg Viktor be nem vackolódik. Most már mindegy, fő, hogy eljutottunk oda, ahova.
Regnáló miniszterelnökünk '89-ben nyugati fejlődésről, szovjet csapatok kivonásáról, ’48-ról, ’56-ról meg történelmi örökségről beszélt, amiből felületes szemlélők és dollárbaloldali árulók valami ellentmondásféléről próbálnak kárörvendeni, arra alapozva, hogy talán a nép nem vette észre a finom kádári kacsintást, amit a mi akkor még csak leendő vezetőnk hadarás formájában hintett az ő húsz év múlva bölccsé váló alattvalói közé. (Az 1848-49-es rebellióval kapcsolatos helyes álláspont még kidolgozás alatt áll, dolgoznak rajta az időközben a Paszkievics sugárúti palotába költözött nemzeti történészek.)
Mert mi is van valójában abba a cirill szövegbe belefogalmazva? Horthysta, meg fasiszta – mi ebben a sértő? Hát nem a néhai főkormányzó a példalép, akinek a mosdatás után már csak a frizuráját kell egy kicsit megigazítani? A többi fogalmat - nyugati titkosszolgálat, lázadó radikálisok, belső ellenzék, megtévesztett tömegek, csőcselék, imperialista fellazító politika – csak megfelelő sorrendbe kell állítani (amitől most eltekintünk), és már kész is a jóféle kolbász.
A minap a szarról és gazdájáról emlékeztünk meg. Tulajdonképpen most is ezt tettük, mert a fogalomkör megérdemli, hogy időről időre visszatérjünk rá.
