Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Éljen augusztus 20.! És virágozzék is!
22/08/2023 13:30
| Szerző: Arató András
Eljöttek hozzánk a testvéreink távoli tájakból, azer és egy tesó ölelt át minket, felsorolni is nehéz mindet, volt itt mindenféle nagyszerű bratyó, bukott osztrák öcsi, kirgiz, üzbég, türkmén bajtársak a keresztyénység megóvásában, és más jeles, diktálásra készek a Balkánról. Egy csak egy legény hiányzott a táncból, de érthető és igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics távolléte, ő most a hazáját védi a szomszéd országban, mi mást, hol másutt.
Irigyelhetnek most már nagyon az imperialisták, végleg nem szeretnénk a bőrükben lenni. Összehoztuk, ami nyolcszáz éve összetartozik, megtettük, ami sem Dzsingisznek, sem Szulejmánnak (pedig belőle minimum kettő is próbálkozott) nem sikerült, sőt, Joszif Visszarjonovics is csak álmodozott róla. Térben és időben összejöttek a magyarok legnagyobb barátai, hogy 1241 és 1526 hőseire emlékezve együtt ünnepeljék Kr. u. 1000 (egyezer) augusztus 20-át, az új kenyér felnégyelésének napját. Sőt, megjelent a cseh vitéz is, a fekete lovag, de nem a Toldi utca felől közelítette meg a puritánságáról híres daliás vendéglátó kolostorát, ahol vízen és (teljes kiőrülésű) kenyéren kívül elsősorban is nem disznóhús volt terítéken, legalábbis ami a mönüt illeti, hanem lehetett borsó is, meg bab is. A kolbászt majd este, otthon, jófajta adómentes pályinkával szétcsapatva.
Itt járt hát a tatárok mai főnöke, Minnyihanov poszt-kán, meg Recep pasa, a török császár inkarnációja, egyazon napon néztek a budai várban az égre – személyükben ekként egyesültek a régi és az ősrégi barátok. Csak a félkrajcárbaloldal berzenkedett ellenük, mert az mindennel szemben berzenkedik, ami szép és jó és magyar. Neki mindig csak a kórházak, meg az iskolák meg a nyugdíjak, meg mindenféle földi luxushívságok járnak az eszébe’, még olyankor is, amikor a kontinens legnagyobb tűzijátékának halhatatlan csóvái tündökölnek hosszú másodpercekig a Duna muszlim egén. Again. És aki nyitott a szépre és jóra, az legott, a görögtűz omló zuhatagában meglátta, mert meg kellett látnia az atlétika szentélyét és túlnan átellenben a menyecskét, akit MOL-nak hív a nép szerető nyelve. Van-e még náció a földkerekségen, amelyiknek ennyi szépség és jóság jut? Augusztus huszadika a legfontosabb családi ünnep. Eljöttek hozzánk a testvéreink távoli tájakból, azer és egy tesó ölelt át minket, felsorolni is nehéz mindet, volt itt mindenféle nagyszerű bratyó, bukott osztrák öcsi, kirgiz, üzbég, türkmén bajtársak a keresztyénység megóvásában, és más jeles, diktálásra készek a Balkánról. Egy csak egy legény hiányzott a táncból, de érthető és igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics távolléte, ő most a hazáját védi a szomszéd országban, mi mást, hol másutt.
A magyar hadak ereje rettentő, ami ünnepélyesen megmutatkozott az égen is, nem csoda, hogy a svédek oly nagyon ácsingóznak csatlakozni az Budapest–Isztambul–Aşgabat tengelyhez. Nem oda Buda! Akkor lesztek tagok, amikor mi akarjuk! Amikor Putyin megmondja nekünk, hogy akarjuk.
És még a világ atlétái is összegyűltek, hogy ámuljanak, mi mindenre nem képes ez a kicsinységében is hatalmas ország. Honunk jeles és nemzeti építőmesterei előállítottak egy önmagánál kétszer nagyobb stadiont, adófizető polgáraink nem sajnáltak rá kétszer, talán háromszor annyi milliárdocskát, mint amennyibe az ilyen ékszerek általában kerülnek. És mindezt merő önzetlenségből, hiszen föl sem merül, hogy egy magyar (sportoló) ember mások elől aranyból vert érmet orozzon el.
Egy kis hiányérzet mégiscsak nyomja a lelkünket. Tavaly ilyenkor nem csóvák repültek az égen, hanem meteorológusok. Pedig az Úr 2023. esztendejében, azaz, ha jól számoltunk arabul, kb. 1445-ben {2023 – 622 + (2023 – 622):32}, az Augustus császár elnevezett hónap 20. napján volt vihar is, meg napsütés, ezúttal mégis elmaradt az autodafé. Pedig a vendégeknek biztosan tetszett volna.
