„Köszönjük,
Publicisztika
Füttykoncert – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Füttykoncert – Rózsa Péter jegyzete

Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után elagyabugyálják egymást a drukkerek.

Vadgalamb – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Vadgalamb – Szénási Sándor jegyzete

Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.

Fel-fel dobott kövek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Fel-fel dobott kövek – Szénási Sándor jegyzete

Gyurcsány Ferencnél kevesebben érthetnék jobban Magyar Pétert, mert minden különbözőség ellenére két jöttmentet tisztelhetnek egymásban a politikai térbe történő betörés irracionálisnak tűnő, féktelen, szinte már érzéki sikere okán. Mindketten kaptak egy-egy ritka pillanatot a sorstól, és ettől tényleg sorstársak. Hogy ebből mi lehet, arra most még csak az egyikük története a válasz.

Arató András: Szarnak, bajnak nincsen gazdája

30/08/2023 19:01

| Szerző: Arató András

Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba.

Ha e társadalomfilozófiai tézist magunk fogalmaznánk meg, ekként vetnénk papírra (megjegyezve, hogy noha billentyűzetet használunk az íráshoz, ám a verbális tartalomhoz jobban illik a papír szó alkalmazása), tehát így írnánk: szxrnak, inflációnak nincsen gazdája. Ám a tételt maga Németh Balázs bocsájtotta az emberiség rendelkezésére, ezért ragaszkodunk a betű szerinti ismertetéséhez.

Nem szeretünk ilyet mondani, amikor a haza valamelyik bölcse gondolatokkal táplálja a hon tudásra éhező családjait, de most mégis megtesszük: Németh Balázs téved. És ilyen nem fordult elő vele hosszú, fáradságos és szépséges híradós pályafutása során. Arra talán volt példa, egy-egy mondatán belül legfeljebb két-háromszor, hogy a tények és a szavakba öntött interpretáció szöges ellentétben állottak egymással, de azok semmiképpen sem nevezhetők tévedésnek, minthogy nyelvünk e szava a gazda képességeinek, informáltságának hiányosságaira utalna, amivel e jeles férfiú kitűnő teljesítménye nem szolgált rá. Hazugságok? Dehogyis! A nép szolgálata mindent felülír, márpedig az egyszerű dolgozó embereknek kifejezetten árt, ha például azt hiszik, a honunkat messze elkerülő migránsok nem veszik el a magyarok munkahelyeit, nem erőszakolják meg asszonyainkat, nem alakítják át templomainkat mecsetté, vagy éppen a kormánynak valamiféle felelősségét kutatná a pénz romlásában. Netán azt vélelmezné (a nép), hogy a dollárbaloldalnak (más néven sorosbérenc, brüsszeliánus liberálisoknak, stb.) nem elsősorban is óvodás gyermekeink nemének dzsenderiánus átalakítása a célja. Ekként válik a köz szolgálatára az állami média, miként egykor a tej: életté, erővé, egészségé.

Tévedett az egykori száguldó riporter a szart és a bajt illetően egyaránt.

Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba. Ami tetézi a bajt, és gyorsítja az összeomlást, az a szabad sajtó, aminél fertelmesebbet elképzelni is nehéz. Képzeljék el, micsoda káoszt okozna, ha nem egyszerre többszáz médiumból tehetné magáévá az istenadta ugyanazt, amit a köz pénzéből közvetlenül finanszírozottaktól már megtudott! Honunkban, a fejlett illiberalizmus alapjainak a lerakása után az embereknek nemcsak a jóléte, hanem a tudása is magasabb szintre jutott a birodalom más tartományaihoz képest. Tudja például hazánk polgára, hogy honunkban ismeretlen fogalom a korrupció, itten a nemzeti bürokrácia megteremtése halad öles léptekkel; tudja a fontossági sorrendet, nem az egyén problémája az első, például az ő csípőprotézisénél sokkal fontosabb egy világbajnoki negyedik hely hétpróbában; tisztán látja, az iskoláinkban a non cogito ergo sum elvének érvényesítése szépen fejlődik, annak ellenére, hogy Brüsszel nem adja ki a nekünk járó zsozsót. Annyiban van mégiscsak igaza az atletikus főszervezőnek, amennyiben országunkban tényleg nincs gazdája a bajnak, mert nincsen baj.

Tekintsük most át a szar tulajdonviszonyainak a helyzetét.

Németh Balázs

Németh Balázs a tézisét azt követően tette közkinccsé, hogy az atlétikai világbajnokság szervezői megkapták az őket megillető, feltétel nélküli dicséretet a témában második legilletékesebbtől, Németh Balázstól. Hát ki más is tudná a (második) legjobban, milyen kitűnő munkát végeztek, ha nem az, aki maga végezte azt? Miért a második az illetékességi sorban? Nem kérdezed komolyan!

E jeles férfiú – nem győzzük ismételni a jól kiérdemelt jelzős szerkezetet – megható őszinteséggel megvallotta, mi is hajtotta őt olyannyira a (tényektől) független híreknek a megfogalmazásával járó fáradságos munkában hosszú éveken át, és miért vállalta az irdatlan kockázatot a legutóbbi feladatban. (A rizikó-tényezők közül most csak egyet említsünk meg, a szűkös pénzügyi forrásokat, hiszen Brüsszel hibás szankciói miatt négykézláb kellett összekaparni a megvalósításhoz szükséges alig négyszáz milliárdot, ráadásul az új stadion felét még vissza is kell adni.)

Mindezt azért, hogy megvalósuljon a talán gyermekkori álma: ha kolostorba vonulhat, akkor így kiálthatna: révbe érkeztem!

Bizony mondom néktek, a bajnak, szarnak van gazdája. És jó esetben még papír is akad hozzá.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB