Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Arató András: Szarnak, bajnak nincsen gazdája
30/08/2023 19:01
| Szerző: Arató András
Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba.
Ha e társadalomfilozófiai tézist magunk fogalmaznánk meg, ekként vetnénk papírra (megjegyezve, hogy noha billentyűzetet használunk az íráshoz, ám a verbális tartalomhoz jobban illik a papír szó alkalmazása), tehát így írnánk: szxrnak, inflációnak nincsen gazdája. Ám a tételt maga Németh Balázs bocsájtotta az emberiség rendelkezésére, ezért ragaszkodunk a betű szerinti ismertetéséhez.
Nem szeretünk ilyet mondani, amikor a haza valamelyik bölcse gondolatokkal táplálja a hon tudásra éhező családjait, de most mégis megtesszük: Németh Balázs téved. És ilyen nem fordult elő vele hosszú, fáradságos és szépséges híradós pályafutása során. Arra talán volt példa, egy-egy mondatán belül legfeljebb két-háromszor, hogy a tények és a szavakba öntött interpretáció szöges ellentétben állottak egymással, de azok semmiképpen sem nevezhetők tévedésnek, minthogy nyelvünk e szava a gazda képességeinek, informáltságának hiányosságaira utalna, amivel e jeles férfiú kitűnő teljesítménye nem szolgált rá. Hazugságok? Dehogyis! A nép szolgálata mindent felülír, márpedig az egyszerű dolgozó embereknek kifejezetten árt, ha például azt hiszik, a honunkat messze elkerülő migránsok nem veszik el a magyarok munkahelyeit, nem erőszakolják meg asszonyainkat, nem alakítják át templomainkat mecsetté, vagy éppen a kormánynak valamiféle felelősségét kutatná a pénz romlásában. Netán azt vélelmezné (a nép), hogy a dollárbaloldalnak (más néven sorosbérenc, brüsszeliánus liberálisoknak, stb.) nem elsősorban is óvodás gyermekeink nemének dzsenderiánus átalakítása a célja. Ekként válik a köz szolgálatára az állami média, miként egykor a tej: életté, erővé, egészségé.
Tévedett az egykori száguldó riporter a szart és a bajt illetően egyaránt.
Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba. Ami tetézi a bajt, és gyorsítja az összeomlást, az a szabad sajtó, aminél fertelmesebbet elképzelni is nehéz. Képzeljék el, micsoda káoszt okozna, ha nem egyszerre többszáz médiumból tehetné magáévá az istenadta ugyanazt, amit a köz pénzéből közvetlenül finanszírozottaktól már megtudott! Honunkban, a fejlett illiberalizmus alapjainak a lerakása után az embereknek nemcsak a jóléte, hanem a tudása is magasabb szintre jutott a birodalom más tartományaihoz képest. Tudja például hazánk polgára, hogy honunkban ismeretlen fogalom a korrupció, itten a nemzeti bürokrácia megteremtése halad öles léptekkel; tudja a fontossági sorrendet, nem az egyén problémája az első, például az ő csípőprotézisénél sokkal fontosabb egy világbajnoki negyedik hely hétpróbában; tisztán látja, az iskoláinkban a non cogito ergo sum elvének érvényesítése szépen fejlődik, annak ellenére, hogy Brüsszel nem adja ki a nekünk járó zsozsót. Annyiban van mégiscsak igaza az atletikus főszervezőnek, amennyiben országunkban tényleg nincs gazdája a bajnak, mert nincsen baj.
Tekintsük most át a szar tulajdonviszonyainak a helyzetét.
Németh Balázs a tézisét azt követően tette közkinccsé, hogy az atlétikai világbajnokság szervezői megkapták az őket megillető, feltétel nélküli dicséretet a témában második legilletékesebbtől, Németh Balázstól. Hát ki más is tudná a (második) legjobban, milyen kitűnő munkát végeztek, ha nem az, aki maga végezte azt? Miért a második az illetékességi sorban? Nem kérdezed komolyan!
E jeles férfiú – nem győzzük ismételni a jól kiérdemelt jelzős szerkezetet – megható őszinteséggel megvallotta, mi is hajtotta őt olyannyira a (tényektől) független híreknek a megfogalmazásával járó fáradságos munkában hosszú éveken át, és miért vállalta az irdatlan kockázatot a legutóbbi feladatban. (A rizikó-tényezők közül most csak egyet említsünk meg, a szűkös pénzügyi forrásokat, hiszen Brüsszel hibás szankciói miatt négykézláb kellett összekaparni a megvalósításhoz szükséges alig négyszáz milliárdot, ráadásul az új stadion felét még vissza is kell adni.)
Mindezt azért, hogy megvalósuljon a talán gyermekkori álma: ha kolostorba vonulhat, akkor így kiálthatna: révbe érkeztem!
Bizony mondom néktek, a bajnak, szarnak van gazdája. És jó esetben még papír is akad hozzá.
