Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Arató András: Szarnak, bajnak nincsen gazdája
30/08/2023 19:01
| Szerző: Arató András
Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba.
Ha e társadalomfilozófiai tézist magunk fogalmaznánk meg, ekként vetnénk papírra (megjegyezve, hogy noha billentyűzetet használunk az íráshoz, ám a verbális tartalomhoz jobban illik a papír szó alkalmazása), tehát így írnánk: szxrnak, inflációnak nincsen gazdája. Ám a tételt maga Németh Balázs bocsájtotta az emberiség rendelkezésére, ezért ragaszkodunk a betű szerinti ismertetéséhez.
Nem szeretünk ilyet mondani, amikor a haza valamelyik bölcse gondolatokkal táplálja a hon tudásra éhező családjait, de most mégis megtesszük: Németh Balázs téved. És ilyen nem fordult elő vele hosszú, fáradságos és szépséges híradós pályafutása során. Arra talán volt példa, egy-egy mondatán belül legfeljebb két-háromszor, hogy a tények és a szavakba öntött interpretáció szöges ellentétben állottak egymással, de azok semmiképpen sem nevezhetők tévedésnek, minthogy nyelvünk e szava a gazda képességeinek, informáltságának hiányosságaira utalna, amivel e jeles férfiú kitűnő teljesítménye nem szolgált rá. Hazugságok? Dehogyis! A nép szolgálata mindent felülír, márpedig az egyszerű dolgozó embereknek kifejezetten árt, ha például azt hiszik, a honunkat messze elkerülő migránsok nem veszik el a magyarok munkahelyeit, nem erőszakolják meg asszonyainkat, nem alakítják át templomainkat mecsetté, vagy éppen a kormánynak valamiféle felelősségét kutatná a pénz romlásában. Netán azt vélelmezné (a nép), hogy a dollárbaloldalnak (más néven sorosbérenc, brüsszeliánus liberálisoknak, stb.) nem elsősorban is óvodás gyermekeink nemének dzsenderiánus átalakítása a célja. Ekként válik a köz szolgálatára az állami média, miként egykor a tej: életté, erővé, egészségé.
Tévedett az egykori száguldó riporter a szart és a bajt illetően egyaránt.
Bizony hogy a bajnak van gazdája! A hanyatló Nyugaton, a liberális demokráciákban elavult módon különböző, a kormányoktól betegesen független szervezetek, mint például ügyészségek, bíróságok mondják ki, ráadásul ún. bizonyítások után: te, fiam loptál, csaltál, sikkasztottál, mész a dutyiba. Ami tetézi a bajt, és gyorsítja az összeomlást, az a szabad sajtó, aminél fertelmesebbet elképzelni is nehéz. Képzeljék el, micsoda káoszt okozna, ha nem egyszerre többszáz médiumból tehetné magáévá az istenadta ugyanazt, amit a köz pénzéből közvetlenül finanszírozottaktól már megtudott! Honunkban, a fejlett illiberalizmus alapjainak a lerakása után az embereknek nemcsak a jóléte, hanem a tudása is magasabb szintre jutott a birodalom más tartományaihoz képest. Tudja például hazánk polgára, hogy honunkban ismeretlen fogalom a korrupció, itten a nemzeti bürokrácia megteremtése halad öles léptekkel; tudja a fontossági sorrendet, nem az egyén problémája az első, például az ő csípőprotézisénél sokkal fontosabb egy világbajnoki negyedik hely hétpróbában; tisztán látja, az iskoláinkban a non cogito ergo sum elvének érvényesítése szépen fejlődik, annak ellenére, hogy Brüsszel nem adja ki a nekünk járó zsozsót. Annyiban van mégiscsak igaza az atletikus főszervezőnek, amennyiben országunkban tényleg nincs gazdája a bajnak, mert nincsen baj.
Tekintsük most át a szar tulajdonviszonyainak a helyzetét.
Németh Balázs a tézisét azt követően tette közkinccsé, hogy az atlétikai világbajnokság szervezői megkapták az őket megillető, feltétel nélküli dicséretet a témában második legilletékesebbtől, Németh Balázstól. Hát ki más is tudná a (második) legjobban, milyen kitűnő munkát végeztek, ha nem az, aki maga végezte azt? Miért a második az illetékességi sorban? Nem kérdezed komolyan!
E jeles férfiú – nem győzzük ismételni a jól kiérdemelt jelzős szerkezetet – megható őszinteséggel megvallotta, mi is hajtotta őt olyannyira a (tényektől) független híreknek a megfogalmazásával járó fáradságos munkában hosszú éveken át, és miért vállalta az irdatlan kockázatot a legutóbbi feladatban. (A rizikó-tényezők közül most csak egyet említsünk meg, a szűkös pénzügyi forrásokat, hiszen Brüsszel hibás szankciói miatt négykézláb kellett összekaparni a megvalósításhoz szükséges alig négyszáz milliárdot, ráadásul az új stadion felét még vissza is kell adni.)
Mindezt azért, hogy megvalósuljon a talán gyermekkori álma: ha kolostorba vonulhat, akkor így kiálthatna: révbe érkeztem!
Bizony mondom néktek, a bajnak, szarnak van gazdája. És jó esetben még papír is akad hozzá.
