Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Arató András: Ungárnak mégiscsak igaza volt
20/08/2023 11:41
| Szerző: Arató András
Emlékezetes jelenése volt az LMP valamilyen beosztású vezetőjének a Klubdélelőttben pár hete. Rögzítsük hamar, az említett jelző nemcsak pozitív töltettel használható gazdag nyelvünkben, noha többnyire mégiscsak a dicséretes távoli rokonaként használjuk, elvégre jobban szeretünk csak a szépre emlékezni, annak ellenére, hogy ez sajnos nem lehetséges.
Ungár Péter Kun Zsuzsa azon dupla kérdésére, hogy ti. mit szól a kedves vendég a Klubrádió jogainak törvénytelen korlátozásához, továbbá gazdag ember lévén támogatja-e kisebb-nagyobb összegekkel a fennmaradását, határozottan nemet mondott e jeles férfiú, méghozzá indoklással: a Klubrádió szélsőségesen bal-liberális médium, a legszélsőségesebb, ha egy darab külföldön működő szereplőt nem számolunk. Indokolásra nem került sor, igaz, ezt a műsorvezető nem is forszírozta. Hozzátette Ungár, hogy az ő anyagi helyzete magánügy. Utóbbi megállapítás még vizsgálat tárgyát képezheti, minthogy a vagyonnak nem a ténye, hanem az eredete, a növekedés módja közérdeklődésre tarthat számot. Természetesen bárki esetében így van ez, legyen bár a neve Pista, Kati, Tóni, Lölő, Dezső.
Nem kértük őt a szembe-dicséretre, mégis jólesik az embernek. Elvégre egy rádió fikázása annak élő adásában mégiscsak a szabadság dicsérete. Képzeljük el, amint a Párt tévéjében-rádiójában, vagy akármelyik kesmoid mutációban egy vendég őszintén elmondja a véleményét a szervilis propaganda-média erkölcsi és szakmai minősíthetetlenségéről!
Most éppen jól megérdemelt szabadságunkat töltjük oly távol a székesfővárostól, hogy esélyünk sincs egy kört közösen megtenni a Szent Jobbal, a Klubrádiót mégis sikerült meghallgatni. Nem a 25, 39, 49, stb. méteres rövidhullámon, hanem az ultránál is rövidebb frekvencián, az interneten.
Abban is a Tükörfordítás című műsor jutott el hozzánk, határokon átívelve. Nem konkrét műsort szándékoztunk meghallgatni, hanem csak úgy bekapcsoltuk. Sokan vagyunk ezzel így, bármikor érdemes megnyitni, szinte mindig érdekes, amit hallunk.
Ismerős volt a riportalany hangja, a rádió hallgatói bizonyára azonnal felismerték, noha sok-sok éve nem hallhatták nálunk Schmidt Máriát. (Itten utalhatnánk az „emlékezetes” szó tárgyában az első bekezdésben írottak igazára, ám nem tesszük, pusztán álszerénységből). Nem az adás tartalmáról kívánunk most megemlékezni, nem azért, mintha ne lett volna érdekes (emlékezetes), hanem mostan nem az a témánk. Még csak nem is a sokszoros főigazgató-főtanácsadó, a nemzeti nagytőke megteremtésében úttörő szerepet áldozatosan magára vállaló hölgy és az LMP-korifeus rokoni kapcsolatát taglaljuk, mert e tényező privát jellegében is igazat adunk a zöld politikusnak – magánügy, egészen addig, amíg. Megtudtuk az interjúból, a magyarok szabadsága erősen ki van bontakozva, és a hon történelmének híres és hírhedt szereplőinek minőségét aszerint kell megítélni, hogy az illető miként szolgálta a magyarok hosszútávú érdekeit, nem szem elől tévesztve a lupe alatti figura mozgásterét – e megvilágításban akár Kádár vagy Horthy megítélését is árnyalni szükséges. Ám e megközelítéssel sem kívánunk ezúttal vitatkozni, ami távolról sem az egyetértésünk jele, hanem egyszerűen nem óhajtjuk szem elől téveszteni, mit is akartunk megosztani széles olvasótáborunkkal.
A Főigazgató Asszony megszólaltatása igazi meglepetés volt. Kellemes-e vagy sem, ez éppúgy magánügy, mint bárkinek az opera iránti rajongása/utálata. (Amíg nem ő osztja a zsozsót a kultúrában.)
Ámde a műsorvezető nem kért engedélyt az interjúhoz. És tudják, miért? Mert nem kellett neki engedélyt kérnie. Tegyük hozzá, egy előzetes konzultációnak éppenséggel helye lenne, lett volna, ám e lehetőségnek az elmulasztása nem jár hátrányos következményekkel az újságíró kollégára nézvést. Függetlenül attól, amit gondolunk a tárgyban.
Hát bizony ilyen egy „szélsőségesen liberális médium.” Köszönet az elismerő szavakért.
