Arató András: Ungárnak mégiscsak igaza volt

Ungár Péter Kun Zsuzsa azon dupla kérdésére, hogy ti. mit szól a kedves vendég a Klubrádió jogainak törvénytelen korlátozásához, továbbá gazdag ember lévén támogatja-e kisebb-nagyobb összegekkel a fennmaradását, határozottan nemet mondott e jeles férfiú, méghozzá indoklással: a Klubrádió szélsőségesen bal-liberális médium, a legszélsőségesebb, ha egy darab külföldön működő szereplőt nem számolunk. Indokolásra nem került sor, igaz, ezt a műsorvezető nem is forszírozta. Hozzátette Ungár, hogy az ő anyagi helyzete magánügy. Utóbbi megállapítás még vizsgálat tárgyát képezheti, minthogy a vagyonnak nem a ténye, hanem az eredete, a növekedés módja közérdeklődésre tarthat számot. Természetesen bárki esetében így van ez, legyen bár a neve Pista, Kati, Tóni, Lölő, Dezső.

Nem kértük őt a szembe-dicséretre, mégis jólesik az embernek. Elvégre egy rádió fikázása annak élő adásában mégiscsak a szabadság dicsérete. Képzeljük el, amint a Párt tévéjében-rádiójában, vagy akármelyik kesmoid mutációban egy vendég őszintén elmondja a véleményét a szervilis propaganda-média erkölcsi és szakmai minősíthetetlenségéről!

Most éppen jól megérdemelt szabadságunkat töltjük oly távol a székesfővárostól, hogy esélyünk sincs egy kört közösen megtenni a Szent Jobbal, a Klubrádiót mégis sikerült meghallgatni. Nem a 25, 39, 49, stb. méteres rövidhullámon, hanem az ultránál is rövidebb frekvencián, az interneten.

Abban is a Tükörfordítás című műsor jutott el hozzánk, határokon átívelve. Nem konkrét műsort szándékoztunk meghallgatni, hanem csak úgy bekapcsoltuk. Sokan vagyunk ezzel így, bármikor érdemes megnyitni, szinte mindig érdekes, amit hallunk.

Ismerős volt a riportalany hangja, a rádió hallgatói bizonyára azonnal felismerték, noha sok-sok éve nem hallhatták nálunk Schmidt Máriát. (Itten utalhatnánk az „emlékezetes” szó tárgyában az első bekezdésben írottak igazára, ám nem tesszük, pusztán álszerénységből). Nem az adás tartalmáról kívánunk most megemlékezni, nem azért, mintha ne lett volna érdekes (emlékezetes), hanem mostan nem az a témánk. Még csak nem is a sokszoros főigazgató-főtanácsadó, a nemzeti nagytőke megteremtésében úttörő szerepet áldozatosan magára vállaló hölgy és az LMP-korifeus rokoni kapcsolatát taglaljuk, mert e tényező privát jellegében is igazat adunk a zöld politikusnak – magánügy, egészen addig, amíg. Megtudtuk az interjúból, a magyarok szabadsága erősen ki van bontakozva, és a hon történelmének híres és hírhedt szereplőinek minőségét aszerint kell megítélni, hogy az illető miként szolgálta a magyarok hosszútávú érdekeit, nem szem elől tévesztve a lupe alatti figura mozgásterét – e megvilágításban akár Kádár vagy Horthy megítélését is árnyalni szükséges. Ám e megközelítéssel sem kívánunk ezúttal vitatkozni, ami távolról sem az egyetértésünk jele, hanem egyszerűen nem óhajtjuk szem elől téveszteni, mit is akartunk megosztani széles olvasótáborunkkal.

A Főigazgató Asszony megszólaltatása igazi meglepetés volt. Kellemes-e vagy sem, ez éppúgy magánügy, mint bárkinek az opera iránti rajongása/utálata. (Amíg nem ő osztja a zsozsót a kultúrában.)

Ámde a műsorvezető nem kért engedélyt az interjúhoz. És tudják, miért? Mert nem kellett neki engedélyt kérnie. Tegyük hozzá, egy előzetes konzultációnak éppenséggel helye lenne, lett volna, ám e lehetőségnek az elmulasztása nem jár hátrányos következményekkel az újságíró kollégára nézvést. Függetlenül attól, amit gondolunk a tárgyban.

Hát bizony ilyen egy „szélsőségesen liberális médium.” Köszönet az elismerő szavakért.