Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Arató András: De szeretnénk fideszesek lenni
29/06/2023 10:04
| Szerző: Arató András
Mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. A liberálisoknak egyébiránt a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen "voksolók" törpe minoritása. A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált.
Ez így kissé túlzás, talán még az sem áll, hogy irigyelnénk azokat, akik képesek fideszni.
Mostan nem az anyagiak miatt, mert ahhoz tág ez a kör. Hisz’ miért is vágyna bárki is a narancshitűek közé tartozni, ha egyszer megadatott neki a tisztánlátás, az értelem, a szolidaritás és megannyi humánus érték birtoklása. Tán könnyebb a tanárnak az anyagi és erkölcsi nyomor elviselése, gyorsabban szalad el az az egy-két esztendő a csípőprotézisre várva, kevésbé hiányzik a nagyinak a kivándorolt unoka, ha közben elhiszi, ez a lehetséges világok legjobbika? Ha a pénz, a vagyon iránti vágy inspirálná mondandónkat, nem a Pártközeliség delejét emlegetnénk, még csak nem is a tűzoltó vagy a katona egyenruhája delejezné kis Balázst, hanem gázszerelésről, vejűdésről, kurátorkodásról álmodoznánk. Vadakat terelő juhász vs. nemzeti tehénvadász.
Hanem a feltétel nélküli elfogadás képessége, az biz’ megkönnyíti az ember dolgát. Szívmelegedni, midőn a vezér konzultál a nemzettel – a lófxszt konzultál – és bármi is az eredmény, az kilencven százalék; tapsolni, amikor önmagát kiáltja ki békepárti politikussá (pusztán szerénységből, hisz mindenki más méltatlan a kikiáltásra), az egyetlen ilyenné deklaráltatik földön, vízen, levegőben (leszámítva néhány neonáci elvbarátot, akik viszont sajnálatosan távol vannak mindennemű kormányzati esélytől) – egyszerű, mint a krumplileves (ami legyen krumplileves). Látni a média virágzó kiegyensúlyozottságát, az esélyek egyenlőségét, az igazságnak és az egészségnek az ő szolgáltatását, a boldog gyermek- és tanárorcákat -sorolhatnánk a végtelenségig; szóval mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. Jó lehet abban a boldog együgyűségben dagonyázni, amikor nem az az igaz, ami igaz, hanem amit Ő mond, ami Őt szolgálja.
Sajnos a liberálisok nem képesek a gondolkodás totális leépítésére. Nekik, nekünk, a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen „voksolók” törpe minoritása.
A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált. A „jogosultak” 9 százalékának háromnegyede nem kényszerít semmire, hasonlóan megosztó, csak éppen autós és biciklista között, mint a régi viccben „a miért pont a biciklisták” kérdés. Milyen egyszerű lenne az agy nélküli következtetés: a mi fajtánk kölyke, tehát úgy van jól, ahogy ő gondolja. De sajnos - hál’ Istennek nekünk ez nem megy. Kinek jó ez a kerékpársávos, híd- és rakpart-lezárásos, méhlegelős korlátozás? Azoknak, akik szerint a háború Amerika és Brüsszel miatt húzódik, akik szerint Putyin nem háborús bűnös (akik benyalják, e kérdés csak a béke megteremtése után vethető fel), mert látják, a pozícióikat nem veszélyeztetik az aszfalton marakodók.
Vigasztalásul gondoljunk arra, hogy amikor a rosszak mellé nyúlnak, jót cselekszenek, ám a jók is hibáznak, olyankor tesznek rosszat. Még ha sajnos az előbbiek ritkábban rontanak is, mint az utóbbiak.
Nem szeretnénk fideszesek lenni. Merünk ugyan nagyot álmodni, de ismerjük a mértéket.
