Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Arató András: De szeretnénk fideszesek lenni
29/06/2023 10:04
| Szerző: Arató András
Mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. A liberálisoknak egyébiránt a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen "voksolók" törpe minoritása. A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált.
Ez így kissé túlzás, talán még az sem áll, hogy irigyelnénk azokat, akik képesek fideszni.
Mostan nem az anyagiak miatt, mert ahhoz tág ez a kör. Hisz’ miért is vágyna bárki is a narancshitűek közé tartozni, ha egyszer megadatott neki a tisztánlátás, az értelem, a szolidaritás és megannyi humánus érték birtoklása. Tán könnyebb a tanárnak az anyagi és erkölcsi nyomor elviselése, gyorsabban szalad el az az egy-két esztendő a csípőprotézisre várva, kevésbé hiányzik a nagyinak a kivándorolt unoka, ha közben elhiszi, ez a lehetséges világok legjobbika? Ha a pénz, a vagyon iránti vágy inspirálná mondandónkat, nem a Pártközeliség delejét emlegetnénk, még csak nem is a tűzoltó vagy a katona egyenruhája delejezné kis Balázst, hanem gázszerelésről, vejűdésről, kurátorkodásról álmodoznánk. Vadakat terelő juhász vs. nemzeti tehénvadász.
Hanem a feltétel nélküli elfogadás képessége, az biz’ megkönnyíti az ember dolgát. Szívmelegedni, midőn a vezér konzultál a nemzettel – a lófxszt konzultál – és bármi is az eredmény, az kilencven százalék; tapsolni, amikor önmagát kiáltja ki békepárti politikussá (pusztán szerénységből, hisz mindenki más méltatlan a kikiáltásra), az egyetlen ilyenné deklaráltatik földön, vízen, levegőben (leszámítva néhány neonáci elvbarátot, akik viszont sajnálatosan távol vannak mindennemű kormányzati esélytől) – egyszerű, mint a krumplileves (ami legyen krumplileves). Látni a média virágzó kiegyensúlyozottságát, az esélyek egyenlőségét, az igazságnak és az egészségnek az ő szolgáltatását, a boldog gyermek- és tanárorcákat -sorolhatnánk a végtelenségig; szóval mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. Jó lehet abban a boldog együgyűségben dagonyázni, amikor nem az az igaz, ami igaz, hanem amit Ő mond, ami Őt szolgálja.
Sajnos a liberálisok nem képesek a gondolkodás totális leépítésére. Nekik, nekünk, a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen „voksolók” törpe minoritása.
A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált. A „jogosultak” 9 százalékának háromnegyede nem kényszerít semmire, hasonlóan megosztó, csak éppen autós és biciklista között, mint a régi viccben „a miért pont a biciklisták” kérdés. Milyen egyszerű lenne az agy nélküli következtetés: a mi fajtánk kölyke, tehát úgy van jól, ahogy ő gondolja. De sajnos - hál’ Istennek nekünk ez nem megy. Kinek jó ez a kerékpársávos, híd- és rakpart-lezárásos, méhlegelős korlátozás? Azoknak, akik szerint a háború Amerika és Brüsszel miatt húzódik, akik szerint Putyin nem háborús bűnös (akik benyalják, e kérdés csak a béke megteremtése után vethető fel), mert látják, a pozícióikat nem veszélyeztetik az aszfalton marakodók.
Vigasztalásul gondoljunk arra, hogy amikor a rosszak mellé nyúlnak, jót cselekszenek, ám a jók is hibáznak, olyankor tesznek rosszat. Még ha sajnos az előbbiek ritkábban rontanak is, mint az utóbbiak.
Nem szeretnénk fideszesek lenni. Merünk ugyan nagyot álmodni, de ismerjük a mértéket.
