Nem lett meghosszabbítva a brüsszelezés Bicskéig - Kárpáti Iván jegyzete
A propaganda egyik legnagyobb veszélye, hogy egy idő után már nem a választókat győzi meg, hanem azokat, akik csinálják.
Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Arató András: De szeretnénk fideszesek lenni
29/06/2023 10:04
| Szerző: Arató András
Mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. A liberálisoknak egyébiránt a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen "voksolók" törpe minoritása. A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált.
Ez így kissé túlzás, talán még az sem áll, hogy irigyelnénk azokat, akik képesek fideszni.
Mostan nem az anyagiak miatt, mert ahhoz tág ez a kör. Hisz’ miért is vágyna bárki is a narancshitűek közé tartozni, ha egyszer megadatott neki a tisztánlátás, az értelem, a szolidaritás és megannyi humánus érték birtoklása. Tán könnyebb a tanárnak az anyagi és erkölcsi nyomor elviselése, gyorsabban szalad el az az egy-két esztendő a csípőprotézisre várva, kevésbé hiányzik a nagyinak a kivándorolt unoka, ha közben elhiszi, ez a lehetséges világok legjobbika? Ha a pénz, a vagyon iránti vágy inspirálná mondandónkat, nem a Pártközeliség delejét emlegetnénk, még csak nem is a tűzoltó vagy a katona egyenruhája delejezné kis Balázst, hanem gázszerelésről, vejűdésről, kurátorkodásról álmodoznánk. Vadakat terelő juhász vs. nemzeti tehénvadász.
Hanem a feltétel nélküli elfogadás képessége, az biz’ megkönnyíti az ember dolgát. Szívmelegedni, midőn a vezér konzultál a nemzettel – a lófxszt konzultál – és bármi is az eredmény, az kilencven százalék; tapsolni, amikor önmagát kiáltja ki békepárti politikussá (pusztán szerénységből, hisz mindenki más méltatlan a kikiáltásra), az egyetlen ilyenné deklaráltatik földön, vízen, levegőben (leszámítva néhány neonáci elvbarátot, akik viszont sajnálatosan távol vannak mindennemű kormányzati esélytől) – egyszerű, mint a krumplileves (ami legyen krumplileves). Látni a média virágzó kiegyensúlyozottságát, az esélyek egyenlőségét, az igazságnak és az egészségnek az ő szolgáltatását, a boldog gyermek- és tanárorcákat -sorolhatnánk a végtelenségig; szóval mily könnyű lehet a kognitív disszonancia talaján mindennemű mérlegeléstől távol tartani egyre diszfunkcionálisabb agyunkat. Jó lehet abban a boldog együgyűségben dagonyázni, amikor nem az az igaz, ami igaz, hanem amit Ő mond, ami Őt szolgálja.
Sajnos a liberálisok nem képesek a gondolkodás totális leépítésére. Nekik, nekünk, a kilenc százalék háromnegyede éppúgy nem cselekvésre kötelező döntő többség, mint a brüsszeli szankciók ellen „voksolók” törpe minoritása.
A fővárosi lakók éppúgy nem gyűltek össze, mint ahogy a nemzet nem konzultált. A „jogosultak” 9 százalékának háromnegyede nem kényszerít semmire, hasonlóan megosztó, csak éppen autós és biciklista között, mint a régi viccben „a miért pont a biciklisták” kérdés. Milyen egyszerű lenne az agy nélküli következtetés: a mi fajtánk kölyke, tehát úgy van jól, ahogy ő gondolja. De sajnos - hál’ Istennek nekünk ez nem megy. Kinek jó ez a kerékpársávos, híd- és rakpart-lezárásos, méhlegelős korlátozás? Azoknak, akik szerint a háború Amerika és Brüsszel miatt húzódik, akik szerint Putyin nem háborús bűnös (akik benyalják, e kérdés csak a béke megteremtése után vethető fel), mert látják, a pozícióikat nem veszélyeztetik az aszfalton marakodók.
Vigasztalásul gondoljunk arra, hogy amikor a rosszak mellé nyúlnak, jót cselekszenek, ám a jók is hibáznak, olyankor tesznek rosszat. Még ha sajnos az előbbiek ritkábban rontanak is, mint az utóbbiak.
Nem szeretnénk fideszesek lenni. Merünk ugyan nagyot álmodni, de ismerjük a mértéket.
