Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Éljen a dupla dzsé
16/06/2023 08:19
| Szerző: Arató András
Kicsit izgultam, nehogy baj legyen, amíg távol vagyok, meg ne törjön a lendület a fejlett nerizmus alapjainak lerakása útján, mert az imperialista ellenség a nyárelőn sem aluszik. Hál’ Istennek minden szépen haladt nélkülem is tovább. Testünkkel is megvédjük a NATO-t a svédektől, ugyanannyi pénzből kevesebbet kell cipekedni a piacról, a Libri is Mátyás király birodalmába került, a nép pedig boldogan áldozatot hozva előfizetett tízezer példány Nemzeti Sportra...
Basszus, hol van ezen a klaviatúrán a dzsé betű? A q megvan, de arra ritkán van szükség, a qkorica nem kiemelt téma.
Hanem így jár az, aki nem gyakorol: kijön a praxisból, talán csak a bicikli meg a palacsintaevés a kivétel, meg még az, ami.
Egy hónapja nem ragadtam billentyűt, mert meglátogattam a háborúpárti Samu bácsit, majd egyszer talán róla is írok, az is lehet, hogy kétszer, vagy ki tudja. Gyuri bácsival, ahogy mindig, amikor Amerikában vagy máshol járok, úgy most sem találkoztam, csak nehogy sértődés legyen a dologból.
Kicsit izgultam, nehogy baj legyen, amíg távol vagyok, meg ne törjön a lendület a fejlett nerizmus alapjainak lerakása útján, mert az imperialista ellenség a nyárelőn sem aluszik. Hál’ Istennek minden szépen haladt nélkülem is tovább. Mostan ugyanannyi pénzből még kevesebbet kell a piacról cipekedni, az iskolákban ma már ugyanolyan jó tanárnak lenni, mint diáknak, az óvódákban pont annyi nemváltó műtétet végeznek, mint más offshore paradicsomokban, a kórházakban csak sporadikusan fordulnak elő operációk, azok is később mint amikor; annyi eső áldotta a nemzet talaját, amennyi az aranytermelő országok élvonalába repítette a hont, ráadásul a mi akkugyáraink fedettek, ezért a magyar elemek megőrizték száraz és lapos jellegüket – egy Szokol rádió kettő darab ilyen termékkel és egy befőttes gumival elüzemel akár két hétig is, ha nem kapcsolod be. Tovább virágzik a galagonya és a megbonthatatlan szovjet-magyar, ismét a jó oldalra álltunk, mint megannyiszor az előző században, a béke oldalára, tisztelnek is minket a nagyvilágban, mint eb a szaharát. Tapasztaltam a nagy vízen túl is. Jut szembe, in medias res, Amerikában, ami közismerten hanyatlik, génmódosították a kutyákat. Közepesen sok van belőlük országszerte, de nem szarnak. Ezt onnan lehet tudni, hogy az ember járja a városokat és a vidéket, és azért nem lép bele, mert egyszerűen nincsen. Sőt, olyan szegény ma már az a szerencsétlen ország, hogy a szeméttel is kénytelenek spórolni, ezért nem dobnak el semmit az utcán az emberek, akik zömmel idióták, minthogy folyton mosolyognak rád, nevetgélnek, köszöngetnek.
Ha az ingadozó Vatikánt nem számítjuk, köztudottan egyetlen ország áll a béke pártján, amit onnan is lehet tudni, hogy a testünkkel is megvédjük a NATO-t a svédektől. Ezáltal még egy csomó pénzt is megspórolunk, ugyanis nem kell 735 millióért megvásárolnunk azokat a fegyvereket, amiket a kormány meg sem rendelt.
„Végre valami jó hír! Berlusconi meghalt. Hogy a Monty Pythont idézzem az O2-ből: egy kinyiffant, hátra van még öt” – ez John Cleese Twitter-bejegyzése. Hiába, ahányan vagyunk, annyiféle módon éljük át a gyászainkat. Orbán Viktor és más nagy és illiberális demokraták például súlyosan szomorkodnak, amiből az következne, hogy Cleese megy el a temetésre és nem a magyar miniszterelnök, de valami, konkrétan a Magyar Nemzet vagy valamelyik ugyanolyan azt sejteti, hogy ez éppen fordítva lesz.
Miközben nálunk érzékelhetően minden folyamatosan és egyenletesen halad előre, noha a cseresznye megint nem lett piros, hanem elrohadt az égi áldás segedelmével, most sem maradtunk csúcspont nélkül: a nép boldogan áldozatot hozva előfizetett tízezer példány Nemzeti Sportra! Bízzunk az újabb fejlődésben, és követeljük: ne csak a kormányszervek, hanem az iskolák és a kórházak is kövessék a példát. Nemzeti Sportot minden óvodás kezébe! És Magyar Nemzetet! Picsába a piszkepapírral!
Szinte készen van, mondhatni a nyomda ajtaján kopogtat a következő könyvem. Bármelyik pillanatban csöröghet a telefon, alighanem a Libri, ami most Mátyás király birodalmába került, minden követ megmozgat a kiadási jogokért, de megnyugtathatjuk a kormányt, bárhogy is alakul az ügy, a tízezer példányt megvásárolhatja. A kötet címe: „Basszus – üzenetek Abszurdisztánból” lesz. Aligha tudnak ellenállni neki.
Ami pedig a dzsé betűt illeti, megtaláltam a billentyűzeten, immár felhőtlen boldogsággal írhatom le a bonyolult szavakat is: jam, maharadja, jámi, állami büjé, jungel, jentri, jeki, jembori, brij. És: magyar ember nem jender.
Még hogy a kormány halanjázik!?
