Gábor György: Színház az egész Orbán-rezsim
Nem Orbán tiltotta ki a Vígszínházból Székely Csabának, a kortárs magyar irodalom nemzetközileg is magasan kvalifikált, rendkívül fontos műveket alkotó, kiemelkedő tehetségű drámaírójának a művét, hanem a Vígszínház miskolci kocsonyaként remegő ajtónállói, a szolgáltatásaikért és végtelen lojalitásukért pozícióba segített kegyencek, akik rendeltetésszerűen félik és rettegik a Nagy Őt, s akik pontosan tudni vélik (mert persze pontosan tudják is), mit mondana a Nagy Ő Székely Csaba "bátor, szabad, szókimondó" darabjára, amely – ennyi bizonyosnak tűnik – valószínűsíthetően nem a NER-nek állítana színpadi emlékművet.
Kardos András: A normalitás kisajátítása
Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.
Vásárhelyi Mária: Deák Ferenc és a lakájsajtó
Aki már végigült néhány, általa indított sajtó- rágalmazási- vagy becsületsértési pert, annak nagy eséllyel elmegy a kedve attól, hogy a bíróságon keresse az igazságát
Miklósi László: Itt a juss!
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."
Kardos András: Kiszera méra bávatag
Mindezt azért mondtam el, mert az a politikai bódulat, amelyet Orbán gátlásnélküli hatalomvágytól, vagyongyarapodástól, az ellenzék, a "progresszívok" elleni gyűlölettől vezetve, immár több mint egy évtizede gyakorol, úgy nyerhette el hitelét hárommillió embernél, hogy még a vele nem egyetértő értelmiség számára is – mint most láttuk – eladta önmagát és ezt a kiszera méra bávatag nyelvet egy új világ teremtő varázslójaként.
Gábor György: Kövér László istenes iránytűje
És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a "demens vénembernek" a sűrűn idézett álláspontja: Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!"
Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Arató András: Lakógyűlés
17/05/2023 17:06
| Szerző: Arató András
A nemzeti konzultáció épületes kérdései ekképpen foglalhatók össze: "Most minden nagyon jó, sőt, annál is jobb. Akarja-e Ön, hogy szarabb legyen Brüsszel és Soros Gyuri bácsi ármánykodása következtében?" Ellenben a lakógyűlés három kérdésének vektora más irányba mutat: "Most elég szar a helyzet a fővárosban. Szeretnéd (itt tegeződés van, nehogy összekeveredjenek a dolgok), hogy még szarabb legyen, vagy nem szeretnéd?"
Minthogy évtizedek óta családi házban lakom, a lakógyűlés fogalmától térben és időben eltávolodtam. Most sem kerültem közelebb hozzá, aminek nem a virtuális technika a fő oka.
No persze előjönnek régi emlékek. Amikor végre elkészült az ötvennégy lakásos társasház, körülötte sártenger, a lakásokban nincs telefon, majd pár év múlva lesz, ha akad a lakók között olyan, akinek jól pozicionált szülője van. Választunk közös képviselőt, akit aztán egy-két év múlva, amikor a ház már a társadalmi környezethez képest végre működik, a lakók közössége érdemeire tekintettel jól levált.
Hanem ez most másmilyen lakógyűlés, itt nem lehet elmondani, hogy Kovácsék kutyája a kuka mellé piszkít szerdánként és szombatonként, a Nagyéknál üvölt a magnó, biztos Coca-Cola mámorban fetrengenek a huligánok, mert a szülők nem nevelik őket tisztességre; a Molnárék direkt bőgetik a féléves kölküket, amitől a Kratzenbach néni krákog, föltekeri a tévé hangerejét, így viszont a Málnásiék nem hallják, amint a Fehérék a Szabad Európát hallgatják, de nyugalom, így is följelenti őket valaki.
Ez most olyan lakógyűlés, amin az ÉGY-1234-ABCD formátumú egyedi azonosítóval lehet részt venni. Nem látjuk élőben sem Fehéréket, sem Kratzenbach nénit, sem a közös képviselőt. A gyűlés szavunk új értelmet kapott, nem igényli a személyes találkozást.
Olyan, mint egy nemzeti konzultáció (NK), de nem egészen. „Maj’nem mind egy macskánál nagyobb” – mondta volt Hofi tanúja a „mekkora volt?” kérdésre, amikor egy rabló azonosításáról esett szó.
A NK épületes kérdései ekképpen foglalhatók össze: Most minden nagyon jó, sőt, annál is jobb. Akarja-e Ön, hogy szarabb legyen Brüsszel és Soros Gyuri bácsi ármánykodása következtében?
Ellenben a lakógyűlés három kérdésének vektora más irányba mutat: Most elég szar a helyzet a fővárosban. Szeretnéd (itt tegeződés van, nehogy összekeveredjenek a dolgok), hogy még szarabb legyen, vagy nem szeretnéd?
Ezután a népakarat iránti érdeklődés fővárosi projektje az országoséhoz hasonló trendet mutat. Valakik összegyűjtik a voksokat, és közzétesznek adatokat.
A figyelmes olvasó már két bekezdéssel előbb fölszisszenhetett, benyújtaná jogos reklamációját, ha lenne hova, ám elébe megyünk a beismeréssel: bizony hogy nem három, hanem négy kérdést küldött nékünk a főpolgármester, ám a negyedik természetét tekintve elüt a megelőzőktől. Ezt ugyanis egy kétmondatos forgalomtechnikai tanulmány vezeti be, amely rögzíti a korszakalkotó felfedezést: forgalmi dugók csakis ott keletkeznek, ahol járművek vannak. Következésképpen, ahonnan kitiltják őket, ott nincsen dugó. „Két kerék jó, négy kerék rossz” – így sommázhatjuk a közlekedésre adaptált orwell-i hétparancsolatot. Mert „1. Aki négy keréken jár, az ellenség. 2. Aki két keréken jár, vagy szárnyai vannak, az barát.” Van azonban kivétel, nevesen a busz, legalábbis a kék színű. Meg a taxi, ami sárga. Alaptörvényszerűség: ahogy csökkented a folyó két partját összekötő hidak számát, úgy csökken a torlódás az utakon. 1849, a Lánchíd felavatása előtt nem volt divatban ez a ma szokásos urizálás, átrándulgatás a Duna másik partjára, meg vissza.
A konkrét kérdés megfogalmazása követi a NK jól bevált módszerét. Jön hát a вопрос: „Ön szerint milyen legyen a közlekedés a Lánchídon?”
Aztán következik a menü két fogása:
„Továbbra is sűrűn és dugók nélkül járhassanak a buszok”, vagy: „A felújítás előtti, a jelentős dugók ellenére is” sic! – nem frusztráljuk a polgárokat a mondatban holmi állítmányokkal, csak megzavarná a tisztánlátást.
A dilemma eldöntéséhez elsősorban a kizárólag Pesterzsébet és Budafok, illetve Újpest és Békásmegyer között közlekedő polgártársak véleményét célszerű figyelembe venni, hiszen ők nyilvánvalóan nem elfogultak a kérdésben.
Alaposabban átgondolva, mégiscsak másmilyen ez a budapesti konzultáció. A NER kérdései egységesek, egységesek a válaszok is: aki a rendszer híve, az mindenben egyetért, kitölti, beküldi, oszt jónapot. A dollárbaloldal által megtévesztett egyre szűkülő kisebbség nem ért egyet, nem tölti ki, nem küldi be, vagy ha mégis, lófxszokkal díszíti.
Mostan a fideszesek bojkottálnak az első három kérdés miatt. A szimfónia negyedik tétele viszont a többieket osztja meg az általuk használt kerekek száma alapján. Ne hozzuk most be a bicikliző autós és az autózó biciklista skizofrén problémakörét, noha kitűnő megoldások mutatkoznak. Például a kerékpározók száz kilométer igazolt tekerésenként kapjanak egy egyszeri autós Lánchíd-átkelő jegyet, csak oda.
Gratulálhatunk. Az eredmény biztosan kedvező lesz – a kormány számára.
(Kiemelt kép: Bauer Sándor/Fortepan)
