Arató András: Drágám, a kártevők összementek

Vadai Ágnes, a DK parlamenti képviselője egy interjúban a honvédség tábornokainak és vezérkari főnökének leváltását az 1937-es sztálini hadsereg-tisztogatáshoz hasonlította. Ekkor Dési János, a Klubrádió riportere közbeszólt, felhívta a riportalany és a hallgatók figyelmét a nem jelentéktelen különbségre: Sztálin Tuhacsevszkijt és egy sor tábornokot kivégeztetett, a nálunk most zajló kényszernyugdíjazások számottevően humánusabb megoldások. A riportalany egyetértőleg nyugtázta a közbeszólást.

 

Mikhail Tuhacsevszkij

 

A miniszterelnök az állami rádióban az egyik péntek reggeli szokásos népnevelési órában (vagy valamelyik másik szent helyszínen és időpontban) a Karmelita kolostor előtti kordonbontásról hirdetett igét. Felidézte a dicső 2007-es esztendőt, midőn ő maga és partizán alakulata csavarkulcsot ragadott, és önkezűleg vetett véget a rémuralomnak, visszaállítva a nép jogát a Kossuth téri szabad szxráshoz. Egészen más volt az ő harcuk célja, mint a mai renitenseké, nem önző módon béremelést követeltek a pedagógusoknak, hanem teljhatalmat a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, és a velük szövetséges haladó értelmiségnek, amely uralmat aztán az ő Kiválasztottjukon keresztül gyakorolhatják az idők végezetéig, és azon túl. – De miniszterelnök úr, fölgyújtották a tévészékházat, tankot mozgattak meg az akkori tüntetők, végig garázdálkodták a fővárost, kővel dobálták a rendőröket, most meg a rendőrök könnygázt fújnak diákok, köztük gyermekkorúak arcába, mit szól Ön ehhez? – szólt volna közbe a szerkesztő-riporter, ha lett volna jelen ilyen foglalkozású, közrendet megzavaró személy az interjú helyszínén.

Hasonló inszinuációra nem került sor a miniszterelnöknek a Bálna hasában elhintett magvaival összefüggésben sem, nagyon helyesen, hiszen a közbeugatás megtöri a gondolatmenetnek az ő ívét, ami nagy kár lenne. Csak megzavarná a népnek azon részét, amelyik még nem a belügyminiszter-képző alsótagozaton sajátította el a gondolkodás negligálásának módszerét. Az ilyen kotnyeleskedő képes lenne arra vetemedni, hogy belebonyolódjék téves etimológiai zsákutcákba a progresszív szó tartalmán filozofálva. De mi már tudjuk, a progresszív nem haladót jelent, mert ha haladót jelentene, akkor Kedves Vezetőnk ez utóbbi szót használta volna. Ám nem a magyar szavak amúgy természetes preferenciája miatt járt volna így el, hiszen ma már a progresszív is ősi magyar szó, hanem mert mondandója az „előre megyünk, nem hátra” mondakörbe tartozik, aminek az a lényege, hogy a fölfelé nem valami önkényesen, anarchisztikusan meghatározott irány, hanem a Párt Központi Bizottsága által kijelölt vektor.

 

Forrás: DeepAI

 

Ami a lényeg, az a vírus-veszély. A XX. század elején patkányok rágták a nemzet testét, meg paraziták, amik ellen – méretük miatt – hatékonyan lehetett védekezni, megakadályozva az egészségtelen fajtakeveredést. Napjainkban viszont „egy nemzetek elsorvasztására kifejlesztett vírussal” kell megküzdeni, ami kicsi, kisebb, mint Gyuri bácsi. E változások jól demonstrálják azt a miniatürizálási folyamatot, amellyel szemben csakis rendkívüli, teljeskörű és időben nem korlátozott felhatalmazással képes minket megvédeni az, aki a szankciók káros hatásaitól is megóvta a nemzetet, konkrétan egy előre (felfelé) mutató infláció jótékony ernyőjével fedte le a lakosságot. Szerencsére nincs Ő teljesen egyedül az Univerzumban az imperializmus elleni szűntelen harcában, hiszen volt és talán lesz néki segédje, Tőle tudjuk ugyanis, hogy „Donald Trump visszatérése a békét jelentené.”