Arató András: Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Nem tudjuk, mit gondolt Ferenc, amikor rá hivatkozva lóra ültették honunk és korunk kiemelkedő terroristáját, nem tudjuk, mert nem beszélt róla. A téma negligálásának számos oka lehetett, például nem olvasta a napi sajtót, nem akarta megbontani a Családdal közös fotó békéjét, vagy csak egyszerűen nem fért fel a téma az idő könyörtelen vonatára – más szóval, nem lett volna szerencsés megvárni a csúcsforgalmat, megkockáztatni a ferihegyi késést.

Nem tudjuk, mit gondolt Katalin, amikor világi kegyelemben részesíttették vele a molotovos robbantót, bár az ő esetében már ennyi feltételezés is túlzás. Beosztását tekintve ugyanis nem feladata neki a töprengés – amíg a hazában nem ragyog minden ablak, addig nem ülhet a babérjainkon, és még a monogrammal ékesített fülbevalórend sem nincsen megalapítva.

A vezérkari cserebere nem véletlenül időzíttetett a pápa látogatását követő napokra, noha az összefüggés felfedezése még várat magára. Indokolt volt a csere, Szalay-Bobrovniczky hadügyminiszter és fegyvergyáros megmondotta a kulcsmondást, harcászati szintről hadműveleti szintre lépünk, ezért van szükség a szemléletváltásra. Romulusz, nem a Nagy, hanem a Ruszin-Szendi nyilván harcászati-párti, ellenben Böröndi hadműveleti szemléletű, hiszen őt nem köti névrokonság sem valóságos, sem dürrenmatti római császárokhoz. A laikus közönség eleddig nem rendelkezett kellő ismerettel a két stratégia közötti eltérésről, de most már a nép is tudja: vissza kell hozni az oktatásba a nukleáris elrettentést, más kifejezéssel élve a szittya gondolkodásmód jól bevált tradícióját célszerű alkalmazni az új kihívások közepette. Ugyanis hazánk háborút megelőző állapotban leledzik. És: Böröndi Gábor László altábornagynak van aktuális tudása a NATO belső védelmi rendszerével kapcsolatban.

Az összes fontos körülményt megtalálja a sorok közötti olvasásban nagy gyakorlatra szert tett publikum. Például: Ruszin-Szendin nem rendelkezik a szükséges rutinnal és aktuális tudással a NATO belső védelmi rendszerét illetően. Aztán: korábban már jelen volt az oktatásban a nukleáris elrettentés, csak kézen-közön eltűnt. Hiába kérték szép szóval, hogy aki elvitte, hozza is vissza, mint a Tűz van babám! tűzoltói a tombola-nyereményeket, az egoista önzés kizárta a bűnbánó belátást. És az új hadvezetés jól érzékelhetően rendelkezik az empirikus-filozofikus-historikus intellektus előnyeivel, analízise alapvető felismeréshez vezetett. Ugyanis az emberiség történetének minden pillanatában háborút megelőző állapotban tudhatta magát. Különösen békeidőben. Meg háborúsban.

Ferenc pápa másodszor járt hazánkban.

A jó Godefroy lovag (Jean Reno) kétszer látogatott el a jelenkorba. (Tegyük hozzá, sokkal többeknek mi voltunk a jövő, és reményeink szerint mi leszünk a múlt. Bár utóbbi ellen sokat teszünk fegyverrel, gyárkéménnyel, PET-palackkal). Harmadjára a szerzők a XVIII. századba repítették a szereplőket.

Hanem ami a terrorista amnesztiáját illeti, hazánk ebben is példamutató. A dollárbaloldal persze rikácsol, a Hanyatló még túszokra sem hajlandó cserélni a robbantókat. Hanem itt megint a bölcsesség ütötte fel a fejét. A szabadon engedett tetterős ember még sokféle célra lesz felhasználható…

Mindamellett nem árt felidézni a Kabaré című film kulcsjelentét, amikor a sörkertben felcsendül a náci fiatalok nótája. Ezeket akarják maguk két pofonnal hazazavarni?

Hogy hogy jön ide a pápa? Hát repülővel.

 

Címlapi fotó: Jean Reno (Godefroy de Montmirail) és Christian Clavier (Zsákfos a bolondos) a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című filmből