Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Vissza a jövőbe
14/04/2023 14:14
| Szerző: Arató András
Ha egy időutazó küldött találkozna a még pályájuk előtt állókkal, Hitlerrel, Sztálinnal, Torquemadával, Néróval, Idi Amin Dadával és elintézné ezeket a még ártatlanokat, súlyos és jogos büntetés várna rá. A múltra vonatkozóan nincs morálisan és jogi szempontból helyes megoldás. De mi a helyzet a jelennel?
Azt még nem tudom, hogyan hozom kontextusba a nyolcvanas évek szórakoztató filmtrilógiáját, de nem kell aggódni egy olyan országban, ahol minden lehetséges. Minden is.
Kiindulhatunk például abból, hogy az említett sci-fi amerikai. És hát, mint újra tudjuk, minden rossz forrása az USA.
Világháború küszöbén állunk, mert a Nyugat támogatja Ukrajnát. Nem azért állt elő ez a veszélyes helyzet, mert Oroszország megtámadta az ő hadseregével a szomszédját, azzal a békés és nemes szándékkal, hogy egyrészt tőle területeket kebelezzen be, másrészt megbuktassa a demokratikus választásokon győztes Zelenszkijt, hanem mert a Hanyatló fegyvereket, pénzt és bátorítást ad a honunk és a medve közé szorult kietlen mezőnek. 1956-ban is kis híján kirobbant a harmadik, akkor is a NATO-tagok voltak a hibásak, csak pont fordítva, minthogy nem segítették a magyar szabadságharcot.
A magyar polgárokat hitelesen, színesen és sokoldalúan tájékoztatják a lelkiismeretes médiamunkások az Origótól a nemzetünkről elnevezett betűhordozón át az állami harsonákig. Elég csak néhány címet magunkévá tenni, máris tudjuk, mi befolyásolja negatívan a jobb sorsra érdemes légy életkilátásait (ti. hogy mitől döglik):
„Megint lebukott Amerika: minden szövetségesét elárulja és hátba szúrja.”
„Itt a német döntés, ami miatt kitörhet a harmadik világháború.”
„Itt az ukránok újabb elképesztő terve - a magyarellenes ukrán külügyminiszter világháborús provokációja.”
„Háborús pszichózisba került a transzatlanti térség a KDNP szerint.”
Ha mégis akadna valaki a Kárpát-medencében, akit az említett köznevelési missziót betöltő médiumok elkerülnek, őt a kormányzat reklámmal segíti az eligazodásban:
„Brüsszel belesodorna minket a háborúba. Az Európai Parlament fegyvereket, harckocsikat, vadászgépeket és rakétarendszereket küldene a frontra. Ez világháborúhoz is vezethet… Magyarországon is vannak olyan politikusok, akik támogatják a fegyverküldést. De a kormány nem akarja, hogy Magyarország belesodródjon a háborúba… Csak az azonnali tűzszünet jelenti a megoldást. Békét és biztonságot akarunk!”
Szorgos kormányunk fáradságot és a pénzünket nem kímélve tesz meg mindent a tisztánlátásunkért.
Товарищи, конец! Ruszkik, haza! – micsoda korszerűtlenségek ezek a régmúltból, a három évtizeddel ezelőtti korból! Helyben is vagyunk, kapocsra leltünk: Marty McFly (Michael J. Fox) is éppen harminc évet abszolvált az x-tengelyen visszafelé az első utazása alkalmával.
Martynak a születése előtti években az a küldetése, hogy összehozza a szüleit, mert ha nem sikerül neki, meg sem születik, akkor pedig nem tud visszautazni a frigyet katalizálandó, és megint csak nem jön a világra, immár duplán. Izgulunk rendesen, de végül sikerül a bravúr, létrejön a lamúr, harminc év múlva újra meg lehet csinálni a filmet. Vagy egy másikat.
Zemeckis filmje leragad egy kis családi magánproblémánál, holott lehet a felvetésnek a történelmet alapvetően befolyásoló dimenziója is. Megy a küldött az időutazásba, feladatai vannak az emberiség múltjának boldogabbá tétele érdekében, találkozások a még pályájuk előtt állókkal, Hitler, Sztálin, Torquemada, Néró, Idi Amin Dada – igen ám, de ha elintézi ezeket a még ártatlanokat, súlyos és jogos büntetés vár rá.
Lássuk be, a múltra vonatkozóan még akkor sem találnánk morálisan és jogi szempontból is helyes megoldást, ha megvalósulhatna az időutazás. Mondhatnánk, „utólag már szabhatjuk”.
Na de a jelennel, azzal mi a helyzet?
