Arató András: A Toportyán-ügyirat – folytatás

Mint ismeretes, BAZ megyében egy magyar vadász lelőtt egy svájci állampolgárságú farkast, aki, mármint a farkas, közel állt ahhoz, hogy egymagában, oxigén maszk nélkül teljesítse a kék-túrát. Túl az első hétszáz kilométeren már nyeregben érezhette magát a bestia, talán ezért nem adott értelmes válaszokat az őt igazoltatni próbáló pannon jágernek. Vagy csak egyszerűen nem tudott magyarul. Háborús időket élünk, rendkívüli és felhatalmazotti állapot van, éber társunk a honunkban a haza érdekét tarthatta szem előtt, midőn végzett az illegális vándorlóval, akinek a személyében akár egy kémmel is lehetett dolgunk. A jeladó a nyakán minden esetre felettébb gyanús. Egyesek megint valami magyar bunkóságot emlegetnek, ők a nemzetünk elleni világösszeesküvés részesei, egészség-, oktatás-, és mindenügyi sikereink irigyei, elvégre bárhol végezhette volna hasonlóan az agresszív turista, akár Szibériában is, ahol egyébként könnyedén találhatta volna magát, ilyen „lohadt viselkedéssel” (id. mű: Brian élete, magyar szinkronnal).

Hanem azért mégsem lehet még egy kémet sem következmények nélkül lelőni. A kommandósok ízibe lecsaptak egy húsvétozó családra, amelynek tagjai ugyan még sosem láttak toportyánt, ám fő az éberség, nertársak, az ellenség nem alszik, aki nem gyanús, az a leggyanúsabb. (Elképesztő, mennyi összefüggés van a világban. Virág elvtárs kipécézett gátőre, szimbolikus vadásza a hazánkban nem oly gyakori Pelikán elvtárs nevet viselte, miközben a róla elnevezett ügyiratban, vagyis a Pelikán ügyirat című hollywoodi filmben Julia Roberts sikeresen lép fel a környezetkárosítók ellen, aminek, azaz a zöldvédelemnek a jegyében az LMP kéri a legszigorúbb büntetést a kutyáink őseinek gyilkosa ellen).

Tán elkalandoztunk kissé a témánktól, ha volt egyáltalán nekünk olyan, de kellett, hogy legyen, mert a Lehetséges Világok Legjobbika (LVL) mindig szolgáltat elixírrel. Elég, ha a tanárok végtelen jólétét szolgáló új jogállásra, vagy „A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról” szóló frissen elfogadott törvényre gondolunk, mely utóbbit nemcsak hogy maga Varga Judit nyújtotta be, hanem felszabadítja a családon belüli feljelentések elfojtása miatti nyomás alól honunk polgárait, hiszen kormányunk a családok barátja, ám most nem ezekkel foglalkozunk, bármennyire szeretnénk is, hanem a farkasokkal táncolás törvényeivel, és végrehajtásukkal.

Haladjunk is tovább az ordas sorsának mellékútján.

Az események tovább növelik a lakosság biztonságérzetét, kitűnően példázzák rendfenntartó szolgálataink szorgalmát és rátermettségét, ők még akkor is lecsapnak az elkövetőre, ha nem tudják a címét. Az eset mutatja az eljárás helyességét, a házigazdák ugyanis felvilágosították a váratlanul érkezett géppisztolyos vendégseregletet a baráti látogatás célszemélyének tartózkodási helyéről, kitűnően példázva a hatóságok és a civil lakosság közötti együttműködés gyümölcsözési potenciálját, tán még sonkával is kínálták volna a derék fegyvereseket, ám azoknak sietős dolguk akadt. A házból sikerült kijutniuk a vendéglátó segítségével, és még aznap felkerestek egy másik címet, ahova a következő nap még egyszer visszatértek, hogy Gyurit, a Vadölőt kérdőre vonják. Hogy erre sor került-e, azt e pillanatban még balladai homály takarja.

A határozott és hatékony fellépés alátámasztja pártunk és kormányunk politikájának helyességét, még ha annak nincs is szüksége semmiféle alátámasztásra, újra bizonyíttatott, hogy hol másutt, mint a belügyminiszter keze alatt működhet biztonságosan egy kórház, vagy egy iskola.