Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Mi lesz Böröndivel vagy Novákkal?
14/05/2023 16:00
| Szerző: Arató András
Hagyjuk is most a megvilágosodás elmekórtani vizsgálatát, inkább ismerjük fel a mára érvényes tanulságot: azért dúl még mindig a háború Ukrajnában, mert a továbbra is hanyatló Nyugat segíti keleti szomszédunkat, amivel gátolja a Különleges Katonai Művelet gyors és sikeres befejezését. A Napnál is világosabb: Putyin is éppúgy békét szeretne, mint Hitler.
Orbán nem beszél baromságokat, noha már közepesen tanult emberek számára is baromságoknak hangzó dolgokat mond. Nem hozzájuk intézi a beszédeit. Azok a milliók az ő célközönsége, akik számára más magyarázatot kell adni az ország működésképtelenségére, az életszínvonal romlására, mint a kormány totális alkalmatlansága. Olyan bűnbakot akar felmutatni, aminek vagy akinek az utálatára van fogékonyság.
Az Európai Uniót birodalomként aposztrofálja, noha a rezsimje éppen azzal él vissza, hogy ez egy hazugság. Nemhogy a vétó joga, de még a megszólalásé sem állt a rebellisek rendelkezésre az általa felsorolt birodalmak egyikében sem. „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott.” Szinte mellékes, hogy közülük egyik sem az európai egységről, hanem a világ meghódításáról „álmodozott”, éppúgy, mint a néhai Szovjetunió, vagy napjaink Oroszország. (Ahogy azt Chaplin a Diktátor földgömb-balettjében megmutatta.) Az öt példa közös kalapja már önmagában is abszurd, de azzal foglalkozzanak a történészek. Ráadásul Ottó kilétét enyhe homály fedi, hiszen csak német-római császárként is legalább hármat talál az, aki keres. Akadt a Habsburg házban is ilyen nevű személy, aki viszont valóban a kontinensünk egységéért, igazi européerként dolgozott. „Milyen Ottó? Hát én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó.”
Hanem ez a Hitler mégiscsak álmodozott valamilyen európai egységért az ő világbirodalmán belül. Olyanról, amiben az árja faj egyeduralkodik, őt magát és Goebbels doktort leszámítva kékszemű, szőke daliák töltik be a birodalom minden kisebb-nagyobb pozícióját, a szlávoknak a rasszuknak megfelelő rabszolga-státusz a sorsuk, és persze nincsenek benne zsidók, cigányok, szabadkőművesek és -gondolkodók.
Honunk miniszterelnöke a náci Németországhoz (is) képzet-társította az Európai Uniót. (Vajon a Harmadik Birodalomban hogyan zajlott volna a Brexit? Nagy vitákkal a vám-megállapodásról?)
Orbán az analógiát aktualizálta, ekképpen: „És ez ma is így megy: egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat. A nemzeti kultúra és az európai értékek. Szuverenitás és – ahogy ők mondják Brüsszelben – az Ever Closer Union.” (Megjegyzés: a cinikus iróniával citált fogalom először az 1957-es Római Egyezményben szerepel, és nem az államok, hanem az európai népek kapcsolatára, a béke iránti vágy kifejezésére szolgál).
Hanem a friss-ropogós vezérkari főnök is megszólalt, noha e poszt viselője számára a szószátyárság nem jellemző tartozék. Ő a második világháború értelmezéséhez vélt fontos analízist nyújtani, talán elsősorban a lengyel-magyar barátság elmélyítése érdekében. Elemzése szerint a már akkor is hanyatló Nyugat elkxrta a békéhez vezető utat, amikor nem vette csöndben tudomásul Lengyelország náci lerohanását. Hagyjuk is most a megvilágosodás elmekórtani vizsgálatát, inkább ismerjük fel a mára érvényes tanulságot: azért dúl még mindig a háború Ukrajnában, mert a továbbra is hanyatló Nyugat segíti keleti szomszédunkat, amivel gátolja a Különleges Katonai Művelet gyors és sikeres befejezését. A Napnál is világosabb: Putyin is éppúgy békét szeretne, mint Hitler.
A magyar hadsereg főparancsnoka, Novák Katalin elnökasszony félretette az ablakpucoló zsebkendőt, és megszólalt az ügyben: „Magyarország fegyveres erőinek főparancsnokaként és köztársasági elnökeként (sic!) jól tudom, hogy az új vezérkari főnöknek sok tennivalója van: szembe kell néznie az ukrajnai háború veszélyeivel és a hadsereg modernizálásával. A történelmi vitákat és értelmezéseket jobb, ha a történészekre hagyjuk”.
És itt kezdődhet hazánkban egy HR-válság.
Ha Böröndi eszmefuttatása ellentmond a miniszterelnöki értelmezésnek, akkor az ő foglalkoztatása problematikus lehet. Amennyiben nem így kell értelmezni a szavait, akkor meg az elnökasszony keveredett közvetve vitába Orbánnal. Mentségéül szolgálhat, hogy valószínűleg nem vette észre.
Komoly vigasz viszont, hogy áprilisban nálunk egytized százalékkal, 24,3 %-ra zuhant az infláció, miközben egyes uniós országokban elszabadult és 6,9-ről 7,0 %-ra ugrott a pénzromlás.
Minden a legnagyobb rendben tehát, csak mi lesz szegény Böröndivel vagy Novákkal?
