Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
22/07/2024 18:03
| Szerző: Dési János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Megérkezett a hét kabaréja. Szerzője a zseniális stand-up komikus és basszusgitáros, minden magyar múzeum főnöke, bizonyos Demeter Szilárd. Demeter fő szerepe, hogy bosszantsa az értelmiséget, hülyét csináljon magából és bizonyítsa azt a régi tételt, hogy a szakértelem régi bolsevista trükk. Ráadásul D. Sz. szerény ember is, hiszen úgy kellett kiperelni az alkotást. Mármint a pályázatát a Nemzeti Múzeum főigazgatói posztjára. Még szerencse, hogy a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete nem hagyta magát és most olvashatjuk ezt a pompás korrajzot.
A pályázatot szemléző HVG azt emeli ki, hogy veretes Orbán idézeteket helyezett el a pályázat elején már, talán sejtve, hogy esetleg végig nem fogják elolvasni. Jó ha már az elején bebizonyítja hűségét és nyaloncságát. “Orbán Viktor miniszterelnök iránymutató gondolatait idézem” – és efféle fordulatok kellenek mint a Rákosi-idézetek az 1952-es Szabad Népnek.
De mindez még csak a hangolás. Ugyan ez egy múzeumi vezetői pályázat, mégis, na mivel kezdődik: a bűnös Nyugat ostorozásával, azzal, hogy ott aztán gender-kultusz van, meg LMBTQ, ami tönkreteszi a világot. És az egyetemi életben sem a teljesítmény számít, hanem a faj és nemi identitás. Ezek kellenek a karrierhez, nem a tudás. Reméltem, hogy a nemváltó óvodások is előjönnek, de ameddig volt erőm elolvasni, azok nem szerepeltek. Ez pedig súlyosan veszélyezteti keresztény Magyarországot, amelynek persze védőbástyája a múzeum. Akkor itt jön egy erős keresztényezés, vagyis felmondja a jeles szerző az összes olyan toposzt a Fidesztől, amely inkább tűnik paródiának, mint komolyan vehető dolognak.
Érvrendszeréből nem hagyja ki az olyan fordulatokat sem, hogy, ha összevonják a múzeumokat – összevonták –, az még a Holdról is látszana. Egy újabb verbális nyalintás a kedves vezető hátsója felé, hiszen az eredeti kijelentés tőle származik. Dehát minden fidesznyiknek Orbán köpönyegéből, esetleg köpönyege zsebéből – kell kikukucskálnia.
Kétségtelen, működik a dolog. D. Sz. ma nagyhatalmú sündisznócska lett, az egész miskulancia feje. Nem lennék most a nyugati egyetemi LMBTQ aktivisták helyében. A Nemzeti Múzeumba is került vezető, szintén jeles férfiú, aki a fejedelmi vővel jegyez közös könyveket. Könyveket mondom.
Demeter azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi.
Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot. Bunkósbottal a precíziós műszerek világában. Nekünk van igazunk, mert erősebbek vagyunk. Persze D. Sz. csak annyira erős, mint a viccbéli kisegér, aki együtt dübörög a nagy elefánttal.
Mindenesetre én elefánt leszek ebben. Ezt egész biztos, nem felejtem el.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. július 22-i adásában hangzott el.
