Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Holoda Attila: Megrendült napelem – II. rész
Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.
Arató András: Országunk nagyjai beszélnek
22/07/2023 08:12
| Szerző: Arató András
Megint elslisszolt egy hét, közeledik a karácsony, ahogy azt teszi az év minden napján, de mit számít az uborkának az ő szezonja, a kánikula – vezetőink vezetik az országot. Megtudattuk, hogy honunk maga a földi paradicsom, hogy Brüsszel négy évre háborús kilátásokat vizionál, ahelyett, hogy a békére koncentrálna és még a marhatenyésztésről is tanulhattunk ezt-azt.
(Július 21., péntek, vagyis még nem tudjuk, mit hoz nekünk Tusványos.)
Megint elslisszolt egy hét, közeledik a karácsony, ahogy azt teszi az év minden napján, de mit számít az uborkának az ő szezonja, a kánikula – vezetőink vezetik az országot.
Már említettük Varga Csokos Judit asszony texasi kiruccanását, ahol honunkban jelölte meg a földi paradicsom geográfiai helyét. Sok próbálkozás volt már a történelem során a hosszúsági és szélességi fokok kiszámítására, ahogy azt Gábor György a Szabadság Klubban szépen fölidézte, most végre a témával foglalkozó három világvallás is tisztán lát. Tahiti? Ugyan már! Sőt, Európa is hamarosan megtudja a tutit, minthogy e derék keresztény hölgy képviselő lesz Brüsszelben, hacsak az egész Fidesz-lista ki nem bukik. Két okból hagyta a szennyest másra, pontosabban az igazságügyi tárcát. Egyrészt a magyar jogrend készen van, szilárd, mint a gránit, másrészt eljött az ideje, hogy a kontinens egész népét tanítsa, nem középiskolás fokon.
Szíjjártó altatógép- és döglött vakcina főcserkész, akinek minden szava, stilárisan, hangzattanilag és tartalmilag olyan, mint egy bájital. Sőt, nem olyan, hanem konkrétan az – inni kell minden cseppjét. A bölcsesség és jóindulat oly kevercsében részesedik az emberiség, ami maga a mámor. De ezzel nem mondtunk semmi újat – nézni és hallgatni kell őt. „A béke helyett még mindig háborús hangulat uralkodik Brüsszelben… Ahelyett, hogy a békére koncentrálnánk, arra koncentrálna Brüsszel és arra koncentrálnának az európai országok, hogy mielőbb béke legyen a szomszédságunkban, ahelyett ma gyakorlatilag bejelentették, hogy négy évig még egészen biztosan fent akarják tartani a háborús berendezkedést. Megmondom őszintén, döbbenetes ez a javaslat, nemcsak a 20 milliárd euró miatt, nemcsak a fegyverszállítások miatt, hanem amiatt, hogy ez egy következő négyéves program, amely még egyszer mondom, ezek szerint négy évre háborús kilátásokat vízionál Európa számára”. Őszintén megmondotta, ha Ukrajna nem kapna fegyvereket, már régen béke lenne, és a határainkon virágcsokorral üdvözölhetnénk a baráti segítséget nyújtó szovjet katonákat. „A magyar kormány álláspontja ezért világos: mielőbbi tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség.” Aminek semmi akadálya nem lenne, ha Amerika úgy akarná, hiszen – szemben Brüsszellel – Moszkvában békegalambok röpködnek föl-alá. Brüsszel, országok – sehol egy Európai Unió…
Müller Cecília alá kerül a gyógyszerfelügyelet. Örömünk annak ellenére határtalan, hogy eddig nem tudtuk, a pandémia idején sikert sikerre halmozó néni alatt volt még hely. Hirtelen nem jut eszembe annak a bácsinak a neve, aki az egészségünket és az oktatásunkat tartotta kordában, mielőtt e területek a természetes helyükre, a rendőrminisztériumba kerültek. Vele mi van mostanában?
Vargazsé, honunkban a törvényesség legfőbb őre, átlátta azt az ellentmondást, ami az Országos Bírói Tanács (OBT) összetétele és hazánknak a NER útján zajló töretlen fejlődése között feszül. Az OBT ugyanis egy választott testület, majdnem mint egy NGO, tehát benne megbízhatatlan elemek rejtőzhetnek, akik akadályozzák a központi akarat érvényesülését a nép boldogsága érdekében. Ezért a főfőbíró nem köti e testület orrára a kinevezési és az ügyelosztási gyakorlatát. Számunkra különösen megnyugtató, sőt, szívet melengető volt az a jelenet, aminek az amerikai nagykövetség ünnepi fogadásáról távozva lehettünk szemtanúi. Megadatott nekünk láthatni, hogy midőn a kúriai elnök érkezett, a nemzet főügyésze éppen elhagyta a helyszínt. Szembeötlően meleg szívélyességgel üdvözölték egymást, amitől bizsergés hatotta át a szemlélőt: összhang van a törvényesség őrei között.
Lázár János is előjött az e-migrációból, szavai felkeltik a forró nemzeti érzésűekben a reményt, hogy talán végre megszabadulunk a külföldi zsoldban álló élelmiszerláncoktól.
Kósa Lajost már régen nem hallottuk, hiányzott is nagyon az ő útmutatása. Most végre megszólalt: szerinte az oroszok éppúgy „nem mondták soha az életbe’, hogy el akarják foglalni Ukrajnát teljes egészében”, mint ahogy Magyarország területének sem az egészét osztották szét Trianonban a szomszédok között. Putyin egy rendes ember, a szomszéd országnak pusztán egy részét óhajtja magáévá tenni. Meg még azt is megtudtuk tőle, hogy a nyugati fegyverek az ukrán népen nem nagyon segítenek. Ő a honvédelmi bizottság elnöke, biztos tudással bír arról, hogy hazánknak viszont erősebb hadseregre van nagy szüksége.
Mélyen egyetértünk Orbán Balázzsal is, szerinte ugyanis szabadságra, demokráciára és a jogállamiság védelmére lenne szükség. Pontosítsunk: ő nem használta a feltételes módot.
Sajnos nem látjuk egy ideje a Nemzet Képernyőjén Bende Balázst, aki saját visszaemlékezése szerint (!444!) annak idején a nemzeti érdekek védelmében kénytelen volt kirugdosni a sorosista propagandát a mi televíziónkból. Ő most alapvetően gazdálkodik, ú. m. kutyatenyésztéssel foglalkozik és ahhoz kapcsolódóan marhát, nem bikát tenyészt (abból csak egy van nekik: „nem tenyésztünk bikát, nincs is olyan szakma, hogy bikatenyésztő, mint ahogy az elterjedt rólam, de juhot, kecskét, szárnyasokat, és van a lányomnak egy gyönyörű lova… És nincs mögötte összeesküvés, veszekedés a közmédiával, nincs mögötte csalódás a politikában, nincs mögötte meghasonulás.” Megnyugodhatunk. Ám a marhatenyésztés legújabb vívmányának alaptörvényességén még el kell gondolkodnunk. Miként oldható meg, hogy a szaporítás során ne csússzon be a sok marha közé egy-egy bika? Vagy átoperálás óvodás korban?
És Tusványos még csak most kezdődik…
