Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Arató András: Giavera del Montello
20/07/2023 09:42
| Szerző: Arató András
A "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztiválra voltam meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" címet viselte.
(július 8-9.)
Ezt a kis venetói falut turisztikai ambíciókkal nem érdemes felkutatni, de ha a környéken jársz, Treviso megérdemel egy látogatást. Például egy Tiziano oltárkép miatt.
Giavera nyaranta immár huszonnyolcadszor a "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztivál helyszíne (Giavera Festival – Crocevia di Incontri e Culture). A házigazda szervezet egy menekültotthon bázisán jött létre, önkéntesek működtetik, adományokból gazdálkodik. Az ugyancsak szűkös anyagiak ellenére gazdag programokkal segíti a párbeszédet a kultúra nyelvén.
Ide voltam én meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" (Ungheria: il paese contradittorio nel cuore dell’Europa… Libertà di stampa, diritti, migrazione) címet viselte. Nem volt előzmény nélküli a dolog, mert tavaly októberben e szervezet egy csoportja meglátogatta a Klubrádiót. Szerencsére éppen nem volt élő adás, ezúttal nem internetes támadás miatt, hanem egy munkaszüneti nap délelőttjén tisztelt meg az érdeklődésével a 27 fős delegáció. A mostani meghívásból úgy tűnik, nem volt ellenszenves nekik, amit hallottak.
A fórumra 50-60 érdeklődő jelenlétében egy kis vidéki birtok épületének tetőtéri helyiségében került sor. A légkondicionálás egészséges hiánya miatt a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot. Ráadásul a reflektorok nem ledes izzókkal dolgoztak…
Sajnos a fellépés előtt nem volt alkalmam meghallgatni Csernyánszky Judit egy héttel későbbi kitűnő interjúját egy bizonyos Siklósi Péter már nem hadügyi államtitkárral, aki kétszer is megjegyezte, ő bizony nem miniszter, nem tagja a kormánynak. Ha a nemzet személyzetise hallgatta a beszélgetést, bizonyára följegyezte a nevét a jelentkezők listájára, noha Szalay-Bobrovniczkynél alkalmasabb és szimpatikusabb fegyvergyárost aligha lehet találni ilyen vészterhes időkben, amikor egyre fokozódik a feszültség hazánk és az ellenséges NATO között. Öndefiníciója mellett tudatta a Klubrádió közönségével, hogy hazánk az ellenség (Brüsszel) minden kívánságát teljesítette, tökéletesen működik a demokrácia, úgyhogy járnak nekünk az uniós állampolgárok adómilliárdjai. És nem hallhattam akkor még Menczer fődiplomata kérdéseit sem, amiket a hanyatló Nyugat néhány nagykövetéhez intézett: lángolnak-e még az autók Párizsban, drogállam-e még Hollandia, hogy áll a bandaháború a svédeknél, aggódik-e a német ambasszádor hazája demokráciájának az állapota miatt – efféle baráti érdeklődéssel fejlesztette tovább hazánk amúgy is kitűnő nemzetközi kapcsolatait, mintha egy összeszoktató tréning levelező tagozatán járnánk.
Minthogy e fontos információknak nem voltam birtokában, a mondandómnak a következő mottót adtam: "Vajon Magyarország jelene Olaszország jövője-e?" Mea culpa maxima – tájékozatlanságom következményeként félrevezettem a közönséget, a sajtószabadság hiányáról beszéltem, a média szinte totális pártállami einstandját emlegettem, az állam összes intézményének, Alkotmánybíróságtól Médiatanácson át a helyi tanácsokig a hatalom szolgálatába állításáról hazudoztam, az oktatásnak a bölcsődéktől az egyetemekig terjedő autonómia-fosztásáról, a jogérvényesítés kvázi lehetetlenségéről értekeztem, honunk utolsó csatlós-szerepének történelmi tradícióiról, reinkarnációjáról sem megfeledkezve.
Bezzeg ha az említett két kitűnőség gondolatainak birtokában lettem volna, a közel kétórás fórum közönsége nem azzal ment volna haza, hogy most már pontosabban tudja, mi ellen kell nagy erőkkel védekeznie. Akkor annak tudatában hajthatta volna nyugalomra a fejét, hogy a Meloni-Salvini-Berlusconi kettős reménysugár Itália számára, az illiberális demokrácia nem pusztán egy távoli jövő rózsaszín ködképe, hisz’ van egy hely a világon, ahol az maga a rögvalóság, a lehetséges világok legjobbika. Ámde nem így történt, ezért e derék polgárok beszorultak a dollárbaloldal uszályába. Vagy legalábbis késik a kiszabadításuk.
