Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Arató András: Giavera del Montello
20/07/2023 09:42
| Szerző: Arató András
A "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztiválra voltam meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" címet viselte.
(július 8-9.)
Ezt a kis venetói falut turisztikai ambíciókkal nem érdemes felkutatni, de ha a környéken jársz, Treviso megérdemel egy látogatást. Például egy Tiziano oltárkép miatt.
Giavera nyaranta immár huszonnyolcadszor a "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztivál helyszíne (Giavera Festival – Crocevia di Incontri e Culture). A házigazda szervezet egy menekültotthon bázisán jött létre, önkéntesek működtetik, adományokból gazdálkodik. Az ugyancsak szűkös anyagiak ellenére gazdag programokkal segíti a párbeszédet a kultúra nyelvén.
Ide voltam én meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" (Ungheria: il paese contradittorio nel cuore dell’Europa… Libertà di stampa, diritti, migrazione) címet viselte. Nem volt előzmény nélküli a dolog, mert tavaly októberben e szervezet egy csoportja meglátogatta a Klubrádiót. Szerencsére éppen nem volt élő adás, ezúttal nem internetes támadás miatt, hanem egy munkaszüneti nap délelőttjén tisztelt meg az érdeklődésével a 27 fős delegáció. A mostani meghívásból úgy tűnik, nem volt ellenszenves nekik, amit hallottak.
A fórumra 50-60 érdeklődő jelenlétében egy kis vidéki birtok épületének tetőtéri helyiségében került sor. A légkondicionálás egészséges hiánya miatt a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot. Ráadásul a reflektorok nem ledes izzókkal dolgoztak…
Sajnos a fellépés előtt nem volt alkalmam meghallgatni Csernyánszky Judit egy héttel későbbi kitűnő interjúját egy bizonyos Siklósi Péter már nem hadügyi államtitkárral, aki kétszer is megjegyezte, ő bizony nem miniszter, nem tagja a kormánynak. Ha a nemzet személyzetise hallgatta a beszélgetést, bizonyára följegyezte a nevét a jelentkezők listájára, noha Szalay-Bobrovniczkynél alkalmasabb és szimpatikusabb fegyvergyárost aligha lehet találni ilyen vészterhes időkben, amikor egyre fokozódik a feszültség hazánk és az ellenséges NATO között. Öndefiníciója mellett tudatta a Klubrádió közönségével, hogy hazánk az ellenség (Brüsszel) minden kívánságát teljesítette, tökéletesen működik a demokrácia, úgyhogy járnak nekünk az uniós állampolgárok adómilliárdjai. És nem hallhattam akkor még Menczer fődiplomata kérdéseit sem, amiket a hanyatló Nyugat néhány nagykövetéhez intézett: lángolnak-e még az autók Párizsban, drogállam-e még Hollandia, hogy áll a bandaháború a svédeknél, aggódik-e a német ambasszádor hazája demokráciájának az állapota miatt – efféle baráti érdeklődéssel fejlesztette tovább hazánk amúgy is kitűnő nemzetközi kapcsolatait, mintha egy összeszoktató tréning levelező tagozatán járnánk.
Minthogy e fontos információknak nem voltam birtokában, a mondandómnak a következő mottót adtam: "Vajon Magyarország jelene Olaszország jövője-e?" Mea culpa maxima – tájékozatlanságom következményeként félrevezettem a közönséget, a sajtószabadság hiányáról beszéltem, a média szinte totális pártállami einstandját emlegettem, az állam összes intézményének, Alkotmánybíróságtól Médiatanácson át a helyi tanácsokig a hatalom szolgálatába állításáról hazudoztam, az oktatásnak a bölcsődéktől az egyetemekig terjedő autonómia-fosztásáról, a jogérvényesítés kvázi lehetetlenségéről értekeztem, honunk utolsó csatlós-szerepének történelmi tradícióiról, reinkarnációjáról sem megfeledkezve.
Bezzeg ha az említett két kitűnőség gondolatainak birtokában lettem volna, a közel kétórás fórum közönsége nem azzal ment volna haza, hogy most már pontosabban tudja, mi ellen kell nagy erőkkel védekeznie. Akkor annak tudatában hajthatta volna nyugalomra a fejét, hogy a Meloni-Salvini-Berlusconi kettős reménysugár Itália számára, az illiberális demokrácia nem pusztán egy távoli jövő rózsaszín ködképe, hisz’ van egy hely a világon, ahol az maga a rögvalóság, a lehetséges világok legjobbika. Ámde nem így történt, ezért e derék polgárok beszorultak a dollárbaloldal uszályába. Vagy legalábbis késik a kiszabadításuk.
