Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Arató András: Giavera del Montello
20/07/2023 09:42
| Szerző: Arató András
A "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztiválra voltam meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" címet viselte.
(július 8-9.)
Ezt a kis venetói falut turisztikai ambíciókkal nem érdemes felkutatni, de ha a környéken jársz, Treviso megérdemel egy látogatást. Például egy Tiziano oltárkép miatt.
Giavera nyaranta immár huszonnyolcadszor a "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztivál helyszíne (Giavera Festival – Crocevia di Incontri e Culture). A házigazda szervezet egy menekültotthon bázisán jött létre, önkéntesek működtetik, adományokból gazdálkodik. Az ugyancsak szűkös anyagiak ellenére gazdag programokkal segíti a párbeszédet a kultúra nyelvén.
Ide voltam én meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" (Ungheria: il paese contradittorio nel cuore dell’Europa… Libertà di stampa, diritti, migrazione) címet viselte. Nem volt előzmény nélküli a dolog, mert tavaly októberben e szervezet egy csoportja meglátogatta a Klubrádiót. Szerencsére éppen nem volt élő adás, ezúttal nem internetes támadás miatt, hanem egy munkaszüneti nap délelőttjén tisztelt meg az érdeklődésével a 27 fős delegáció. A mostani meghívásból úgy tűnik, nem volt ellenszenves nekik, amit hallottak.
A fórumra 50-60 érdeklődő jelenlétében egy kis vidéki birtok épületének tetőtéri helyiségében került sor. A légkondicionálás egészséges hiánya miatt a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot. Ráadásul a reflektorok nem ledes izzókkal dolgoztak…
Sajnos a fellépés előtt nem volt alkalmam meghallgatni Csernyánszky Judit egy héttel későbbi kitűnő interjúját egy bizonyos Siklósi Péter már nem hadügyi államtitkárral, aki kétszer is megjegyezte, ő bizony nem miniszter, nem tagja a kormánynak. Ha a nemzet személyzetise hallgatta a beszélgetést, bizonyára följegyezte a nevét a jelentkezők listájára, noha Szalay-Bobrovniczkynél alkalmasabb és szimpatikusabb fegyvergyárost aligha lehet találni ilyen vészterhes időkben, amikor egyre fokozódik a feszültség hazánk és az ellenséges NATO között. Öndefiníciója mellett tudatta a Klubrádió közönségével, hogy hazánk az ellenség (Brüsszel) minden kívánságát teljesítette, tökéletesen működik a demokrácia, úgyhogy járnak nekünk az uniós állampolgárok adómilliárdjai. És nem hallhattam akkor még Menczer fődiplomata kérdéseit sem, amiket a hanyatló Nyugat néhány nagykövetéhez intézett: lángolnak-e még az autók Párizsban, drogállam-e még Hollandia, hogy áll a bandaháború a svédeknél, aggódik-e a német ambasszádor hazája demokráciájának az állapota miatt – efféle baráti érdeklődéssel fejlesztette tovább hazánk amúgy is kitűnő nemzetközi kapcsolatait, mintha egy összeszoktató tréning levelező tagozatán járnánk.
Minthogy e fontos információknak nem voltam birtokában, a mondandómnak a következő mottót adtam: "Vajon Magyarország jelene Olaszország jövője-e?" Mea culpa maxima – tájékozatlanságom következményeként félrevezettem a közönséget, a sajtószabadság hiányáról beszéltem, a média szinte totális pártállami einstandját emlegettem, az állam összes intézményének, Alkotmánybíróságtól Médiatanácson át a helyi tanácsokig a hatalom szolgálatába állításáról hazudoztam, az oktatásnak a bölcsődéktől az egyetemekig terjedő autonómia-fosztásáról, a jogérvényesítés kvázi lehetetlenségéről értekeztem, honunk utolsó csatlós-szerepének történelmi tradícióiról, reinkarnációjáról sem megfeledkezve.
Bezzeg ha az említett két kitűnőség gondolatainak birtokában lettem volna, a közel kétórás fórum közönsége nem azzal ment volna haza, hogy most már pontosabban tudja, mi ellen kell nagy erőkkel védekeznie. Akkor annak tudatában hajthatta volna nyugalomra a fejét, hogy a Meloni-Salvini-Berlusconi kettős reménysugár Itália számára, az illiberális demokrácia nem pusztán egy távoli jövő rózsaszín ködképe, hisz’ van egy hely a világon, ahol az maga a rögvalóság, a lehetséges világok legjobbika. Ámde nem így történt, ezért e derék polgárok beszorultak a dollárbaloldal uszályába. Vagy legalábbis késik a kiszabadításuk.
