Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Arató András: Giavera del Montello
20/07/2023 09:42
| Szerző: Arató András
A "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztiválra voltam meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" címet viselte.
(július 8-9.)
Ezt a kis venetói falut turisztikai ambíciókkal nem érdemes felkutatni, de ha a környéken jársz, Treviso megérdemel egy látogatást. Például egy Tiziano oltárkép miatt.
Giavera nyaranta immár huszonnyolcadszor a "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztivál helyszíne (Giavera Festival – Crocevia di Incontri e Culture). A házigazda szervezet egy menekültotthon bázisán jött létre, önkéntesek működtetik, adományokból gazdálkodik. Az ugyancsak szűkös anyagiak ellenére gazdag programokkal segíti a párbeszédet a kultúra nyelvén.
Ide voltam én meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" (Ungheria: il paese contradittorio nel cuore dell’Europa… Libertà di stampa, diritti, migrazione) címet viselte. Nem volt előzmény nélküli a dolog, mert tavaly októberben e szervezet egy csoportja meglátogatta a Klubrádiót. Szerencsére éppen nem volt élő adás, ezúttal nem internetes támadás miatt, hanem egy munkaszüneti nap délelőttjén tisztelt meg az érdeklődésével a 27 fős delegáció. A mostani meghívásból úgy tűnik, nem volt ellenszenves nekik, amit hallottak.
A fórumra 50-60 érdeklődő jelenlétében egy kis vidéki birtok épületének tetőtéri helyiségében került sor. A légkondicionálás egészséges hiánya miatt a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot. Ráadásul a reflektorok nem ledes izzókkal dolgoztak…
Sajnos a fellépés előtt nem volt alkalmam meghallgatni Csernyánszky Judit egy héttel későbbi kitűnő interjúját egy bizonyos Siklósi Péter már nem hadügyi államtitkárral, aki kétszer is megjegyezte, ő bizony nem miniszter, nem tagja a kormánynak. Ha a nemzet személyzetise hallgatta a beszélgetést, bizonyára följegyezte a nevét a jelentkezők listájára, noha Szalay-Bobrovniczkynél alkalmasabb és szimpatikusabb fegyvergyárost aligha lehet találni ilyen vészterhes időkben, amikor egyre fokozódik a feszültség hazánk és az ellenséges NATO között. Öndefiníciója mellett tudatta a Klubrádió közönségével, hogy hazánk az ellenség (Brüsszel) minden kívánságát teljesítette, tökéletesen működik a demokrácia, úgyhogy járnak nekünk az uniós állampolgárok adómilliárdjai. És nem hallhattam akkor még Menczer fődiplomata kérdéseit sem, amiket a hanyatló Nyugat néhány nagykövetéhez intézett: lángolnak-e még az autók Párizsban, drogállam-e még Hollandia, hogy áll a bandaháború a svédeknél, aggódik-e a német ambasszádor hazája demokráciájának az állapota miatt – efféle baráti érdeklődéssel fejlesztette tovább hazánk amúgy is kitűnő nemzetközi kapcsolatait, mintha egy összeszoktató tréning levelező tagozatán járnánk.
Minthogy e fontos információknak nem voltam birtokában, a mondandómnak a következő mottót adtam: "Vajon Magyarország jelene Olaszország jövője-e?" Mea culpa maxima – tájékozatlanságom következményeként félrevezettem a közönséget, a sajtószabadság hiányáról beszéltem, a média szinte totális pártállami einstandját emlegettem, az állam összes intézményének, Alkotmánybíróságtól Médiatanácson át a helyi tanácsokig a hatalom szolgálatába állításáról hazudoztam, az oktatásnak a bölcsődéktől az egyetemekig terjedő autonómia-fosztásáról, a jogérvényesítés kvázi lehetetlenségéről értekeztem, honunk utolsó csatlós-szerepének történelmi tradícióiról, reinkarnációjáról sem megfeledkezve.
Bezzeg ha az említett két kitűnőség gondolatainak birtokában lettem volna, a közel kétórás fórum közönsége nem azzal ment volna haza, hogy most már pontosabban tudja, mi ellen kell nagy erőkkel védekeznie. Akkor annak tudatában hajthatta volna nyugalomra a fejét, hogy a Meloni-Salvini-Berlusconi kettős reménysugár Itália számára, az illiberális demokrácia nem pusztán egy távoli jövő rózsaszín ködképe, hisz’ van egy hely a világon, ahol az maga a rögvalóság, a lehetséges világok legjobbika. Ámde nem így történt, ezért e derék polgárok beszorultak a dollárbaloldal uszályába. Vagy legalábbis késik a kiszabadításuk.
