Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Giavera del Montello
20/07/2023 09:42
| Szerző: Arató András
A "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztiválra voltam meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" címet viselte.
(július 8-9.)
Ezt a kis venetói falut turisztikai ambíciókkal nem érdemes felkutatni, de ha a környéken jársz, Treviso megérdemel egy látogatást. Például egy Tiziano oltárkép miatt.
Giavera nyaranta immár huszonnyolcadszor a "Találkozások és kultúrák útkereszteződése" nevű fesztivál helyszíne (Giavera Festival – Crocevia di Incontri e Culture). A házigazda szervezet egy menekültotthon bázisán jött létre, önkéntesek működtetik, adományokból gazdálkodik. Az ugyancsak szűkös anyagiak ellenére gazdag programokkal segíti a párbeszédet a kultúra nyelvén.
Ide voltam én meghívva Kozár Alexandra kulturális újságíróval együtt, hogy egy pódiumbeszélgetés keretében segítsem a közönséget eligazodni az önmagát illiberálisnak becéző maffiaállam neofasiszta útvesztőiben. A program a "Magyarország: ellentmondásos ország Európa szívében; sajtószabadság, jogok, migráció" (Ungheria: il paese contradittorio nel cuore dell’Europa… Libertà di stampa, diritti, migrazione) címet viselte. Nem volt előzmény nélküli a dolog, mert tavaly októberben e szervezet egy csoportja meglátogatta a Klubrádiót. Szerencsére éppen nem volt élő adás, ezúttal nem internetes támadás miatt, hanem egy munkaszüneti nap délelőttjén tisztelt meg az érdeklődésével a 27 fős delegáció. A mostani meghívásból úgy tűnik, nem volt ellenszenves nekik, amit hallottak.
A fórumra 50-60 érdeklődő jelenlétében egy kis vidéki birtok épületének tetőtéri helyiségében került sor. A légkondicionálás egészséges hiánya miatt a hőmérséklet megközelítette a 40 fokot. Ráadásul a reflektorok nem ledes izzókkal dolgoztak…
Sajnos a fellépés előtt nem volt alkalmam meghallgatni Csernyánszky Judit egy héttel későbbi kitűnő interjúját egy bizonyos Siklósi Péter már nem hadügyi államtitkárral, aki kétszer is megjegyezte, ő bizony nem miniszter, nem tagja a kormánynak. Ha a nemzet személyzetise hallgatta a beszélgetést, bizonyára följegyezte a nevét a jelentkezők listájára, noha Szalay-Bobrovniczkynél alkalmasabb és szimpatikusabb fegyvergyárost aligha lehet találni ilyen vészterhes időkben, amikor egyre fokozódik a feszültség hazánk és az ellenséges NATO között. Öndefiníciója mellett tudatta a Klubrádió közönségével, hogy hazánk az ellenség (Brüsszel) minden kívánságát teljesítette, tökéletesen működik a demokrácia, úgyhogy járnak nekünk az uniós állampolgárok adómilliárdjai. És nem hallhattam akkor még Menczer fődiplomata kérdéseit sem, amiket a hanyatló Nyugat néhány nagykövetéhez intézett: lángolnak-e még az autók Párizsban, drogállam-e még Hollandia, hogy áll a bandaháború a svédeknél, aggódik-e a német ambasszádor hazája demokráciájának az állapota miatt – efféle baráti érdeklődéssel fejlesztette tovább hazánk amúgy is kitűnő nemzetközi kapcsolatait, mintha egy összeszoktató tréning levelező tagozatán járnánk.
Minthogy e fontos információknak nem voltam birtokában, a mondandómnak a következő mottót adtam: "Vajon Magyarország jelene Olaszország jövője-e?" Mea culpa maxima – tájékozatlanságom következményeként félrevezettem a közönséget, a sajtószabadság hiányáról beszéltem, a média szinte totális pártállami einstandját emlegettem, az állam összes intézményének, Alkotmánybíróságtól Médiatanácson át a helyi tanácsokig a hatalom szolgálatába állításáról hazudoztam, az oktatásnak a bölcsődéktől az egyetemekig terjedő autonómia-fosztásáról, a jogérvényesítés kvázi lehetetlenségéről értekeztem, honunk utolsó csatlós-szerepének történelmi tradícióiról, reinkarnációjáról sem megfeledkezve.
Bezzeg ha az említett két kitűnőség gondolatainak birtokában lettem volna, a közel kétórás fórum közönsége nem azzal ment volna haza, hogy most már pontosabban tudja, mi ellen kell nagy erőkkel védekeznie. Akkor annak tudatában hajthatta volna nyugalomra a fejét, hogy a Meloni-Salvini-Berlusconi kettős reménysugár Itália számára, az illiberális demokrácia nem pusztán egy távoli jövő rózsaszín ködképe, hisz’ van egy hely a világon, ahol az maga a rögvalóság, a lehetséges világok legjobbika. Ámde nem így történt, ezért e derék polgárok beszorultak a dollárbaloldal uszályába. Vagy legalábbis késik a kiszabadításuk.
