Arató András: Feminima

„Karácsony Gergő egy feminin alkat, akinek nem a polgármesterséget szabták a személyiségére” – mondta Tarlós István korábbi budapesti főpolgármester. Nem arról van szó, hogy ő maga ne lenne egy szívtipró Adonis, akinek a láttán-hallatán lányok-asszonyok tömegei kapnak a szívükhöz, mert ezt nem tudhatjuk.  De egy olyan figura, aki még életében nem jelezte nemhogy egy másik önkormányzati képviselőnek, de talán még egy autóvezetőnek sem, hogy menten leveri a szemüvegét, ha vitatkozik vele, az nem való olyan felelős hivatalba, amelyikhez anarchista elemek fordulnak a metrószerelvények légkondicionáló berendezésekkel való ellátása ügyében. Mert ilyen helyzetben csak egy belevaló maszkulin férfiember képes a megfelelő választ slágfertig módon, parádriposztolva kivágni, mint piros hetest az ultiparti végén: jó, hogy nem büfékocsit követelnek maguknak!

Nőknek éppúgy nem valók az ilyen magas állások, mint a nem macsó férfiembereknek. Követeljük az Alaptörvény kiegészítését: az anya nő, gyerekeket szül és nem főpolgármester, az apa férfi, nem szül gyerekeket és főpolgármester, vagy vő!

Miután sajnálatosan kevés a főpolgármesteri állás, más fontos feladatokat is el kell látnia néhány önálló talpra esett igazi vőnek. Például kénytelen magához venni az Andrássy úti 24 ezer négyzetméteres MÁV-palotát, svábhegyi telkeket a hozzájuk tartozó 28 milliárdocskával, amit a nép kínált föl néki adófizetés formájában. Jelinektől, vette a Nemzet Veje, nála nyilvánvalóan jó helye van a pénzünknek, noha az eladó sem kutya, még csak nem is rokona Jagodeknek, az importált svájci ápolónak. Bár ki tudja.

Ezalatt az iméntiek finanszírozójának, a magyar népnek mindössze 15,6 %-kal csökkent a reálbére, ami látszólag rosszabb az uniós átlagnál (3,8 %), de csak látszólag. Valójában nagyjából ugyanolyan. Mert például míg egy német a maga 3000 eurós fizetéséből 120-at bukott, addig a nettó 700 eurós magyar bér esetében mindössze 105 veszteség keletkezik, amiből honunk polgára éppen csak egy közepes orvosi vizsgálatot nem tud elvégeztetni, de arra meg úgyis addig kellene várnia, amíg az infláció egyszámjegyűre nem csökken egy söralátéten.

A 444 féknyúzolt egyet, és e címmel számolt be a péntek reggeli miséről: „Orbán Viktor 25 percig beszélt a Kossuth rádióban, és nem mondott semmit”. Pedig történelmi jelentőségű bejelentéssel örvendeztette meg a közönséget, ahogy azt egyébként minden levegővételénél megteszi. Magam is alig vártam, hogy végre hallhassam őt, csak sajnos hacker-támadás érte a ház összes rádiókészülékét 2021 február 14-én, amikor az instrumentumok pinceraktárban kötöttek ki. A fontos hírek azonban átszivárognak a vasbeton födémen is.

Sok fontos részletelemmel vezette föl a bombasztikus bejelentést az ország jótevője. Megmondotta, hogy az infláció „december előtt egy-másfél hónappal egyszámjegyűre csökken”. Minthogy a pénzromlás oka a hibás brüsszeli szankció-politika, ezek szerint ez utóbbi egészen pontosan október 15-e és 31-e között átváltozik szőke hercegnővé. Az ukránok „agresszíven viselkednek, zsarolnak, követelőznek”, odáig vetemednek, hogy nem adják meg magukat a békés orosz tankoknak. „Ha az amerikaiak akarnák, már holnap reggel béke lenne” – egyes ellenséges szirénhangok azt kántálják, hogy ezt már tetszett mondani, ami persze hazugság, hiszen holnap 2023. július 15-e lesz, és olyat még nem említett a miniszterelnök, ami szerint, ha az amerikaiak akarnák, 2023. július 15-én befejeződne a háború. A zseniális szónok egyetlen mondatba sűrítve összefoglalta a haza három fő ellenségét: „nem szabad engedni a baloldal egyetlen követelésének sem, mert támogatják a brüsszeli döntéseket, és meg fogják építeni a migránsgettókat”. Baloldal, Brüsszel, migránsok. Szegény Gyuri bácsi (vagy a fia) most kimaradt. Kárhoztatta a korrupciót, aztán csak előjött a farbájával, megnyugodhat a világ:

„Sikerült elkerülni a harmadik világháborút!” – mivel a NATO nem vette föl a szervezetbe Ukrajnát.

Orbán férfi, nem is feminim, mint Sanna Marin, Mette Frederiksen, vagy Giorgia Meloni. Nem magas, nem is sovány, de a miénk.

Ma egyébként július 14-e van, 234 évvel ezelőtt kitört a francia forradalom. Nem az történt, hogy az erős, jól szervezett egységes ellenzék megnyerte az országgyűlési választásokat, hanem a népnek elege lett a zsarnokságból. Ezt természetesen csupán a francia nemzeti ünnep alkalmából említjük.